Karácsonyi lánghordás

Szentestén a cserkészotthonban gyűlünk össze, miután az otthon melegében a családi asztal körül elfogyasztottuk az ünnepi vacsorát és a karácsonyfa alatt rejlő ajándékcsomagok sem rejtenek már meglepetést. Tesszük ezt azért, hogy széthordjuk a városban a Betlehemi lángot, hogy hol gyertyával várnak ránk, ott felragyogjon a 'világ világossága', az ünnepelt: Betlehemben megszületett kis Jézus.

Egyesek talán a megszokásból, mások mégiscsak tél lévén, jó melegen beöltöztünk. Előttünk volt egy estényi városjárás. Este fél 9-kor indultunk útnak, midőn kettőt üt a harang. Egy 10 főt számlált népességünk. Két lámpást vettünk magunk mellé egy harmadik biztosíték lángot az otthonban hátra hagyva. A viszonyokat jól leírták Bernáth William versének sorai, melyek felcsendültek minden ház ajtajánál:

"Hó nem szitál. Az ég derűs.

Csupán az este hűs.

A szív örül: Jézusra vár.

A lélek: fénysugár."

A vers alatt Ave Maria dallama csendült fel egyik leleményes cserkészünk telefonjáról. Az idő nem volt karácsonyi, de hideg nem volt, és a szél sem vívott harcot a Betlehemi lánggal lámpásunkban. Út közben finom süteményekkel lettünk gazdagabbak, de fontosabb volt, hogy két cserkésztestvérünk is csatlakozott hozzánk, miután betértünk hozzájuk. A város három sarkát bejárva az utolsó utcák előtt kétfelé váltunk, hogy behozzuk lemaradásunkat. Így történt, meg hogy a Sándor anyukája által készített bounty-s sütemény kóstolásból én kimaradhattam.

[Erre Karácsony második napján azonban sor került, mikor is a jászoláldásra és pásztortűzre Sanyi egy szépen megrakott tálcával érkezett (a sütemény története nem hosszú, annál inkább finom, 10 perc után üres lett a tál a cserkészotthonban)]

11 óra magaslatában szemerkélni kezdett az eső, de ekkorra már a templom előtti macskaköveken siettünk lefelé, és sikeresen megérkeztünk vissza a cserkészotthonba.

Körülültük az asztalt, felolvastuk az érkezett karácsonyi üdvözleteket. Majd következtek az ajándékok, melyeknek csapatunk nagyon fog örülni a jövőben: lábtörlő, seprű, lapát, fém teáskanalak és egy tűzálló teáskanna, amit rezsóra helyezhetnénk, ha úgy szeretnénk és mellesleg lenne is egy rezsó az otthonban.

Közeledett az éjfél, három cserkészünk felöltötte Mária, József és egy Pásztor ruháját. Elindultunk az éjféli misére, hogy együtt énekeljük: "Dicsőség menyben az Istennek, Békesség földön az embernek."

A városházára érkezett a láng...

A riadóláncokat követően mintegy őrsnyien gyűltünk össze 3 óra előtt a cserkészotthonban, hogy a Betlehemi láng kíséreteként lejuttassuk azt a városházára. A polgármester úr várt ránk gyertyát szorongatva kezében, és elárulta azt is, hogy a gyertyát a karácsonyfa alatt helyezik majd el egy lámpásban.

Ady Endre karácsonyi verse majd rövid beszélgetés után indult ki-ki a maga munkájára. Mi az otthonba tértünk vissza, ahol egyeztettünk karácsonyi feladatainkról: a templomi Betlehem díszítéséről, a lánghordásról, az élő Betlehemről és a pásztortűzről, de a kalács szó sem hiányzott némely mondatunkból.

Megérkezett a Betlehemi láng...

Vasárnap este 18:47-kor érkezett hozzánk a Betlehemben csiholt láng. Az idén nem szokványosan történt az átvétel, ugyanis erre a perbenyíki vasútállomáson került sor.

A szlovák cserkészek minden éven vonatra szállnak, és utazzák az országot a legkeletibb állomásáig is, hogy minél több megállóban leadják a kocsiból a szeretet lángját. Pityu kis internetes körbejárás után egyeztetett velük, hogy Perbenyíkben számítsanak majd ránk.

Egy autót megtöltve indultunk útnak az állomás felé. Kisebb keresgélés után meg is találtuk a lángot két cserkésztestvérünk kíséretében. Bár lámpásunk nehezen gyulladt, és az állomásvezető a zöld jelzőfényes integetés után már füttyszóval is jelezte távolból a vonat indulásának kívánatát, mégis jutott rá idő, a masiniszta szerencsére várt még az ajtók zárásával.

Utunkat folytattuk városunkba, ott is a cserkészotthon meleg szobája felé. Nemsokára megérkeztek leleszi cserkésztestvéreink is, kikkel a lángátadást követően asztalt ültünk, és teát főzve beszélgettünk, miközben a szeretet lángja ragyogott az adventi koszorú négy gyertyáján.

Karácsonyi programok

Idén sem maradnak el a szokásos karácsonyi cserkészprogramok, lássuk hát, hogy mire is készüljünk:

• Dec. 19., vasárnap - este érkezik a Betlehemi Láng a perbenyíki vasútállomásra, Taki Pityut lehet keresni, ha valaki részt venne rajta.
• Dec. 21., kedd - délután 4 óra körül visszük a Lángot a városházára.
• Dec. 24., péntek - este fél 9-kor (pontosan) indulunk a városba elvinni a lángot azoknak a családoknak, akik ezt kérték, és persze a saját családunkhoz is. Mindenki jó öltözzön fel a hideg ellen, és fejben ismételje át a karácsonyi énekeket. A lánghordás kb. fél 12-ig tart, a cserkészotthonba érkezünk vissza és onnan megyünk együtt az éjféli misére. Utána pedig három szerencsés ember beöltözik az élő Betlehembe, a többiek pedig a tűzzel foglalkozunk, szaloncukrot és teát osztunk.
• Dec. 25., szombat - délután a pásztortűznél cserkészjátékokat játszunk.

