Már a nyár elején terveztünk egy kintalvós akciót az Albatrosz őrssel. Most augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén valósítottuk meg ezt. Az akció a CSERKÉSZ 24 nevet kapta, a célja pedig az volt, hogy minnél több élménnyel, jó munkával, nevetéssel, cserkészettel töltsünk meg 24 órát.
Augusztus 20-án késő délután 5 órakor 5 fővel láttunk neki a portyának, és azt mondtuk, hogy megcsináljuk. Mert előttünk volt, valamivel több, mint 4 km a táborhelyig, ami egy Gémes kút melletti erdőszélen volt. Melettünk pedig 1 Sahara, 1 db 30 literes bandesz megtöltve, egy bogrács, 1 tepsi, 2 fazék, balta, ásó, fűrész és úgy 4 táskányi élelem + saját táskáink. Hát nem tudom mi lett volna, ha nem kérem el nagyapától a kolobecskát, ami elé befogtunk egy biciklit. De egyébként a Sivatagi Sasok vezetője, Viktor egyből fogta a bandeszkát, Márkkal a SŐV botját áthúzták rajta, sátrat a hátra és mosollyal nyavalygás nélkül. Igazi cserkész az ilyen, ha feladat van, akkor nem kérdezősködik, bátran lehetetlent nem ismerve.
Egy kicsi a fogatos feelingből
Viktor lett a lovas, és a város utcáin csak őgy gurult lefelé, vitte a súly, a fék az nem igen ért sokat, de nem történt baj. Aztán jöttek a dombok, meg a föld út és a szántóföld. De imával vágtunk neki, 1 húzta, 2 tolta, a tempó viszont nem volt lassú, mert mindenki oda tette magát. Lemenőben volt a nap, mire kiértünk, sőt a tüzet már lámpa mellett gyújtottuk meg. 2 ember
állított fel Sahara sátrat, ami azt hiszem 1 emberrel több a
szükségesnél. De szerszámtartónk, konyhánk és zászlórudunk is
volt. Fel is vontuk az Albatrosz őrs zászlaját, majd megsütöttük a vacsoránkat. Ezt tábortűz követte, bekapcsolódtunk a Magyar Szolidaritás Tüzébe, és a világon élő magyarok között mi is lángot bocsájtottunk az éjszakába. Bi-Pi történetei mellett jót énekeltünk, és bum-csiki-bumtól volt hangos az erdőszél.
Nem volt még vége a napanak, legfeljebb a pénteknek. Éjjeli terepakcióra mentünk, és Cserkész cserkészt talált játszottunk kint a Gémes kút hatalmas cserjés rétjén, ahol lámpa nélkül 10 méterig vettük egymást észre. Viktor és Tomi volt az ügyesebb, és lefüleltek minket. Visszaúton rövidítettünk, csak a nedves gaz túlságosan magas volt, így át is áztunk térdig. A fáradtságunk ekkor már szertefoszlott, krumpli került a nyársra, néhol a zokni is ráfért, és cipőt szárítottunk. Majd nyugovóra tértünk, Bóbita ringatott álomba, szombat volt.
7 órakor keltünk Viktorral, és 2-3 vajas-lekváros kalács mellett, megbeszéltük hogy lesz tovább a program, majd Viktor elnyargalt a város felé, hogy kihozza őrsét is táborunkba egy felderítő portya keretében. 8-kor ébresztőt fújtunk, és mosakodni indultunk a Gémes kúthoz, visszaúton reggeli torna, majd teafőzés után reggeli, ami elég lazára sikerült, hosszasan elnyúltunk a tűz körül. A hajnali erős harmat, és az esti átázott cipő miatt napközben mezitláb jártunk, kellemes volt (kivéve, hogy elmentem fáért az erdőbe, és hát akácosak nálunk az erdők, utólag 3 tüskét szedtem ki itthon). Épphogy csak nekiláttunk a gulyásfőzés körüli munkálatoknak, és már meg is érkeztek a Sivatagi Sasok, akik a bokrok alól távcsővel figyeltek meg minket, jelentést készítettek, és Viktornak észrevétlenül egészen a sátrunkba sikerült lopóznia. Hát ő résen volt, mi nem annyira.
Majd a jelszó elhangzása után már biztonságban előjöhettek az őrstagok is. Az újoncok pár perc után jól beilleszkedtek a szorgos kis táborba, 2 ember a kúthoz ment vízért, másik 2 fát aprított, Évike, mint háziasszony a krumpli körül sürgött-forgott. Hát a fiúknál be is sikerültek kisebb hajszáleres vérzések, melyeket hamar el is láttunk. A SŐV bot jól szolgál, ezúttal keresztfának a gulyásállványra. Pompázott is szép színekben a gulyás, utólag arra is rájöttünk, hogy előbb a húst kellett volna beletenni a krumpli helyett. Egy szép vörös paprika sem hiányzott, amit félúton inkább kevettünk a gulyásból, kezdett kissé csípős lenni. Elékszült, jöhettek a csajkák.
- Hogy nem hoztatok?
- Hát nem mondtad...
Megoldjuk, gondoltam magamban, és elkezdtem ügyködni rajta. 9 személy, csajka volt elég. 5
kanál, 1 szedőkanál, 2 fakanál, és egy villa, amit sikerült összehozni, de örültem, hogy mind tudtunk egyszerre enni. Mindent összevetve egész jól sikerült 'Denisz és Tomi életének első gulyás levese'. Nekem ízlett, és senki sem panaszkodott, vagy csak nem mert volna? Mindenesetre Denisz egy fél kanál után odasúgta, hogy nagyon nem jó, és inkább ledült kicsit pihenni (szerintem jól lakott a reggeli kaláccsal, amiből Viktornak már nem jutott, pedig ő is kívánta). Ez után az újoncokkal terepgyakorlatra mentünk, és ismerkedtünk a környékkel, a térképpel. Azt vettem észre, hogy sokat fejlődtek a nyáron, 4 felderítő portya van a sasok mögött, és egész jól belejöttek a portyázásba. Aztán lassan levontuk a zászlót, összepakoltuk sátrunkat, és elindultunk hazafelé. Most már az újoncok segítették inkább a fogat haladását.
Megérkezve a cserkészotthonba a nagyokkal még elmentünk a cukrászdába a 24. órában, kicsit fáradtan, de ezt nem igazán éreztük. Ha kellően mozgásban vagy, akkor nem tudsz elfáradni. A következő akciót is kitaláltuk, ami azóta nem valósult még meg, de a nyár utolsó napja még nem jött el. Azt hiszem, hogy hasonló módon egy 24 órának a jövő nyáron is neki fogunk vágni.
