Karácsony a cserkészcsapatban

Az idei karácsony is a Betlehemi Békelánggal indul a királyhelmeci cserkészcsapatban. Így alakul a 2017-es ünnep a csapatunkban:

 

VÁLTOZÁS! 

December 23-án a lánghordás 17:00-tól kezdődik! Minden cserkészt, aki szeretne idén részt venni a Betlehemi Békeláng terjesztésében, szeretettel várok 23-án, szombaton. 

Találkozó 17:00-kor a Hősök terén.  

Őszi cserkészségek

Az idei őszt is aktívan kezdtük. Szeptemberben részt vettünk a Bodrogközi Kulturális Fesztiválon, avagy a szüretin. Minket ért a megtiszteltetés, hogy a városi címert vihettük, majd kézműves standdal vártuk az érdeklődő gyerekeket, ahol cserkészkifestőt lehetett színezni, a bátrak kitapogathatták, mi mindent rejt a nagy lavór, cserébe pedig cserkészliliomos mézeskalács járt. Az igazán ügyesek választottak otthonra egy feladatot a színes szőlőfürtről, amit remélem, mindenki teljesített is legjobb tudása szerint. 

További képekért a szüreti fesztiválról cserkészszemmel, kattints ide!

Szeptember utolsó napján elbuszoztunk Leleszre, ahol a Szent Gotthárd-híd közelében zöldellő erdős részt kihasználva számháborúztunk egy nagyot kicsikkel és nagyokkal, a leleszi cserkészekkel együtt. Ezután a vendéglátóink házi gulyáslevessel kedveskedtek nekünk, amit bár még forrón került a tányérba, mind be is toltunk jóízűen. Kipróbáltunk új és régi játékokat, és a kutyusok sem úszták meg alapos simogatás nélkül. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a közös délelőttöt ezúton is!

A leleszi számháborús délelőtt képeiért ide kattinthatsz.

Az ősz még csak most színesedik, nem lesz ez másként a helmeci cserkészek programjával sem. A legközelebbi beszámolónkig légy résen! 

Helmeci varázslók a Trimágus Tusán

A Hollóhát zászlajával

Az iskolakezdés előtti hétvége nem akármilyen kalandokat tartogatott a királyhelmeci kiscserkészek számára. Mivel a 9 és 3/4-ik vágány valamivel távolabb esik a cserkészotthontól, autókkal repültünk Roxfortba, ahol már péntek délelőtt megkezdődött a varázslóképzés és a házkupáért folytatott pontgyűjtés. 

Amint megérkeztünk, a Teszlek Süveg beosztott minket a házainkba. Nem akármilyen sapka volt ez, valóban beszélt! Még a hátsó sorban várakozók is hallhatták, hogyan olvassa az alatta eltűnő kobakok gondolatait. Talán az összetartásunknak is köszönhetően a Teszlek Süveg minden helmeci cserkészt a Hollóhát házba osztott be, sőt büszkén tudhattuk magunk között Lilit is a szepsi csapatból. 

Annyi boszorkányos dolgot kipróbálhattunk, hogy alig győztük kapkodni a fejünket. Még Roxmortsba is eljutottunk, egyszer cetli-, másszor lufivadászatra. Hol színeket gyűjtöttünk, hol annyi ruhát adtunk Bibire, amennyi csak ráfért. Csupa izgalmas tanulás volt ez a roxforti hétvége. Kipróbálhattuk a kviddicset, főztünk és meg is kóstoltuk az igazi vajsört, zászlót festettünk, bűvészkedtünk, számháborúztunk, apró Aragogokat meg mágikus könyvjelzőket gyártottunk, és nem hiányozhatott a varázsdalok tanulása sem. 

Seprű fel! 

A Trimágus Tusán a három ház - Griffendél, Hugrabug és Hollóhát (a Mardekár rosszfiúi lekésték ezt a hétvégét) - stafétaversenyen mérte össze erejét. A Griffendél fiúi a sport terén verhetetlennek bizonyultak, de még így is sikerült összegyűjtenünk 2 pontot. Mi, Hollóhátasok jobban teljesítettünk az agymozgató feladatokban, meg is csillogtattuk tudásunkat a kvízben, amiben senki sem ért utol minket. A legkisebbnek tűnő feladat elvégzéséért is begyűjtöttük a pontokat, s szorgalmunkért cserébe végül mi vehettük át az első helyezettnek járó házkupát!

Így készül a vajsör, a még több elkészült képért pedig KATTINTS IDE!

Péntek este bátorságpróbával, szombaton pedig meseerdővel mutattuk meg az éjszakának, hogy mi bizony már nem félünk tőle. A kitartó újoncok pedig az utolsó tűznél megkapták a sárga nyakkendőt, így már felavatott kiscserkészekként térhettek haza, hogy aztán Expecto Patronum! kiáltással mesélhessék el otthon, mennyire jól sikerült ez a hétvége.