Ezek mellett még számítani lehet a templomi Betlehem csinosítására. Olvassátok a honlapot és legyetek telefonközelben.

Őszi tanyázás - Irány a világűr!

November utolsó és az advent első hétvégéjén került sor cserkészcsapatunk őszi tanyázására. Az elnevezés megtévesztő, mert szombat reggel akkora hóra ébredtünk, amire egyáltalán nem számítottunk. Muszáj is volt beiktatni egy rövid hógolyózást, egy hosszabb hólapátolást és néhány szárítkozást a programba.

De előbb péntek este megkezdődött az űrhajós kiképzés: Adama kapitány és elsőtisztje elkezdte az összeválogatott legénység felkészítését. Első feladat egy csillagtérkép összeállítása volt. A kiscsoportok felrajzolták a vászonra a választott csillagképeket, majd a speciális festékkel jelölték meg az egyes csillagok helyét. Hogy mitől volt speciális? A villany leoltása után kiderült, ugyanis a festék a sötétben erős fénnyel foszforeszkált, amitől szinte életre kelt a csillagtérkép. Majd tisztálkodás és kényelembe helyezkedés, és indult a csillagmozi, ahol az útirány a kincses bolygó volt.

(további képekért kattints ide)

Másnap reggel a koránkelők hozták a hírt, hogy lehullott az első hó. Ezért hát a reggeli és néhány játék után következett a hó eltakarítása a Mécs László Keresztény Központ elől, és ha már benne voltunk a segítőkészségben, akkor egy nagy (plafonig érő) rakás dobozt is átvittünk az egyik közeli házba. Közben rájöhettünk, hogy hiába az első hó, mégis hamar latyakká változik a havasesőben, ami csak ritkán ment át igazi hóhullásba. Amikor az égi áldás egy kis szünetet tartott az űrhajós növendékek kiszálltak a környékre, hogy színes bogyókat és fenyőágakat gyűjtsenek. A feladatot tökéletesen teljesítették, aminek délután meg is lett az eredménye. Az ebéd után ugyanis Katika vezetésével karácsonyi üdvözlőlapok készültek, majd egy páran – mert a japán foci túl nagy konkurenciának bizonyult – elkészítettük a cserkészcsapat adventi koszorúját, amelyet a vacsora után meg is áldott Szalay László atya, és fellángolt az első gyertya is.

(további képekért kattints ide)

Az este nagy durranása természetesen a tábortűz volt. Kiderült, hogy milyen kiképzésben részesültek a mechanikusok és a kommunikációs osztag. Ezután érkezett a hír, hogy az űrhajó hajtóművei készen állnak, megkezdődött hát a kilövés előkészítése. Felvettük a szkafandereket, végigmentünk az ellenőrzőlistán, majd elfoglaltuk a helyünk az űrhajónk fedélzetén. A kilövés az üléseinkbe lapított, a világűrbe kiérve azonban különös dolog történt. Teljes sötétség borította be a fedélzetet, csak a csillagos ég világított felettünk, és egyszer csak megjelent egy különös lény. Arca zöldes fénnyel világított, és fura hangokat adott ki. Nehezen értettünk vele szót, de sikerült kideríteni, hogy az Orion csillagképből jött, de eltévedt. A segítőkész legénység megmutatta, hogy merre talál haza a különös űrlény, aki megköszönte a segítséget és el is tűnt.

Így ért véget a nagy kaland, az első találkozás az űrlényekkel, az első hó, új embereket ismerhettünk, és újabb élményekkel gazdagítottuk egymást.

Őszi tanyázás - tájékoztató

Őszi tanyázás, 2010. november 26-28., Királyhelmec

Szállás: Mécs László Keresztény Központ

Részvételi díj: 3 €

Kezdés: nov. 26., péntek, 18:00 (mise után)

Befejezés: nov. 28., vasárnap, 12:00

Amit hozni kell: vacsora péntekre, hálózsák(amennyiben szükséges, tudunk kölcsön adni, ezt előre jelezzék), izolír (habszivacs, karimat vagy vastag takaró), hosszúnadrág, pulóver, rövid ujjú trikó, nadrág és pulóver misére, alvóruha, zokni(min.4 pár), alsónemű, kendő, vízhatlan cipő(bakkancs), váltáscipő(slapky), esőkabát vagy vízhatlan kapucnis kabát, tisztálkodási felszerelés, biztosítási kártya, cserkészfüzet

Amire nem lesz szükség: mp3 lejátszó, kisrádió, kártya, ékszerek

Őszi tanyázás

November 26-28. között újra megnyitja kapuit a Mécs László Keresztény Központ, a cserkészeket pedig várja egy kaland a messzi végtelenbe!

Ne hagyd hát ki a fantasztikus utazást!

Részletek hamarosan...

72 óra - ecset, seprű, szemeteszsák és a fűrész

Láttam Pityun, hogy ő festeni akar... Hiába volt bajos az ecset, kevés a higító, és hiányzott valami, amiben kikeveri, láttam, hogy ő azt a korlátot le fogja festeni. És milyen jó, mert bizony a sokak számára amúgy is láthatatlan szemét összeszedése nem a leglátványosabb dolog. Még akkor sem, ha a tér mögötti leghátsó sarokban egy egész kis hajléktalanszállót számoltunk fel Ákossal , néhány felismerhetetlen szemétdarabbal, amik hipp-hopp megtöltötték a gigaszemeteszsákot. De volt puzzledarabka is, és annyi üvegszilánk, hogy nem tudtunk rájönni, mennyi lehet széttörve.

(további képekért kattints ide)

Sanyi egyedül harcolt meg az emléktáblákon lévő kosszal, és mint a reklámban, még a legmakacsabb foltokkal is megbirkózott. Aztán a köveket csempészte egyik helyről a másikra, meg segített interjút adni a városi újságnak.

