Messzire utaztunk, de megérte. Az idén Fél és Ipolyság csapataival táboroztunk együtt Lédec községe fölött. Helmecről nem túl sokan, de annál jobb reménységgel vágtunk neki a 10 napos tábornak. Velünk volt Peti a főszakács, ki egyben első cserkésztábora előtt állt, és jó barátja Taki, aki a törzset és GH-t erősíteni hivatott. Csapatparancsnokunk pedig már a táborban várt minket táborparancsnoki szerepkörben. Maradtunk még hárman, legények az őrsben: Denisz, Márk és jómagam.
Léván a vonatból leszállva segítő tekintet várt minket, majd a buszon megkezdtük az ismerkedést az ipolysági kiscserkészekkel. Lédec mellett teljes felszerelésben baltával, gyalogsági ásóval és 2 igló sátorral indultunk felfelé. Nehéz volt a menet, a legkisebbeket segítettük, ahogy tudtuk, volt nagyobb táska, mint az azt cipelő cserkész. Lihegve, de csak sikerült felérnünk egy erdőbe, melynek neve Sherwood. Itt kicsi John várt reánk, az épülő tábor sátrai mellett. Mi hárman pödrött bajszú csizmadiaként érkeztünk az erdőbe. Szép hely volt, 30 méteres fák lengedeztek felettünk, sziklák övezték a törzsi körletet, a táborkereszt mögött egy 25 méteres sziklafal emelkedett, felette a tábortűz tisztásával. Ezt a szintkülönbséget napjában többször leküzdöttük, de a tábor végére már könnyedén jártunk oda és vissza. Benn voltunk az erdőben sátrastól, mindenestől, erre már régen vártunk. Domboldalban volt a tábor, így mindenki érezhette az éjszakánkénti csúszást a sátorban (Utolsó nap reggel Denisz deréktól lefelé kint ébredt az előtérben, és ha jól emlékszem, a szúnyogháló össze volt húzva körülötte).
- SHERWOOD -
Estefelé Robin Hood érkezett a táborba, aki velünk maradt, hogy együtt vegyük fel a harcot Nottingham zsarnok bírójával szemben. Robin oldalán a mór Azimot is megismertük, ki
segítőtársunk lett a küzdelmek során. Napról napra munkálkodtunk az erdőben. Az őrsi körletben nem sok mindent építettünk, de épp eleget: az általános építményeken kívül volt egy
egész jó, fedett szerszámtatónk, melyen nagyon sok minden elfért, és egy bomba lavortartó - inkább tábori fürdőszobának nevezném - szárítóval, nagy pakolófelülettel (néha még a csajkát is ide tettük a csajkafa helyett), napszemüveges tükörrel. Terveztünk még közösen jó szomszédainkkal, Sandiékkal egy asztalt, mert egy fa mellet ideális hely volt rá a két őrsi körlet között. Ahogy múltak a napok elkészítettük tábori öltözékünket és fegyvereinket: íjakat, kardokat, egy druidabotot és a tessaigát is kikovácsoltuk. Reteszkioldós csapdákkal szereztünk zsákmányt a tábori kasszába, és Tag barát személyében egy tábori lelkész is mellénk szegődött. Az íjászképzés, rohampálya és méta mellett a sziklafalról is leereszkedtünk és minden este maradt idő a népi vigadalomra is, esténként pedig a tábortűz mellett mulattunk közösen sherwoodiak.
"Így élünk mi szépen Sherwood erdejében,
Jó pajtások körében,
Robin a vezérünk, John mellett nem félünk,
GYŐZNI FOG A NÉPÜNK!"
'Érik a szőlő' c. népdalra írt indulónk 5. versszaka.
- 24 ÓRÁS BEVETÉS -
Emlékezetes marad őrsünk számára az erdei gyűlés, mely nem kis lélekjelenlétet követelt, ezt viszont leírni nem lehet.
A tábor 5. napja körül felfegyverkezve elindultunk, hogy felderítsük a Nottingham várát. Hatalmas vár volt, úgy 470 méteres magasságban, erős szél járt át a várfalakon. A bástya tetejéről pedig egy távcsövön keresztül morze jelekkel adott üzenetet kaptunk az erdő széléről. Az üzenetben ez állott:
"A bíró kémei az erdőben, a táborba csak holnap térjetek vissza!"
Robin mutatott a térképen egy erdős helyet, ahol éjszakára tábort verhetünk. Közösen a féli
lányokkal vágtunk neki az útnak, más csoportok más felé indultak. Útközben azon tanakodtunk, hogy ne menjünk-e inkább egy közeli faluba megszállni dobrá Babičkánál, aki talán még bryndzové haluškyval is megkínál minket. Végül is az erdő mellett döntöttünk. 8 óra felé járt, lemenőben volt már a nap, a kijelölt pontot elérve 2 felderítőt kiküldve kerestünk helyet. Egyikőjük egy őzet látott elszaladni maga mellől, és ott rá is talált egy völgy mellékre apró tisztással, így tüzet is tudtunk rakni. A tűz körül, és a pástétomos, sajtos, paprikás terülj-terülj asztalkám mellett hosszasan beszélgettünk, ismerkedtünk a féli cserkészlányokkal. Még egyszer jól megraktuk a tüzet, majd végig feküdtünk kilencen egy jókora ponyván. Nyugodalmas, csendes éjünk volt.
