A reggeli gyülekező nem volt bíztató a csekély létszám és az elmúlt napok kedvezőtlen időjárása miatt, ám a túra végén mindnyájan megállapítottuk, hogy az elmúlt évek túrái (és nem feltétlen csak a téli) közül ez volt a legjobb.
Öt fős alakulatunk 60%-a a Kelemen klánból érkezett, sokat emlegetett Sándorunk ezúttal csatlakozott őrse példájához és nem szállt be a partiba . Az ima előtt szavazásra bocsátottuk az úti célt, így a Nagy-hegy és a gémes-kút helyett az Erős erdőségét szemeltük ki.
Az erdő télen… megvan neki a maga hangulata, csendes, nyugodt és néha félelmetes, de inkább csak fegyelemre intő, ahogy az állatok temérdek nyomait követjük folyton, vagy a bozótos növényzet nélkül ösvényt nem követve járjuk az erdőt iránytűvel oldalunkon.
A megfagyott mocsaras erdőszél után a fenyőfákra figyeltünk fel, mely nem igazán jellemző vidékünkre. Hatalmas vörösfenyők alatt haladtunk el, a képek alapján úgy 15-20 méter magasak lehettek és könnyen lehet, hogy erdőnk legmagasabbjai voltak ezek. Majd az állatok etetőit is megfigyeltük, úgy ahogy a nyomaikat is, összesen hét állatnyomot ismertünk fel utunk során. Félúton pedig az út mellett egy újabb jégtáblát láttunk a távolban, közelebb érve egy bányató körül találtuk magunkat, mely sziklafallal volt rejtve. Leereszkedtünk, egyesek leszánkóztak szánkó nélkül. Meglepetésünkre a jég atom szilárd volt, így biztonságosan léptünk rá és elég sok időt eljátszottunk itt.
Maga a hely varázslatos, jöttek az ötletek:
„Cserkész 24-en is ide jöjjünk legközelebb"
„nyáron is el kell jönni ide”
Az élményt tetézte, hogy hazafelé úton egy fagyos rét, mely mint egy jégtenger kápráztatta szemünket.