Ákos megszabadította a világháborúban elhurcoltak miatt szomorkodó anya szobrát az őt takaró gallyaktól, aztán meg a seprűvel tüntette el a nyomokat.

Taki meg csak festett, festett, meg néha benyomott 1-2 puszedlit, hogy a végén olyan szép lajtzöld színe legyen a korlátnak, hogy azt már messziről is látni lehessen.

Én meg bebizonyítottam, hogy a svájci bicskán lévő fűrész igen jó a vékonyabb gallyakra, végezetül pedig Ákossal megszenvedtünk a szemeteszsák hurcolásával.

Cserkészműhely

Mint minden évben a királyhelmeci szüreti ünnepség alkalmával újra megnyílt a cserkészműhely. Idén a parókia volt a színhely!
Létrehoztunk egy kis tábori körletet különféle versenyekkel a kicsiknek és albumokkal, könyvekkel a felnőtteknek. Először is Taki, Évike és én felállítottuk a szaharát, berendeztük és kihoztuk az asztalt az otthonból.
Az asztalon lehetett origamizni és varrni és a királyhelmeci cserkészcsapat albumát nézegetni.Viktor elkészítette a nyilazáshoz a célpontot én pedig segítettem figurákat rajzolni rá.
Eközben megjött Katika és Henry ők is sok jó ötletet adtak. Taki és Én lementünk a boltba cukorkáért és mézes sütiért. Mindenkinél ki lehetett valamit próbálni. Tominál lehetett origamizni , Viktornál, nyilazni, nálam métázni , Taki és Évike fogadták a vendégeket. Noha nem is volt sok látogató mindenesetre mi nagyon jól éreztük magunkat a frissítő tea, süti és cukorka társaságában! :) Délben bezárt a műhely! Aki jött jól járt aki nem az nem ! mindent gondosan összepakoltunk és mindenki vígan ment a saját dolgára.

72 óra - előzetes tudnivalók

Cserkészcsapatunk idén csatlakozott a 72 óra kompromisszumok nélkül elnevezésű kezdeményezéshez, melynek célja, hogy Európa-szerte a fiatalok önkéntesen végrehajtsanak valamit, ami nem saját maguk, hanem a helyi közösség javára szolgál.

Ez a bonyolult mondat a mi esetünkre lefordítva azt jelenti, hogy 2010. október 9-én, szombaton, délelőtt 9:00 órakor találkozunk a cserkészotthon előtt, nekiállunk és egy kicsit jobb állapotba hozzuk az Hősök terét (a templommal szemben).

A munka nagyon egyszerű lesz: sepregetés, szemétszedés, az emlékművek megmosása és a széttört kövezet összeszedése.

Tisztítószereket és a szükséges eszközöket a csapat biztosítja, neked csak a munkától nem félő kezeidet kell hoznod, hogy valami igazán jót tegyünk.

Ázott nyuszuk az OAMB-on

Nem lehet mondani, hogy váratlanul ért minket a hétvégi akadályverseny és métabajnokságon tapasztalt időjárás, csak épp felkészületlenül...

Csütörtökön kényelmes, de hosszú utazás a különbusszal, majd érkezés után hosszú várakozás, mire megkezdődött a program. A színpadon indiánok jelentek meg, idegen nyelven köszöntöttek minket, majd békepipát szívtak Kismedvével. A megnyitó után pedig következett az óriás dominó a kultúrház nagytermének padlóján. Izolírok hosszában és széltében, fej a fejhez, láb a lábhoz, köztük táskák székek. A vége: teljesen beterített terem, ahonnan kijönni csak egymáson keresztül ugrálva lehetett.

De nem volt ez akadály másnap reggel 6-kor, amikor a Sivatagi sasok és a Karibu őrs tagjai ébredtek, hogy időben elinduljanak az akadályversenyre. Kinézve Ákos megállapította, hogy nem esik - azt sejtem, hogy szemüveg nélkül - így rövidnadrág, sportcipő párossal vágtak neki az emberek a túrának. A falu széli állomáson már sokkal jobban látszott a szűnni nem akaró eső, és még jobban látszott ez a helmecieken, amikor odaértek. Jöttek a trükkök a zoknira húzott zacskóval, és a reménység a 3 perces esőszünet miatt, de hiába, a tanulság csak az lett, hogy esőkabát és bakancs nélkül nem lehet meglenni esőben. De nem voltak egyedül a mieink, szinte minden csapatban akadt 1-2 ember, akinek már régen rossz, így a szervezők dél körül mindenkit visszahívtak a szálláshelyre.

A szárítkozás után, kora délután újraindult az akadályverseny, de már csak bent a faluban, slapkys-szandálos akadályvezetőkkel. Este azonban újra hideg, vizes fű és szemerkélő eső az iskola udvarán, és persze a sztárvendég: Katika.

A giga népijáték után következett a skót tánc, benne a pörgő helmeciekkel. A métasorsolás pedig összehozott a tavalyi kedvenc Bőssel, és a kislányokkal felálló Kürttel.

Szombat reggel már nagy türelmetlenség előzte meg a méta kezdetét. Az idő jónak tűnt, de Ákos meghozta a hírt - bakancsán meg is mutatta -, bizony a pályán néhol áll a víz. Jött az újabb taktikai számolgatás, hogy hogyan maradjon legalább egy pár száraz cipő, majd jöhetett a méta. Nagy reményekkel vágott neki a csapat a két csoportmérkőzésnek, de valahogy nem kísérte áldás a játékosainkat. A kürti apróságok ellen épp csak 1 ponttal kaptunk ki, és az is inkább bírói elszámolásnak tűnik, de a végeredmény ez lett. Sajnos Bősöt is csak megszorítani sikerült, de néhány ponttal itt is ők bizonyultak jobbnak. Vigasz legyen, hogy ez a két csapat nyerte a Kölök bajnokság első két helyét. Sajnos Bobby, a kabala totem nem hozott szerencsét - meg is kapta ezért a magáét.

