...Ő már megszületett!

"És megszületett Ő,

Az igazi világosság
-A világ világossága.
Ezen a szent helyen
csiholták e pislákoló
világocskát,
hogy Olimposzi tűzként befussa a földet,
és hirdesse:
Ő már megszületett!"
(Szalay László: Betlehemi tűzcsiholás)

Idén is, mint eddig minden éven a betlehemi láng igyekezett bejárni minden országot, várost, falut. Hozzánk is elérkezett. Mi, királyhelmeci cserkészek pedig igyekeztünk eljuttatni minden olyan háztartásba, ahová kérték.  Alakulatunk nyolc órakor indult útjára. Tizenhárom családhoz kellett eljuttatnunk a lángot.

Fél tíz magaslatában már kezdtünk aggódni az időhiány miatt, mert még csak a harmadik családnál tartottunk, és már majdnem félidőben voltunk. Ennek oka, hogy Csacsáéknál  bő húsz percet, fél órát eltöltöttünk. Épp ezért, az ezt követő családoknál már csak 7 percet tölthettünk (ugyanis Ákos nagy nehézségek árán kiszámította, hogy 7 percet tölthetünk mindenhol). Volt, ahol 4 percet töltöttünk csak azért, hogy több időnk maradjon.

Háromnegyed 12-kor érkeztünk meg a görög templom vendégszobájába, ahol 5 perces csapatkarácsonyt tartottunk. Már-már fejvesztve rohantunk az éjféli misére, hogy még a lángot a római templomban is át tudjuk adni, de már késő volt. Mikorra megkérkeztünk, már csengettek, és már megkezdődött a mise.

Ráadásul bent nem akadt számunkra hely, így kénytelenek voltunk kint tűrni a hideget. Így történt aztán, hogy Iza melengetni próbálta magát, és véletlenül felborította Taki mécsesét, amiben bizony betlehemi láng égett. Hamar intézkedtünk is, felemeltük a mécsest, és nagy meglepődésünkre nem aludt be a gyertya, hanem égett úgy, mintha mi sem történt volna. Végül is csak bealudt, de arról már mi nem tehettünk.

Mikor elhangzott az áldás, és a szentmise véget ért, mindenki fellélegzett. Ki-ki a saját módján tért otthonába melegedni, és persze pihenni.
További kellemes ünnepeket, és áldott, békés, boldog új évet kívánunk mindenkinek!

további képeket ide kattintva találhatsz

Megérkezett a betlehemi láng

Pénteken este a 17:44-es vonattal érkezett hosszú útja után a Betlehemben csiholt láng, melyet szlovák cserkésztestvéreink tetszetős piros színű viharlámpásából vettünk át. Az este folyamán a leleszi cserkészek már át is vették tőlünk a lángot. A betlehemi láng jelen pillanatban a cserkészotthon hideg levegőjét igyekszik szorgosan melegíteni, de a következő napok mozgalmasak lesznek számára.

a képek folyamatosan frissítésre kerülnek itt

Vasárnap a görög katolikus templomban 10:30-kor, a református templomban délután 3 órakor adjuk át a lángot, majd szenteste a városban terjesztjük a családok között, végül a római katolikus éjféli misén éri el a békeláng útja utolsó királyhelmeci állomását.

Aki szeretné, hogy szenteste elvigyük otthonába a lángot, jelezzen nekünk.

Kreatív délután a múzeumban

Nagyidán megismerkedtünk egy argentin hölggyel, kinek neve Virginia. Még az odafele vezető úton beszéltük, hogy el fog menni abba az iskolába prezentációt tartani a diákoknak, amelyben Ingrid, a legjobb barátnője dolgozik. A csapattal már korábban tervezgettünk egy cserkészes délutánt a múzeumban. Mikor meghallottuk, hogy Virginia a világot járja, eszünkbe jutott, hogy egy prezentációt bemutathatna nekünk is a múzeumban. Így jött az ötlet, hogy kössük egybe egy kreatív délutánnal. Az ötlet megvolt, már csak a megvalósítás váratott magára. Taki egy telefonnal lefoglalta a helyet, szerzett ropit és üdítőt.Eljött a szombat. Elég esős, latyakos időnk volt, de ennek ellenére aki tudott, és szeretett volna, az eljött és megtekintette a prezentációt,  majd készített néhány papír rénszarvast. Három óra magaslatában belevágtunk a prezentációba. Virginia mondta a képekhez tartozó történeteket, én pedig fordítottam. Bár a teremben száz főre elegendő székek voltak elhelyezve, mi ennek egy-két harmadát használtuk.  De azt a néhány embert, aki eljött (kb. 15-20) érdekelte Virginia prezentációja. Nagyjából negyvenöt-ötven percig tartott, amíg mind a 91 képet megtekintettük. Ezt követően mindenki nekivágott a sütinek, amit Anikó néni jóvoltából fogyaszthattunk egészséggel. Így utólag is köszönjük szépen neki!