A tyúkocska megmentése

Még több képért bátran kattints ide!

A sárkányölő túra fáradalmait kipihenve újult erővel láttunk neki az aranytojást tojó tyúkocska megmentésének. A Papagáj útját követve átharcoltuk magunkat a különféle feladatokon.

Először bemelegítettünk egy vad színfogócskával, aztán óvatosan bemerészkedtünk az ingoványos, állatnyomokkal teli mocsárba. Itt sajnos elvesztettük Rebit, aki hősiesen vezette a kis csapatot, de egy túl bátorra sikerült ugrás után mégis elnyelte őt a láp. Miután a többiek épségben átjutottak a túlpartra, kimentettük Rebit is.

Az ingoványban

Folytattuk az utunkat a szélben repkedő rajzok felé, amiket szépen sorba raktunk, és a segítségükkel elmeséltük Bi Pi életét. Nyomultunk tovább a fák között, amíg egyszer csak ki nem szúrtuk egy mosolygó fa tövében az élettelen Papagájt. Rögtön tudtuk, hogyan segíthetnénk rajta. A mellette heverő színes ceruzák segítségével szépen lassan életre keltettük minden tollát. Alaposan végiggondoltuk, milyen érzéshez, milyen színt párosítsunk, és így végül megszületett Papi, a megmentő!

Papi, a megmentő papagáj 

A következő feladat egy nagy virágban bújt el. Szép ügyesen összeállítottuk a darabjaira vágott két kiscserkésztörvényt, Bibi igazán nagyot villantott! Majd a közeli, széles törzsű fa árnyékában felfedeztük a háladobozt, amibe beletehettük kis cetliken, hogy mi mindenért vagyunk hálásak.

Végül aztán már nagyon kíváncsiak voltunk, hol lehet a tyúkocska. Léna ötletére, hogy talán odabent rejtőzik, mind elindultunk a cserkészotthon mélyére, ahol meg is találtuk a fakó tyúkocskát. Kisebb-nagyobb színes papírdarabokkal és galacsinokkal megmutattuk a tyúkocskának, mennyire vagyunk elégedettek a teljesítményünkkel, és ő az őszinte véleményünket finom cukorkákkal hálálta meg, amiket a fészkében őrzött az aranytojás és Vivi bagolyjelvénye mellett.

Annyira ügyesek voltunk, hogy rengeteg időnk maradt még játszani. Kipróbáltunk új játékot és régit, nótáztunk és csatakiáltottunk is, s végül a nagyon megkedvelt színfogócskával fejeztük be az ima és a Pitypang pacsi előtt.

A tyúkocska is meglett, Papit is kifestettük, a sárkányt is legyőztük... Most már igazán állunk elébe az új, kalandos mesének!

A Sárkányölő Pitypangok kalandja

Egy meleg, júniusi szombaton a Pitypang őrs ismét levelet kapott a Papagájtól. Azt írta, hogy meglépett az aranytojást tojó tyúkocskával a sárkány karmai közül, de a sárkány egyre veszélyesebb, el kell pusztítani! Így hát a sárga nyakkendős, hangyajelvényes, legkisebb és legnagyobb cserkészek és jelöltek begyűjtötték tarisznyájukba a matricákat, felvértezték magukat naptejjel és bogárriasztóval, és nekivágtak a Nagy-hegynek.

Hét aranytojás mutatta az utat a sárkány fészkéhez, mindegyik mellett elrejtve egy-egy feladat. Miután kikutattunk egy aranytojást, a cetli figyelmeztetett, hogy ki ne nyissuk anélkül, hogy előbb megmondanánk neki a helyes megfejtést, mert akkor valami nagyon szörnyű történhet.

Nem is próbálkoztunk cselszövéssel, mindjárt nekiláttunk a feladatoknak. Forgattuk a beolajozott agykerekeket, útirányt kerestünk iránytűvel, csomót kötöttünk, növényeket gyűjtöttünk, állatnyomokra ismertünk, sőt még rovásírást is fejtettünk. Összedugtuk a fejünket minden aranytojás felett, és a közös munkának hála, egy tojás sem robbant fel, mindből kiszedhettük a titkos üzenetet, és megtudhattuk, hol találjuk a következő aranytojást.

Sárga kendős tininindzsák

A tavaszi nap melege sütkérezésre hívta a tininindzsa teknőcöket. Idén tavasszal a kassai cserkészekkel együtt tanyáztunk Borsiban, ahová ellátogattak a páncélos mesekarakterek is, hogy feldobják a hétvégénket. 

Az első nap megismerkedtünk egymással és minden érzékszervünket bevetve felismertük a mesezenéket. Néha nehezítettük egymás dolgát a hangos megbeszéléssel, de szerencsére sikerült megtanulnunk egy ügyes kézjelet a hangerő lecsendesítésére. Az esti tábortűznél megjelentek a tininindzsák, és ők is bemutatkoztak nekünk. A helmeci bagázs Rafaello bemutatását kapta feladatul, és mivel szeretjük a hasunkat, nem hagyhattuk ki a finom Rafaello édességet sem a tábortűzi jelenetünkből. 