(további képekért kattints ide)

Délután így már a szurkolásé maradt, és volt is kinek. Viktor a Suhanc kategóriás bősi csapat színeiben mutatta meg, hogyan kell métázni, egész az első helyért járó kupáig segítve csapatát. Az elmaradhatatlan mise után jött a várva várt és iggen finom vacsora, majd a meglepetés. Újra az iskola udvarán találtuk magunk, és a délelőtt még métázó cserkészek közül egy maréknyi velünk szemben állt és Hippolit nevű együttesként mutatkozott be. Fergeteges koncertet adtak, amin jól kitektonikuztuk-cirkuszoltuk-ugráltuk magunkat. Nem maradt más hátra, mint visszaérve bedőlni a hálózsákba és aludni, amíg lehet.

Sokáig nem lehetett, mert korán ébredtünk vasárnap, de túl ügyesen raktuk össze a dolgaink, így vagy 1 óránk maradt a zárásig. Nem is tudom honnan, de előkerült az ugrálókötelezés ötlete, majd egy jó hosszú kötél, és egyszercsak egy rögtönzött ugrálókötél bajnokság zajlott a nagyteremben. Szoros küzdelemben, többször is megvédve címét, a bősi Ricsike lett a bajnok kerek 50 ugrással, utána pedig a párosban remek teljesítményt nyújtó szimői duó 35 ugrással.

A gyors zárás után fel a buszra, és irány Helmec, juszukéval, Sanyi elhagyott sapkájával, csuromvizes cipőkkel, széllel versenyzőkkel, tektonikkal és a Bobbyból maradt inggel.

OAMB 2010

Már csak 3 nap, és kezdődik az idei akadályverseny és métabajnokság. A nyáron elég kitartóan készültünk mindkét megmérettetésre, reméljük ez majd meghozza az eredményét. Mindenesetre az biztos, hogy jó lesz, akárhogy is történjék. Az indító kisfilmet, megnézheted az OAMB honlapoján: oamb.cserkesznet.sk

Különbusszal utazunk:

Indulás: csütörtök reggel 9:30, GI market

Érkezés: vasárnap este 18:00 körül

A többit már tudjátok..

Jó munkát!

Sivatagi sasok felderítői küldetésen

Biciklivel a határon túl

A nyár utolsó napja volt talán, mikor egy hosszú délelőtt után, miután a parkettán lévő dombot Gabi bácsi levarázsolta, és Viktor megvette a belsőt a biciklihez, nekivágtunk portyánknak. A

vonat indulása előtt 30 perccel még lapos volt a kerék (a gond csak az, hogy az állomás 10 percnyire volt tőlünk), de hát a cserkész feltalálja magát. Ötleteltünk is rendesen, de nem sikerült kerítenünk működőképes bicikliszelepes tömlőt. Márk volt az aki megmentette a túrát, és kitolt egy harmadik biciklit is a garázsból, mert egyet már eleve kölcsönzött.

Sátoraljaújhely hegyes, dombos vidéke felé vettük az irányt. Biciklivel nem jártunk még errefelé, de egy régebbi cserkésztúráról szép emlékeim voltak a terepről (útikalauzunk egy szlovák túristatérkép volt, melyre épp magyarországból is ráfért egy kis rész). Amolyan vadregényes, erdőben kanyargó csendes utak képeit láttam magam előtt.

Photo: Főző Viktor

Haladtunk is a tényleg csendes, hűvös domboldalban, és csakhamar Rudabányácskára értünk, itt tó mellett pihentünk meg, és bár a pihenőpark zárva volt, nagyon kedvesen fogadtak minket. A falut elhagyva jött a völgy, amelyben kanyargott is az út, és lehetett volna gurulni, ahogy előre beharangoztam, csak hát a lejtéssel volt egy kisebb gond. Haladtunk felfelé, és felfelé, aztán egy idő után dombtetőre értünk, itt túristaútra térve újból felfelé kellett haladnunk tovább. Kezdett is zúgolódni a 6 fős társaság, de hát aki lefelé akar menni, annak fel kell menni előbb. Még egy jó darabon haladtunk felfelé, és már én is kezdtem mondani, hogy tényleg visszafelé kellett volna megtennünk ezt az útvonalat, mikor dombtetőre érkeztünk. Egymás közt 15 méteres távolságot tartva gurultunk lefelé a völgyben kanyarogva az erdei úton, és mintha a bobon ültünk volna, hát érdemes volt erre jönni, és nem volt még vége. Beértünk a kertek közé, és megindult lefelé a kerék, mint aki nem is akar megállni. Hátulról kiáltások, hogy 42, 43. A sebességmérő adatait kiáltották a fiúk. Így haladtunk egész a főútig, ahol a STOP táblánál, mindenki 'ésszel biciklizve' behúzta a fékeket. Volt még időnk, kitekertünk a bobhoz...Műszaki okok miatt

zárva...visszatekertünk a központba, egy defekt után a Hamburgeresnél kötöttünk ki. 45 percünk volt a vonatig, és újból megindult a tolvajtempó: 30 perc alatt hátsókerék belső ragasztás után indulhattunk is az állomásra. Jól imádkozhattunk a túra elején, mert épp egy autószelepes belső lyukadt ki, és ehhez volt tömlőnk. Igaz, hogy nem volt profin visszarakva a kerék, és nehézkesen forgott, de hazáig már megtette. Vonat, majd korom sötétben tekerés felfelé a város fényei felé. Felérve búcsúztunk egymástól, de igazából a nyártól vettük a búcsút.

