Nem lehet mondani, hogy váratlanul ért minket a hétvégi akadályverseny és métabajnokságon tapasztalt időjárás, csak épp felkészületlenül...
Csütörtökön kényelmes, de hosszú utazás a különbusszal, majd érkezés után hosszú várakozás, mire megkezdődött a program. A színpadon indiánok jelentek meg, idegen nyelven köszöntöttek minket, majd békepipát szívtak Kismedvével. A megnyitó után pedig következett az óriás dominó a kultúrház nagytermének padlóján. Izolírok hosszában és széltében, fej a fejhez, láb a lábhoz, köztük táskák székek. A vége: teljesen beterített terem, ahonnan kijönni csak egymáson keresztül ugrálva lehetett.
De nem volt ez akadály másnap reggel 6-kor, amikor a Sivatagi sasok és a Karibu őrs tagjai ébredtek, hogy időben elinduljanak az akadályversenyre. Kinézve Ákos megállapította, hogy nem esik - azt sejtem, hogy szemüveg nélkül - így rövidnadrág, sportcipő párossal vágtak neki az emberek a túrának. A falu széli állomáson már sokkal jobban látszott a szűnni nem akaró eső, és még jobban látszott ez a helmecieken, amikor odaértek. Jöttek a trükkök a zoknira húzott zacskóval, és a reménység a 3 perces esőszünet miatt, de hiába, a tanulság csak az lett, hogy esőkabát és bakancs nélkül nem lehet meglenni esőben. De nem voltak egyedül a mieink, szinte minden csapatban akadt 1-2 ember, akinek már régen rossz, így a szervezők dél körül mindenkit visszahívtak a szálláshelyre.
A szárítkozás után, kora délután újraindult az akadályverseny, de már csak bent a faluban, slapkys-szandálos akadályvezetőkkel. Este azonban újra hideg, vizes fű és szemerkélő eső az iskola udvarán, és persze a sztárvendég: Katika.
A giga népijáték után következett a skót tánc, benne a pörgő helmeciekkel. A métasorsolás pedig összehozott a tavalyi kedvenc Bőssel, és a kislányokkal felálló Kürttel.
Szombat reggel már nagy türelmetlenség előzte meg a méta kezdetét. Az idő jónak tűnt, de Ákos meghozta a hírt - bakancsán meg is mutatta -, bizony a pályán néhol áll a víz. Jött az újabb taktikai számolgatás, hogy hogyan maradjon legalább egy pár száraz cipő, majd jöhetett a méta. Nagy reményekkel vágott neki a csapat a két csoportmérkőzésnek, de valahogy nem kísérte áldás a játékosainkat. A kürti apróságok ellen épp csak 1 ponttal kaptunk ki, és az is inkább bírói elszámolásnak tűnik, de a végeredmény ez lett. Sajnos Bősöt is csak megszorítani sikerült, de néhány ponttal itt is ők bizonyultak jobbnak. Vigasz legyen, hogy ez a két csapat nyerte a Kölök bajnokság első két helyét. Sajnos Bobby, a kabala totem nem hozott szerencsét - meg is kapta ezért a magáét.
(további képekért kattints ide)
Délután így már a szurkolásé maradt, és volt is kinek. Viktor a Suhanc kategóriás bősi csapat színeiben mutatta meg, hogyan kell métázni, egész az első helyért járó kupáig segítve csapatát. Az elmaradhatatlan mise után jött a várva várt és iggen finom vacsora, majd a meglepetés. Újra az iskola udvarán találtuk magunk, és a délelőtt még métázó cserkészek közül egy maréknyi velünk szemben állt és Hippolit nevű együttesként mutatkozott be. Fergeteges koncertet adtak, amin jól kitektonikuztuk-cirkuszoltuk-ugráltuk magunkat. Nem maradt más hátra, mint visszaérve bedőlni a hálózsákba és aludni, amíg lehet.
Sokáig nem lehetett, mert korán ébredtünk vasárnap, de túl ügyesen raktuk össze a dolgaink, így vagy 1 óránk maradt a zárásig. Nem is tudom honnan, de előkerült az ugrálókötelezés ötlete, majd egy jó hosszú kötél, és egyszercsak egy rögtönzött ugrálókötél bajnokság zajlott a nagyteremben. Szoros küzdelemben, többször is megvédve címét, a bősi Ricsike lett a bajnok kerek 50 ugrással, utána pedig a párosban remek teljesítményt nyújtó szimői duó 35 ugrással.
A gyors zárás után fel a buszra, és irány Helmec, juszukéval, Sanyi elhagyott sapkájával, csuromvizes cipőkkel, széllel versenyzőkkel, tektonikkal és a Bobbyból maradt inggel.
