Azt mindig is tudtuk, hogy a kürti cserkésztestvéreink egy picivel extrémebbek, mint a többiek. Ezt Kovács Tamás világjáró biciklis és kürti cserkésztestvérünk helmeci beszámolójának keretei között be is bizonyította. Ugyanis eltökélte, hogy biciklivel körbeutazza Európát. Még 2009-ben elkezdte tervezgetni a biciklis körútját, melynek aztán hivatalos nevet adott: Majer István Emléktúra. De az első túrára csak 2011-ben került sor. Ennek keretén belül Rómába tekert, kisebb kitérőkkel, mint például Montenegro, Kotor... Aztán 2012-ben következett a második túrája, Párizst választotta úticélként. Útja során részese lehetett a gyönyörű svájci természetnek, a domboknak, hegyeknek, megmászta a Mont Blancot, és még rengeteg élményben volt része, amiről igazán csak ő tud beszélni.
Idén picit szűkebb körben bringázik: Kis-Magyarország területi határait látogatja, és tartja meg ott előadásait. Így került ő Királyhelmecre, és emiatt tart most épp Mohács felé.
Hozzánk csütörtök este érkezett, majd az előadás után az otthonban tartottunk kicsit kötetlenebb beszélgetést. Pénteken reggel Zoli és én elkísértük őket biciklivel Nagykaposig. Ők tovább folytatták útjukat Mohács felé, mi pedig hazafelé vettük az irányt.
 |
| Biciklis kíséret |
Leleszen megálltunk Takinál, kereket fújni. Pár száz méterrel odébb rájöttünk, hogy nem volt jó ötlet, ugyanis Zoli bickiligumija durrdefektet kapott. Zoli azt javasolta, hogy gyalogoljunk. Mivel én erre nem voltam hajlandó, felültem a defektes biciklire, és 3 kilométert tekertem. Mondhatom, meglett az eredménye. Mind pozitív, mind negatív. Pozitíve az, hogy a vártnál is hamarabb hazaértünk, negatíve pedig az, hogy jó kis izomlázam volt három napig. De az a legfontosabb, hogy egy újabb élménnyel gazdagodtunk, és hogy visszafele úton Zoli jót kacaghatott rajtam.