Szent István király ünnepe-Cserkész 24

Már a nyár elején terveztünk egy kintalvós akciót az Albatrosz őrssel. Most augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén valósítottuk meg ezt. Az akció a CSERKÉSZ 24 nevet kapta, a célja pedig az volt, hogy minnél több élménnyel, jó munkával, nevetéssel, cserkészettel töltsünk meg 24 órát.

Augusztus 20-án késő délután 5 órakor 5 fővel láttunk neki a portyának, és azt mondtuk, hogy megcsináljuk. Mert előttünk volt, valamivel több, mint 4 km a táborhelyig, ami egy Gémes kút melletti erdőszélen volt. Melettünk pedig 1 Sahara, 1 db 30 literes bandesz megtöltve, egy bogrács, 1 tepsi, 2 fazék, balta, ásó, fűrész és úgy 4 táskányi élelem + saját táskáink. Hát nem tudom mi lett volna, ha nem kérem el nagyapától a kolobecskát, ami elé befogtunk egy biciklit. De egyébként a Sivatagi Sasok vezetője, Viktor egyből fogta a bandeszkát, Márkkal a SŐV botját áthúzták rajta, sátrat a hátra és mosollyal nyavalygás nélkül. Igazi cserkész az ilyen, ha feladat van, akkor nem kérdezősködik, bátran lehetetlent nem ismerve.

Egy kicsi a fogatos feelingből

Viktor lett a lovas, és a város utcáin csak őgy gurult lefelé, vitte a súly, a fék az nem igen ért sokat, de nem történt baj. Aztán jöttek a dombok, meg a föld út és a szántóföld. De imával vágtunk neki, 1 húzta, 2 tolta, a tempó viszont nem volt lassú, mert mindenki oda tette magát. Lemenőben volt a nap, mire kiértünk, sőt a tüzet már lámpa mellett gyújtottuk meg. 2 ember

állított fel Sahara sátrat, ami azt hiszem 1 emberrel több a

szükségesnél. De szerszámtartónk, konyhánk és zászlórudunk is

volt. Fel is vontuk az Albatrosz őrs zászlaját, majd megsütöttük a vacsoránkat. Ezt tábortűz követte, bekapcsolódtunk a Magyar Szolidaritás Tüzébe, és a világon élő magyarok között mi is lángot bocsájtottunk az éjszakába. Bi-Pi történetei mellett jót énekeltünk, és bum-csiki-bumtól volt hangos az erdőszél.

Nem volt még vége a napanak, legfeljebb a pénteknek. Éjjeli terepakcióra mentünk, és Cserkész cserkészt talált játszottunk kint a Gémes kút hatalmas cserjés rétjén, ahol lámpa nélkül 10 méterig vettük egymást észre. Viktor és Tomi volt az ügyesebb, és lefüleltek minket. Visszaúton rövidítettünk, csak a nedves gaz túlságosan magas volt, így át is áztunk térdig. A fáradtságunk ekkor már szertefoszlott, krumpli került a nyársra, néhol a zokni is ráfért, és cipőt szárítottunk. Majd nyugovóra tértünk, Bóbita ringatott álomba, szombat volt.

7 órakor keltünk Viktorral, és 2-3 vajas-lekváros kalács mellett, megbeszéltük hogy lesz tovább a program, majd Viktor elnyargalt a város felé, hogy kihozza őrsét is táborunkba egy felderítő portya keretében. 8-kor ébresztőt fújtunk, és mosakodni indultunk a Gémes kúthoz, visszaúton reggeli torna, majd teafőzés után reggeli, ami elég lazára sikerült, hosszasan elnyúltunk a tűz körül. A hajnali erős harmat, és az esti átázott cipő miatt napközben mezitláb jártunk, kellemes volt (kivéve, hogy elmentem fáért az erdőbe, és hát akácosak nálunk az erdők, utólag 3 tüskét szedtem ki itthon). Épphogy csak nekiláttunk a gulyásfőzés körüli munkálatoknak, és már meg is érkeztek a Sivatagi Sasok, akik a bokrok alól távcsővel figyeltek meg minket, jelentést készítettek, és Viktornak észrevétlenül egészen a sátrunkba sikerült lopóznia. Hát ő résen volt, mi nem annyira.

Majd a jelszó elhangzása után már biztonságban előjöhettek az őrstagok is. Az újoncok pár perc után jól beilleszkedtek a szorgos kis táborba, 2 ember a kúthoz ment vízért, másik 2 fát aprított, Évike, mint háziasszony a krumpli körül sürgött-forgott. Hát a fiúknál be is sikerültek kisebb hajszáleres vérzések, melyeket hamar el is láttunk. A SŐV bot jól szolgál, ezúttal keresztfának a gulyásállványra. Pompázott is szép színekben a gulyás, utólag arra is rájöttünk, hogy előbb a húst kellett volna beletenni a krumpli helyett. Egy szép vörös paprika sem hiányzott, amit félúton inkább kevettünk a gulyásból, kezdett kissé csípős lenni. Elékszült, jöhettek a csajkák.

- Hogy nem hoztatok?

- Hát nem mondtad...

Megoldjuk, gondoltam magamban, és elkezdtem ügyködni rajta. 9 személy, csajka volt elég. 5

kanál, 1 szedőkanál, 2 fakanál, és egy villa, amit sikerült összehozni, de örültem, hogy mind tudtunk egyszerre enni. Mindent összevetve egész jól sikerült 'Denisz és Tomi életének első gulyás levese'. Nekem ízlett, és senki sem panaszkodott, vagy csak nem mert volna? Mindenesetre Denisz egy fél kanál után odasúgta, hogy nagyon nem jó, és inkább ledült kicsit pihenni (szerintem jól lakott a reggeli kaláccsal, amiből Viktornak már nem jutott, pedig ő is kívánta). Ez után az újoncokkal terepgyakorlatra mentünk, és ismerkedtünk a környékkel, a térképpel. Azt vettem észre, hogy sokat fejlődtek a nyáron, 4 felderítő portya van a sasok mögött, és egész jól belejöttek a portyázásba. Aztán lassan levontuk a zászlót, összepakoltuk sátrunkat, és elindultunk hazafelé. Most már az újoncok segítették inkább a fogat haladását.

