Krónikás ének 2016-ból

2016. május 16-án cserkészcsapatunk 23 éves lett. Nem hagytuk figyelmen kívül ezt a jeles eseményt, szombaton megrendeztük az év első métáját az ünnep tiszteletére. Kicsik és nagyok összegyűltek, sokaknak ez volt életük első métázása, és bízunk benne, hogy nem az utolsó! Sőt a szabadidőközpont udvarán lévő focipálya földjét is először avattuk fel a métakarókkal.

Képeket a születésnapi métázásról ezen a linken találsz.

Mostani és régebbi csapattagok leporolták legkedvesebb emlékeiket, amiket most meg is osztanak. A gyerekként vagy felnőtt fejjel átélt cserkészélmények mindannyiunkat végigkísérnek utunkon. Hát lehetne ennél jobb alkalmat találni, hogy csokorba gyűjtsük őket? Dolgozzunk úgy a csapatban, hogy 23 vagy akár csak 1 év múlva új emlékek és új tagok új emlékei bővítsék ezt a listát!

Az egyik legkedvesebb cserkészemlékem az első táborom volt 1998-ban Szalánchután, ahol a Hangya őrs tagjaként vettem részt. Minden tekintetből érdekes volt és persze újdonság. Sok különleges programot szerveztek, ilyen volt például a szalánci vár körüli számháború, ahol az utolsó pillanatokban nyert a csapatunk, ill. a tű csere. Ez utóbbinak a lényege az volt, hogy egy tűt minél nagyobb tárgyra cseréljék el az őrsök a faluban. A Hangyáknak 1 biciklivázat sikerült beszerezniük. A győztesek a cseréjük végén egy traktorkerékkel tértek vissza a táborba. Ezek mellett az egész tábori hangulat újdonság volt, a tábortüzek, népdalok, népi játékok, túrák, új barátok. Mindenképpen egy felejthetetlen emlék.

(Sz. E.)

A legjobb élményem a biciklitúra volt.... Az, amikor a hidakon átmentünk meg sokat tekertünk.

(K. É.)

Rover fiúk nagytúrája

Egy pár hétvégével ez előtt csapatunk rover fiúi nagy túrára mentek. Nem vesztek össze, mi legyen az úti cél, meglátogattak minden helyet: kőbánya, három tó, titkos tó, gémes. És még szalonnát sütni is maradt idejük. 

A bal felső sarokban bőséges hangyapopuláció látható. 

Áprilisi cserkészcsalogató

A zseníliavirágok is felkerülnek a térképre.

Idén áprilisban háromszor is meglátogattuk a gyerekeket a magyar alapiskola napközijében. Az én kedves barátomnak, Cserkész Csabinak valahogy nyoma veszett az erdőben, hiába kerestük Brumival és Zoli bácsival. Végül aztán egy térkép és a rókák, baglyok és nyuszik bőrébe bújt gyerekek segítségével rátaláltunk Csabira.  

Nem egyszerű bemutatni a cserkészetet. Lehet róla beszélni, élményeket mesélni, képeket mutogatni, de igazán megérteni csak úgy lehet, ha belecsöppenünk a közepébe és átéljük azt. Ezért mi is úgy döntöttünk, hogy a gyerekeknek a cserkészetet a játékos oldaláról mutatjuk be. 

Három egymást követő csütörtökön 1-1 órát töltöttünk a napköziben. Csak úgy repült az idő! Az utolsó játék után még mindenkinek jól esett volna egy következő, és minden viszontlátás nagy örömmel indult. A térkép útvonalára ügyességi feladatok megoldásával, közös játékokkal, énekléssel, kézügyeskedéssel, csatakiáltással és csapatmunkával ragasztgattuk fel a kis erdei papírállatkákat, egymással versengve és egymást segítve, miközben kerestük, hogy az úton vajon meddig jutott el Csabi. 

Még több képet a medvevadászatról és más játékokról itt találsz,
és ne hagyd ki a Google-féle videoklipet sem!

A harmadik találkozást követően aztán Cserkész Csabi nagy partit csapott, hogy megköszönje a gyerekeknek a segítséget. Aki szeretett volna még velünk, cserkészekkel találkozni, azt szeretettel vártuk szombaton a cserkészotthonba, ahol még több dolgot mutathattunk meg a cserkészetből. Annyit elárulok, hogy szomorúan senki sem ment haza.  

Sipirc a helyre!

Ha találkozol velünk a városban, bátran szólíts meg, lehet épp neked is olyan szerencséd lesz, hogy Cserkész Csabi meghív a partijára. És ha úgy érzed, játszanál már egy jót velünk vagy előtörnek a szép emlékeid a nyári tábor cserkésznapjáról, látogass meg minket! Minden szerdán délután 5 órától 6-ig továbbra is nyitva áll az ajtónk, ha szeretnél hasznos dolgokat játszva tanulni vagy testközelből megismerni a természetet. 

Az iskola igazgatójának és a napközis tanító néniknek nagy köszönet jár, hogy befogadtak minket és segítettek nekünk. Reméljük, találkozunk még!