Másnap aztán egy hosszú, hosszú, hosssszúúú, véget nem érő túrára indultunk. Végül csak elértük a Tajba természetvédelmi körzetet, ahol magasból, távcsővel leskelődve kutattunk a mocsárban pancsoló teknősök után. Hát nem mondom, hogy láttam teknőst, mert nem lenne igaz, de volt akinek sikerült kiszúrnia őket. Rázoomoltam a mocsárra, jövök egy Rafaellóval annak, aki kiszúr a képen egy teknőst...

Akik az esőtől sem riadnak vissza

Ha szeretnél még több képet megnézni, kattints erre a linkre. 

A mai napon a kibővült Pitypang őrs levelet kapott a Papagájtól. Ez már a második üzenet volt tőle. Az első levél is titokzatosra sikerült, de ez a második sem maradt alább! A Papagáj egy térképet készített nekünk, amit egyszerűen muszáj volt kiderítenünk, hogy hová vezet. Kint az időjárás nem úgy tervezte, hogy mi ma portyára indulunk, az elszántságunk mégis felülkerekedett a kényelmen, és esernyőt kinyitva, kapucnit feltéve megindultunk a szemerkélő esőben. 

A cseles Papagáj még nem a sárkány 7 aranytojásához vezetett el minket, viszont színes körrel bejelölt helyek segítségével megmutatta nekünk, hol lakik a SÁRKÁNY! 

Most már csak kellőképpen fel kell készülnünk a nagy küzdelemre. Addig is pakoljuk tele hasznos tárgyakkal a tarisznyánkat, amiben már nincs túl sok hely, így hamarosan nekiindulhatunk, hogy legyőzzük a Sárkányt a paszuly tetején. 

Most rettegj, Sárkány, mert minket még az eső sem riaszt vissza! 

Királyhelmectől a Himalájáig

Aki cserkész, az bárhol, bármilyen körülmények között cserkész marad. A cserkészetet nem lehet megtanulni, de megélhetjük, átélhetjük és a magunkévá tehetjük. Van az a pont, amikor a cserkész elteszi a zöld nyakkendőjét a szekrénybe, mert az élet más utakra szólítja, ám cserkész mivoltára nem csukhatja rá az ajtót. A legváratlanabb helyzetekben és helyeken tör elő a tudás, a tapasztalat és a világot jónak megismerni akaró vágy, ami minden cserkészt hajt előre. 

Ilyen gondolatok nyomán kerül most ide egy már nem aktív helmeci cserkészünk videója, aki munkaügyi, több hónapos útjából hatalmas kalandot kerekített. Bodzás Ákost a munka Indiába vezette, ő pedig gondolván, hogy talán soha vissza nem térő alkalomról lehet szó, megragadta a lehetőséget és tiszteletét tette a világ legmagasabb hegyével büszkélkedő hegységben, a Himalájában. 

A többnapos, életre szóló kalandot, a táj szépségét és a hegyek ölében kötött barátságokat egy idegen nép gyermekeivel egy szuper kis filmben osztja meg most velünk. És ez csak az első felvonás! 

A nem várt helyzetekre nem lehet előre felkészülni. Ám felvértezhetjük magunkat olyan tudással, ami bármikor segítségünkre lehet egy nehéz helyzetben. Cserkészként megtanulhatjuk, mire vagyunk képesek, hol vannak a határaink és mi mindent tudunk még kihozni magunkból, ha a helyes utat követjük. Átadhatjuk a tudást, akár egy indiainak, aki nem látott még havat és nem tud hóembert építeni, vagy nem tudja, hogy a túrán be kell osztani a vizet. 

Sok mindent lehetne még sorolni, mi mindenre készít fel a cserkészet. A lényeg talán az, hogy a cserkészet arra nevel, hogy jó emberként alkalmazkodni tudjunk és minden körülmények közt megtartsuk életvidámságunkat. 

Köszönjük a példaértékű kis filmet Ákosnak. 

Jó munkát!   

Minden jó, ha a vége hó!

Az új év Királyhelmecen rengeteg csőtörést és vízhiányt hozott, ám minden éremnek két oldala van. A nagy hideg, ami miatt szinte háromnaponta szétfagy egy vezeték és eltörik, jó dolgokat is hozott magával, például sok-sok fehér, ropogós havat, na meg tanítási szünetet. Nem is baj, ha nincs otthon víz, egy-két óra fetrengés egy hókupacban máris pótol minden vízhiányt!

A több mint 20 centis hó már a cserkészeket is nagyon csalogatta, így hát a kiscserkészekkel együtt nekiveselkedtünk egy jó kis téli túrának.

Nehezen ment az elindulás, de amíg Anita hősünk érkezésére vártunk, megnéztük közelebbről is az előző nap frissen összebágerozott hóhegyet.