Megérkezve a cserkészotthonba a nagyokkal még elmentünk a cukrászdába a 24. órában, kicsit fáradtan, de ezt nem igazán éreztük. Ha kellően mozgásban vagy, akkor nem tudsz elfáradni. A következő akciót is kitaláltuk, ami azóta nem valósult még meg, de a nyár utolsó napja még nem jött el. Azt hiszem, hogy hasonló módon egy 24 órának a jövő nyáron is neki fogunk vágni.

Métagyakorlás Leleszen

A héten, szerdán Leleszen tartjuk a szokásos métafelkészülést, nem szokásos időpontban. Késő délután indulunk ki, 16:24-kor indul a busz a GImarkettől. 16:15-re igyekezzetek ott lenni. Visszafelé 18:46-ra érkezünk haza. A 2 buszjegy ára 1,10 euro. Féljeggyel kb. a fele, csak hozzatok valami fényképes igazolványt (meg vizet is hozzatok), ha más nincs, akkor az útlevél jó.

Méta és akadályverseny felkészülés

Minden hét szerdáján és szombatján tartunk felkészüléseket, többségében méta lesz a régi focipályán, reggel 8 órától kezdünk.

Most szerdán(július 28.) viszont túrázunk, amire sportos, kinti öltözetben gyülekezünk a cserkészotthonban szintén reggel 8:00-kor. Eső esetén a túrát elhalasztjuk, de bent tartunk felkészülést az otthonban.

Hozz magaddal: tízórait, 2l vizet és a cserkészfüzeted.

Csapattábor Sherwoodban

Messzire utaztunk, de megérte. Az idén Fél és Ipolyság csapataival táboroztunk együtt Lédec községe fölött. Helmecről nem túl sokan, de annál jobb reménységgel vágtunk neki a 10 napos tábornak. Velünk volt Peti a főszakács, ki egyben első cserkésztábora előtt állt, és jó barátja Taki, aki a törzset és GH-t erősíteni hivatott. Csapatparancsnokunk pedig már a táborban várt minket táborparancsnoki szerepkörben. Maradtunk még hárman, legények az őrsben: Denisz, Márk és jómagam.

Léván a vonatból leszállva segítő tekintet várt minket, majd a buszon megkezdtük az ismerkedést az ipolysági kiscserkészekkel. Lédec mellett teljes felszerelésben baltával, gyalogsági ásóval és 2 igló sátorral indultunk felfelé. Nehéz volt a menet, a legkisebbeket segítettük, ahogy tudtuk, volt nagyobb táska, mint az azt cipelő cserkész. Lihegve, de csak sikerült felérnünk egy erdőbe, melynek neve Sherwood. Itt kicsi John várt reánk, az épülő tábor sátrai mellett. Mi hárman pödrött bajszú csizmadiaként érkeztünk az erdőbe. Szép hely volt, 30 méteres fák lengedeztek felettünk, sziklák övezték a törzsi körletet, a táborkereszt mögött egy 25 méteres sziklafal emelkedett, felette a tábortűz tisztásával. Ezt a szintkülönbséget napjában többször leküzdöttük, de a tábor végére már könnyedén jártunk oda és vissza. Benn voltunk az erdőben sátrastól, mindenestől, erre már régen vártunk. Domboldalban volt a tábor, így mindenki érezhette az éjszakánkénti csúszást a sátorban (Utolsó nap reggel Denisz deréktól lefelé kint ébredt az előtérben, és ha jól emlékszem, a szúnyogháló össze volt húzva körülötte).

- SHERWOOD -

Estefelé Robin Hood érkezett a táborba, aki velünk maradt, hogy együtt vegyük fel a harcot Nottingham zsarnok bírójával szemben. Robin oldalán a mór Azimot is megismertük, ki

segítőtársunk lett a küzdelmek során. Napról napra munkálkodtunk az erdőben. Az őrsi körletben nem sok mindent építettünk, de épp eleget: az általános építményeken kívül volt egy

egész jó, fedett szerszámtatónk, melyen nagyon sok minden elfért, és egy bomba lavortartó - inkább tábori fürdőszobának nevezném - szárítóval, nagy pakolófelülettel (néha még a csajkát is ide tettük a csajkafa helyett), napszemüveges tükörrel. Terveztünk még közösen jó szomszédainkkal, Sandiékkal egy asztalt, mert egy fa mellet ideális hely volt rá a két őrsi körlet között. Ahogy múltak a napok elkészítettük tábori öltözékünket és fegyvereinket: íjakat, kardokat, egy druidabotot és a tessaigát is kikovácsoltuk. Reteszkioldós csapdákkal szereztünk zsákmányt a tábori kasszába, és Tag barát személyében egy tábori lelkész is mellénk szegődött. Az íjászképzés, rohampálya és méta mellett a sziklafalról is leereszkedtünk és minden este maradt idő a népi vigadalomra is, esténként pedig a tábortűz mellett mulattunk közösen sherwoodiak.

"Így élünk mi szépen Sherwood erdejében,

Jó pajtások körében,

Robin a vezérünk, John mellett nem félünk,

GYŐZNI FOG A NÉPÜNK!"

'Érik a szőlő' c. népdalra írt indulónk 5. versszaka.

- 24 ÓRÁS BEVETÉS -

Emlékezetes marad őrsünk számára az erdei gyűlés, mely nem kis lélekjelenlétet követelt, ezt viszont leírni nem lehet.

A tábor 5. napja körül felfegyverkezve elindultunk, hogy felderítsük a Nottingham várát. Hatalmas vár volt, úgy 470 méteres magasságban, erős szél járt át a várfalakon. A bástya tetejéről pedig egy távcsövön keresztül morze jelekkel adott üzenetet kaptunk az erdő széléről. Az üzenetben ez állott:

"A bíró kémei az erdőben, a táborba csak holnap térjetek vissza!"

