De előbb péntek este megkezdődött az űrhajós kiképzés: Adama kapitány és elsőtisztje elkezdte az összeválogatott legénység felkészítését. Első feladat egy csillagtérkép összeállítása volt. A kiscsoportok felrajzolták a vászonra a választott csillagképeket, majd a speciális festékkel jelölték meg az egyes csillagok helyét. Hogy mitől volt speciális? A villany leoltása után kiderült, ugyanis a festék a sötétben erős fénnyel foszforeszkált, amitől szinte életre kelt a csillagtérkép. Majd tisztálkodás és kényelembe helyezkedés, és indult a csillagmozi, ahol az útirány a kincses bolygó volt.
Másnap reggel a koránkelők hozták a hírt, hogy lehullott az első hó. Ezért hát a reggeli és néhány játék után következett a hó eltakarítása a Mécs László Keresztény Központ elől, és ha már benne voltunk a segítőkészségben, akkor egy nagy (plafonig érő) rakás dobozt is átvittünk az egyik közeli házba. Közben rájöhettünk, hogy hiába az első hó, mégis hamar latyakká változik a havasesőben, ami csak ritkán ment át igazi hóhullásba. Amikor az égi áldás egy kis szünetet tartott az űrhajós növendékek kiszálltak a környékre, hogy színes bogyókat és fenyőágakat gyűjtsenek. A feladatot tökéletesen teljesítették, aminek délután meg is lett az eredménye. Az ebéd után ugyanis Katika vezetésével karácsonyi üdvözlőlapok készültek, majd egy páran – mert a japán foci túl nagy konkurenciának bizonyult – elkészítettük a cserkészcsapat adventi koszorúját, amelyet a vacsora után meg is áldott Szalay László atya, és fellángolt az első gyertya is.
Az este nagy durranása természetesen a tábortűz volt. Kiderült, hogy milyen kiképzésben részesültek a mechanikusok és a kommunikációs osztag. Ezután érkezett a hír, hogy az űrhajó hajtóművei készen állnak, megkezdődött hát a kilövés előkészítése. Felvettük a szkafandereket, végigmentünk az ellenőrzőlistán, majd elfoglaltuk a helyünk az űrhajónk fedélzetén. A kilövés az üléseinkbe lapított, a világűrbe kiérve azonban különös dolog történt. Teljes sötétség borította be a fedélzetet, csak a csillagos ég világított felettünk, és egyszer csak megjelent egy különös lény. Arca zöldes fénnyel világított, és fura hangokat adott ki. Nehezen értettünk vele szót, de sikerült kideríteni, hogy az Orion csillagképből jött, de eltévedt. A segítőkész legénység megmutatta, hogy merre talál haza a különös űrlény, aki megköszönte a segítséget és el is tűnt.
Így ért véget a nagy kaland, az első találkozás az űrlényekkel, az első hó, új embereket ismerhettünk, és újabb élményekkel gazdagítottuk egymást.