Mint azt utólag Virginia elmesélte nekem, az a 91 kép csekély, de igazán csekély részét tartalmazza az ő utazásainak. Összesen 20 ország 1020 városában megfordult már. Volt már Kanadában, Amerikában, Afrikában, és még Európáról nem is beszéltünk. Ahogyan elmondta, "bárhol jársz a világban, az embereknek ugyanolyan érzéseik vannak, ugyanúgy gondolkodnak mint mi, de mégis mások." És ő már csak tudja...

Köszönjük Virginiának, hogy ellátogatott hozzánk, elmesélte történeteit, és ha esetleg valaki többet szeretne tudni, Virginia még egy hónapig nálunk van.

Köszönjük Zvolenszky Gabriellának, a múzeum igazgatónőjének, hogy biztosította számunkra a termet.

Látogatás Nagyidán

Második cikkemet írom egy helyről, ahová egyre gyakrabban szeretnénk ellátogatni.  A hétvégénket Szalay atyánál töltöttük Nagyidán. Szombaton reggel tíz órakor indult a vonatunk Perbenyíkből, és a déli  órákban érkezett meg Kassára.

Mivel volt majdnem három óránk, elindultunk egy városnézésre. Részt vettünk a déli szentmisén a dómban, melyet egy ismerős arc tartott, Zoltán atya. A mise végeztével betértünk a TESCO-ba, ahol sapkát és kesztyűt vettünk a nagy hideg miatt. Ezt követően a karácsonyi vásáron találtunk egy lángost áruló hölgyet, aki még magyarul is tudott. Megettük a lángost, és visszavettük az irányt a vasútállomásra. Ide kapcsolódik egy történet, ami Trosko Zsófi szlovák tudását hivatott megmutatni. A csomgamegőrzőben vannak a táskáink. Zsófi el szeretné jegy nélkül venni a táskáját, mire szegény szerencsétlen ott dolgozó hölgy, ki még nem is sejti, mekkora szlovák nyelvű gyalázatnak lehet szem-és fültanúja, elkezd ellenkezni Zsófival. Zsófi erre bepörög, és ez a mondat hagyja el száját többször is: "Toto je moje taške!!!!" Miután ez a fájdalom mindegyikünkben elült, felszálltunk a Nagyidára tartó vonatra, és egy fél óra múlva már ott is voltunk. Amíg megérkeztünk a plébániához gyalogszerrel, görögországi venédgünk, Virginia megcsodálta a szlovákiai telet (ugyanis náluk nincs ilyen hideg tél-mint azt később elárulta nekem). Beléptünk a házba, és a ház ura, a "priest" (pap) nem volt sehol. Kiderült, hogy gyóntat a templomban. Takiék nekiültek főzni, mi pedig a lányokkal bevonultunk Honfoglalózni. Mikor megérkezett a tisztelendő úr, mindenki illendően köszöntötte. Nem is szöszmötöltünk sokáig, nekiültünk a tortilla-chipsbe forgatott mellehusának, amit természetesen Stofira Péter főszakács, a cserkészcsapat séfje készített. Utólag is köszönjük, nagyon ízlett! A vacsorát követően kis csapatunk, Zsófi, Orsika, Zoli és én elkészítettük a tábortűzi jelenetet. A tábortűzre kilenc óra magaslatában került sor, aminek a kezdetén Taki egy rövid elmélkedést tartott. Ének, játék, jelenet, ének, játék, ének. Így gurult a tábortűz szekere. Vendégünk, Virginia kedvéért a "Heló, a nevem Joe!" játékot lefordítottuk angolra. A tábortűz végén elénekeltük az esti imát, és következett a takarodó. Már nem is kell részletezzem, hogy egy jó darabig nem aludtunk, hiszen azt már mindenki tudja. Nálunk ez így megy...Reggel aztán fél nyolckor mindenki felébredt, megmosakodott, átöltözött. Összeraktuk az ideiglenes ágyakat, elmosogattunk, és felmostunk. Részt vettünk az ünnepi szentmisén, majd elköszöntünk Kincsőtől és Trianontól, aztán pedig a tisztelendőúrtól. A kapuig kísért minket. Nem bírtunk megválni tőle. Virginia megkérdezte, hogy mire várunk? Ingrid mondta neki, hogy nem bírunk megválni az atyától. Erre Virginia azt mondta: "Oh, right? Okay." (Ó, igen? Rendben) Aztán végül csak sikerült valahogy, és megígértük, hogy lát még minket az éven.

Felültünk a vonatra. Kassán ismételten jártunk két órát. Az Aidát nem hagyhattuk ki, így megettünk egy banány v čokoláde-t (banán csokiban) és visszamentünk az állomásra. Kettő után pillantottuk meg az újfajta vonatot az első felszállóhelyen. Beszálltunk, és nagy örömmel telve, hogy az új vonatban utazhatunk, elindultunk hazafelé. Négy óra magaslatában már mindenki otthon volt.

Köszönjük Szalay atyának a szíves fogadtatást, vendéglátást, és ahogy mondtuk: "Lát még minket az éven!"

                                               további képeket ide kattintva találsz