Robin mutatott a térképen egy erdős helyet, ahol éjszakára tábort verhetünk. Közösen a féli

lányokkal vágtunk neki az útnak, más csoportok más felé indultak. Útközben azon tanakodtunk, hogy ne menjünk-e inkább egy közeli faluba megszállni dobrá Babičkánál, aki talán még bryndzové haluškyval is megkínál minket. Végül is az erdő mellett döntöttünk. 8 óra felé járt, lemenőben volt már a nap, a kijelölt pontot elérve 2 felderítőt kiküldve kerestünk helyet. Egyikőjük egy őzet látott elszaladni maga mellől, és ott rá is talált egy völgy mellékre apró tisztással, így tüzet is tudtunk rakni. A tűz körül, és a pástétomos, sajtos, paprikás terülj-terülj asztalkám mellett hosszasan beszélgettünk, ismerkedtünk a féli cserkészlányokkal. Még egyszer jól megraktuk a tüzet, majd végig feküdtünk kilencen egy jókora ponyván. Nyugodalmas, csendes éjünk volt.

A dombot nem tudtuk kihagyni itt sem, reggelre volt aki egy izolírnyit lejjebb csúszott. 11-re kellett visszaérkeznünk a táborba, mivel kicsit elaludtunk ez esélytelennek tűnt. A Lédeccel szomszédos faluba érkezve a rover fiúkkal találkoztunk, akik nagy távolságot tudtak már maguk mögött, a patak parton épp az őrsi naplót írták. Egy kis üzletben megvettük a tervezett kofolát és mila kekszeket, a nutellára már nem maradt idő, mert beszaladt egy roverfiú a boltba, hogy 7 perc múlva jön a busz. Na akkor mégis beértünk volna 11-re, ha Lédecen nem mentünk volna az elmaradt nutelláért.

A táborban minden a régi volt, újra a tábori konyhán kaptuk meg a finom vacsoránkat, és a meleg teát. Este a zászlólevonásnál őrsünk jutalmat kapott előző 2 napi teljesítményéért, kint aludhattunk a tábortűz körül. Hát már tegnap is kint aludtunk - mondtam hangosan - de ez most más volt. Sűrű csillagos ég alatt üstökösöket szemlélve, tűz melege mellett szenderültünk álomba.

11 KICSI INDIÁN...

Reggel pedig harmattól vizes hálózsákban keltünk fel, hát ez van. Elindultunk egy nem túl messzi tóhoz, miközben a 3 sastoll próbát végző 11 cserkész, köztük voltam én is, úgy 18 órája nem evett egy falatot sem. Tó átúszás és kenuzás minden mennyiségben, de a gölöncsérek agyag köcsög készítésére is kerítettek időt (Ebből egyet Sandi, a gölöncsérek vezetője csapatparancsnokunknak ajándékozott, már el is helyeztük a cserkészotthonban). Ebédre palacsinta, melyre a sastollasoknak még kicsit várniuk kellett, de az őrstagok tettek félre nekem 3 darabot. A próba első 24 óráját mindenki sikeresen teljesítette. A második rész a némaság volt, na itt már sokan elvéreztek. Sokszor szorítottuk össze fogainkat egy-egy imádság vagy csatakiálltás közben. Az esti tábortűznél egy jó játék közepette elfelejtkeztem magamról, és egy rövidke mondat hagyta el torkomat. A nap végére 8 indián maradt talpon. Másnap aztán a várbíró és kémei rajtunk ütöttek, és a számháború csatát követően 1 sastollas lány maradt szótlanul. Ő kibírta délután háromig, de beszélgetnie ezt követően már nem volt kivel, minthogy az utolsó 24 órát egyedül kellett töltenie az erdőben.

Egyik éjszaka a bíró támadt ránk újból, de ezúttal résen volt Robin Hood, és még idejében észrevette őket. Eléjük siettünk hát fáklyákkal, és mind egy szálik legyőztük őket. Utolsó nap az esti nagy ünnepségre készülődtünk, délután megérkezett az egyetlen sastollas, aki tisztesen leküzdötte önmagát.

A táborban egy cső lett gyakran útitársunk, ez volt ugyanis azon őrs kiváltsága, ki legkésőbb érkezett meg a gyülekezőre. Hát az utolsó napokat a cső nálunk töltötte, azaz töltötte volna, ha nem nem hagyjuk el háromszor is. Másodszor feladat céltáblára kellett lőnünk íjjal (feladatok: szem bekötés 2 óráig, tangó Tikával, utolsónak étkezni 1 napig), míg harmadszor az árverésen váltottuk vissza, ezt követően erősen törekedtünk többet nem elhagyni.

- Vigadalom -

Az őrsi szüttyőnkben 96 aranypénz csillogott, ezt a tábori árverésen költhettük el, eléggé jól sikerült, okosan és olcsón licitáltunk, többek között papírzsebkendő, instant tea közösen a gölöncsér és a sóvágó fiúkkal és fejenkénti kürtöskalács lett tulajdonunk. Az este nagy mulatság volt Marien és Robin lakodalmában. Tánccal, zenével, rablópecsenyével és gyümölcsökkel töltött dinnyével és persze spanyol világbajnoki címmel. Szép hosszú este volt, és ez után már csak a pakolás maradt hátra. Este 11 után jól esett még az instant tea a közös őrsi asztalon, miközben pakoltuk cuccainkat. Reggel táborbontás, és búcsúzás, majd kalandos utazás a hőségben (ekkor értékeltük igazán a Sherwoodi otthonunkat, ahol kellemes levegő volt a fák alatt).

A tábor elején Ipolyság és Fél csapata teljesen ismeretlen volt az őrsünknek, de 9 nap után nem esett jól a búcsúzás. Sok arc mosolya az, mi eszembe jut, ha Sherwood táborára gondolok. Látjuk még egymást fiúk, lányok!