A dombot nem tudtuk kihagyni itt sem, reggelre volt aki egy izolírnyit lejjebb csúszott. 11-re kellett visszaérkeznünk a táborba, mivel kicsit elaludtunk ez esélytelennek tűnt. A Lédeccel szomszédos faluba érkezve a rover fiúkkal találkoztunk, akik nagy távolságot tudtak már maguk mögött, a patak parton épp az őrsi naplót írták. Egy kis üzletben megvettük a tervezett kofolát és mila kekszeket, a nutellára már nem maradt idő, mert beszaladt egy roverfiú a boltba, hogy 7 perc múlva jön a busz. Na akkor mégis beértünk volna 11-re, ha Lédecen nem mentünk volna az elmaradt nutelláért.
A táborban minden a régi volt, újra a tábori konyhán kaptuk meg a finom vacsoránkat, és a meleg teát. Este a zászlólevonásnál őrsünk jutalmat kapott előző 2 napi teljesítményéért, kint aludhattunk a tábortűz körül. Hát már tegnap is kint aludtunk - mondtam hangosan - de ez most más volt. Sűrű csillagos ég alatt üstökösöket szemlélve, tűz melege mellett szenderültünk álomba.
11 KICSI INDIÁN...
Reggel pedig harmattól vizes hálózsákban keltünk fel, hát ez van. Elindultunk egy nem túl messzi tóhoz, miközben a 3 sastoll próbát végző 11 cserkész, köztük voltam én is, úgy 18 órája nem evett egy falatot sem. Tó átúszás és kenuzás minden mennyiségben, de a gölöncsérek agyag köcsög készítésére is kerítettek időt (Ebből egyet Sandi, a gölöncsérek vezetője csapatparancsnokunknak ajándékozott, már el is helyeztük a cserkészotthonban). Ebédre palacsinta, melyre a sastollasoknak még kicsit várniuk kellett, de az őrstagok tettek félre nekem 3 darabot. A próba első 24 óráját mindenki sikeresen teljesítette. A második rész a némaság volt, na itt már sokan elvéreztek. Sokszor szorítottuk össze fogainkat egy-egy imádság vagy csatakiálltás közben. Az esti tábortűznél egy jó játék közepette elfelejtkeztem magamról, és egy rövidke mondat hagyta el torkomat. A nap végére 8 indián maradt talpon. Másnap aztán a várbíró és kémei rajtunk ütöttek, és a számháború csatát követően 1 sastollas lány maradt szótlanul. Ő kibírta délután háromig, de beszélgetnie ezt követően már nem volt kivel, minthogy az utolsó 24 órát egyedül kellett töltenie az erdőben.
Egyik éjszaka a bíró támadt ránk újból, de ezúttal résen volt Robin Hood, és még idejében észrevette őket. Eléjük siettünk hát fáklyákkal, és mind egy szálik legyőztük őket. Utolsó nap az esti nagy ünnepségre készülődtünk, délután megérkezett az egyetlen sastollas, aki tisztesen leküzdötte önmagát.
A táborban egy cső lett gyakran útitársunk, ez volt ugyanis azon őrs kiváltsága, ki legkésőbb érkezett meg a gyülekezőre. Hát az utolsó napokat a cső nálunk töltötte, azaz töltötte volna, ha nem nem hagyjuk el háromszor is. Másodszor feladat céltáblára kellett lőnünk íjjal (feladatok: szem bekötés 2 óráig, tangó Tikával, utolsónak étkezni 1 napig), míg harmadszor az árverésen váltottuk vissza, ezt követően erősen törekedtünk többet nem elhagyni.
- Vigadalom -
Az őrsi szüttyőnkben 96 aranypénz csillogott, ezt a tábori árverésen költhettük el, eléggé jól sikerült, okosan és olcsón licitáltunk, többek között papírzsebkendő, instant tea közösen a gölöncsér és a sóvágó fiúkkal és fejenkénti kürtöskalács lett tulajdonunk. Az este nagy mulatság volt Marien és Robin lakodalmában. Tánccal, zenével, rablópecsenyével és gyümölcsökkel töltött dinnyével és persze spanyol világbajnoki címmel. Szép hosszú este volt, és ez után már csak a pakolás maradt hátra. Este 11 után jól esett még az instant tea a közös őrsi asztalon, miközben pakoltuk cuccainkat. Reggel táborbontás, és búcsúzás, majd kalandos utazás a hőségben (ekkor értékeltük igazán a Sherwoodi otthonunkat, ahol kellemes levegő volt a fák alatt).
A tábor elején Ipolyság és Fél csapata teljesen ismeretlen volt az őrsünknek, de 9 nap után nem esett jól a búcsúzás. Sok arc mosolya az, mi eszembe jut, ha Sherwood táborára gondolok. Látjuk még egymást fiúk, lányok!
2010. július 11., Lédec - Fél, Ipolyság és Királyhelmec csapata
- képek a cserkészneten itt.