2010. július 11., Lédec - Fél, Ipolyság és Királyhelmec csapata

- képek a cserkészneten itt.

Métagyakorlás

Megkezdjük a nyári felkészülést a métabajnokságra. Találkozunk a szokásos helyen, a régi focipályán, hozzd magaddal barátaidat is, jöhetnek nem cserkészek is. Hetente 1-2 gyakorlásra lehet számítani, de az akadályversenyre való felkészülésről sem szabad megfelejtkeznünk. Az induló csapatok felállását később pontosítjuk.

1. tréning: júl 17., szombat (holnap) 08:00

2. tréning: júl 21., szerda 18:00

Az Országos Akadályverseny és MétaBajnokság szervezését idén a palásti cserkészcsapat vállalta. Az akció 2010 szeptember 16-19 között zajlik. Itt egy kis ízelítő:

Bővebben az OAMB hivatalos weboldalán: oamb.cserkesznet.sk

"Új köntösben"

Összesítve 7 napnyi munka áll mögöttünk. Szerdán kipakoltunk

mindent, és meszeléssel kezdtük meg a munkálatokat. A hét alatt nem telt el nap, hogy nem látogattunk volna le a cserkészotthonba. A parkettázás hosszabb folyamat, mint gondoltuk. A portalanítással kezdődött minden. Közben félúton bedöglött a porszívó. Megtagadta a munkát a nemes port látván, ami kb. 10 éven keresztül örlődött a linóleum alatt. Vettük a seprűt, trikót az arcra, és kezdődhetett a sepregetés. Én csak ajtóüvegen keresztül

figyeltem az állapotokat, de kegyetlen volt. A falig alig lehetett ellátni. Aztán jött a penetrálás, majd a szintkiegyenlítő anyag keverése és kiöntése (12 x 25 kilós zsák). Erre ment rá a linóleum, majd rugalmas lapok melyek fölé jöhetett a parketta. Fúrás, vágás, szegélyek következtek, végül az ajtó levágása a padló emelkedése miatt. Mindvégig segítségünkre volt Gabi bácsi, akinek ezúton is köszönjük.

A munka kicsúcsosodása a péntek-szombat napjaira meghirdetett brigád volt, ahová egy tucatnyian gyűltünk össze. Megkezdődött a lomtalanítás, rendszerezés, a szerszámos láda valamint a raktárhelység leltározása és rendezése. Lefestettük a lajtot, melyre még kell egy kis tuning mielőtt újból folytatja útját két keréken: szöveg felfestése, elektronika kijavítása, kerekek rendbetétele. Ezt meghagyjuk máskorra. A tiszti pavilon kitisztítása is megtörtént, melyet időről-időre benőnek a fák és futónövények. Este egy háromfős őrség vert sátrat a parókia területén. Bent ezalatt szúnyogok tanyáztak olyan mennyiségben, hogy légi riadó hallatszott a csinkateremből (kicsit nyitva felejtettük a garázsajtót, és ők meg azt mondták, hogy benéznek). Másnap délben cserkésszülők által készített gulyás és csapolt kofola került asztalunkra. A végére még belefért egy élménybeszámoló a Jumanji tanyázásról és kis játék: Ipiapacs, egy, kettő, három...

Ezt követően a hétköznapok során lassan, szépen visszacuccoltunk az otthonba, kicsit átrendezve a termet. Tetszett, hogy mindennek megvan a helye, minden elfér, és maradtak még üres polcok. Új hely a teasarok, melyen már meg is főztük az első 7 csészényi teát.

A 7 nap alatt sok mindenki megfordult a cserkészotthon környékén, sok mindenki kivette részét a munkából. És amikor szükség volt, nem maradtunk segítség nélkül. A mi otthonunk, a mi munkánk. Köszönet mindenkinek, aki részt vett.

Szóval jó munka volt!

Jó munkát!

– támogatta a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma –

– projekt bol financovaný z dotácie Ministerstva Školstva Slovenskej Republiky –

Csapatotthon brigád - részletek

A múltkor beharangozott brigád időpontja vészesen közeleg. Jövő héten, 2010. június 18-19. között együtt újítjuk meg a csapatotthont, és rakjuk rendbe a felszerelést.

Sok munka vár ránk (minden kipakolása, meszelés, parkettázás, lajfestés, leltárkészítés), ezért minden segítő kézre szükség van. De nem csak a munkáról fog szólni a jövő hét vége...

A program:

• Szerda-csütörtök: előmunkálatok, ekkor lesz a meszelés, és a parketta lerakásának előkészítése is. Ezen csak idősebbek veszünk részt.
• Péntek: iskola után mindenki hazamegy, megebédel, és utána jön segíteni. Az időjárástól függően fogják néhányan a lajtot festeni, többiek pedig a felszereléssel foglalkozni. Vacsorára mindenki hozzon magával ennivalót. Este lesz lehetőség ott aludni, ha valaki szeretne.
• Szombat: folytatódik a munka, délután már visszarendezzük a cserkészszobát. Az ebédet cserkészszülők készítik számunkra, úgyhogy lehet otthon szólni, hogy a szülők is jöhetnek segíteni.

A brigád szombat este ér véget. Vacsora már mindenkinek otthon, este pedig már nem alszunk ott, hanem a saját ágyainkban pihenjük ki a jól végzett munkát.

Amit hozz magaddal: koszolható ruha és misére tiszta ruha, 2 rongy, amivel törölni/lemosni lehet, 1 szemeteszsák, 1 üveg ásványvíz, szombatra csajka és evőeszköz, aki ott alszik annak természetesen izolír és hálózsák.

Hozd el a saját mobiltelefonodat is, ha van, mert lesz némi technikai fejlesztés is a csapatban ;) Valamint további meglepetések várhatók...

Tehát péntektől munkára fel!