Amit hozni kell: vacsora péntekre, hálózsák (amennyiben szükséges, tudunk kölcsön adni, ezt előre jelezzék), izolír (habszivacs, karimat vagy vastag takaró), hosszú és rövidnadrág, pulóver, rövid ujjú trikó, alvóruha, zokni (min.5 pár), alsónemű, kendő, sportcipő, esőkabát vagy vízhatlan kapucnis kabát, tisztálkodási felszerelés
2011. augusztus 28., vasárnap
Tanyázás még a nyáron
2011. augusztus 26., péntek
A Nagytábor és a helmeciek
Így vágtunk hát neki 10 napnak, egy táborban féli, ipolysági, nyitragesztei, szentpéteri (igen, ilyen nevű falu is van) és erdélyi cserkészekkel együtt. Az ismerkedés jól ment, főleg, hogy néhányan már ismertük egymást a tavalyi táborból. Este azt is megtudtuk, hogy őrsünk a kőművesek nevet fogja viselni, de hogy milyen kőművesek, az ránk volt bízva. Ekkor még nem is sejtettük, hogy mi lesz ennek a vége. Az esti tábortűz során várkapitányunktól és két bujdosó kuructól megtudtuk, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamarosan visszatér, addig is ki kell tartanunk a labanc elnyomás alatt. Amikor ránk került a sor büszkén mutatkoztunk be: Bástyaépítő Kőművesek.
Ahogy az várható volt, második napon a kuruc fejedelem valóban megjelent, és megkezdődött a változás. Várunk épülni kezdett, csapataink kifigyelték, hogy ki az áruló közöttük, számháborúban meg is küzdöttek a labancokkal, és még a helyi faluban is elvégeztek némi önkéntes munkát. De jutott idő a szórakozásra is, a zsibvásáron a csereberélésen és az altáborok főztjein volt a hangsúly, na meg a néptáncon és népi játékokon, a tehetségkutató versenyen megmutathatták a cserkészek képességeiket, a cserkésznapon pedig számtalan program közül lehetett választani. Közben pedig jött a tábori újság, a tábori posta, szólt a Vivát Rákóczi!, egyre több nevet tudtunk már, egyre közelebb került hozzánk a tábor 600 résztvevője.
És valami nagy dolog is készülőben volt. Először csak a tervek születtek meg fejben, majd megjelent a szükséges alapanyag is. Aztán pedig összedugták a fejüket a szakértők, a mesterek, a kőművesek, és néhány óra alatt szinte kinőtt a földből a Bástya. Túlzás nélkül mondható, hogy minden idők egyik legnagyobb őrsi építménye, a torony, amely a táborkapunknál is magasabb volt, a kilátó, amely még az őrs védelmét is biztosította - MG42 forever!
Ahogy eljöttek az eső nélküli meleg napok, úgy közeledett a tábor vége is. Utolsó reggel összepakoltuk megszáradt ruháinkat, cipőnkről levertük a sarat, megajándékoztuk titkos barátunkat. Levontuk a Nagytábor zászlóit, majd a saját altáborunk zászlóját is, és eljött a búcsú ideje.
Hazafelé az út mindig gyorsabb, hisz átalussza az ember. Otthon aztán jöhetett a pihenés, a beszámolók és az élmények elraktározása, hiszen most már tudjuk: Nagytábor = Nagy élmény.
2011. augusztus 25., csütörtök
Cserkész 24
2011. augusztus 20., szombat
Koszorúztunk királyunk szobránál...
Zöld nyakkendőt kaptak a Sivatagi Sasok
2011. augusztus 19., péntek
Cserkész 24
2011. augusztus 18., csütörtök
Gandalf, Sarumán és a többiek...
Idő közben Kassáról érkező beugró vendégünkről kiderült, hogy nem kicsi rajongó ő sem, és egy 12 kilós kovácsolt Sauron sisakot tudhat magáénak, sajnos ezt nem cipelte magával. Találtunk e helyett egy Mordor építészeti stílusú edénytartót, mely a hétvége hivatalos kabalája lett. A bemutatkozós fegyveres reggeli torna, a Sarumán - Boromir páros mérkőzése Gandalfékkal Activity-ben vagy a jól bevált várvédős játékunk, melyben ezúttal a Gyűrűk Ura szereplői voltak a védők és támadók. Mind-mind megfűszerezték a sok egy-helyben ülést igénylő filmhétvégét.
2011. augusztus 16., kedd
Biciklitúra
Kevesen gyűltünk össze a reggel, de volt ennek előnye, mivel az íjhoz csak 3 használható vesszőnk akadt, így tudtunk távolságra lőni. A Sanyi napja az elhagyásokról szólt volna, de szerencsére mindig akadt, aki figyelt rajta kívül. Már a gyülekezőnél kiderült, hogy a sapkája, az új csapatpólója és a biciklis kesztyűje otthonmaradt. Induláskor pedig megfeledkezett a lépcsőre tett táskájáról.
egy kis nyulat értem be, majd a kifutó végén egy fácántollra találtam, amit rá is erősítettem nem működő első fékkaromra. Ez után első megállónkhoz a gémes kúthoz értünk. Eléggé kevés vízzel várt minket ezúttal. Hamar tovább indultunk.
Második megállónknál kis falatozás után kipróbáltuk a nemrég készített nyílvesszőket. Célpontnak távoli tereptárgyakat (pl.: fa, bokor) választottunk. Szépen repültek a galambtollal szerelt vesszők. Zolika már sebekkel érkezett a portyára, így mindkét lábán kötéssel járta utunkat. Induláskor Sanyinak az ételes dobozáról sikerült megfeledkeznie.
Elérkeztünk az úti célunkhoz, a szentesi kőbányához. Itt egy sziklaszirtről folytattuk a
lövöldözést. Nem messze volt innen Szentes községe, úgy döntöttünk legurulunk egy kofolára. Az út itt nagyon homokos volt, olyan Párizs-Dakar érzete volt a csúszkáló kerekeknek. A faluban kofola helyett a hűtött málna is megtette, már csak haza kellett tekerni. Emberpróbáló volt ez, mivel nem voltunk közel otthonunkhoz. Kibírtuk, és városunkba érve hamar találkoztunk fél liter kofolával. Ahogy újból elindultunk a biciklik felé, egy hang hallatszott hátluról: "fiúk, nem nektek maradt ott a táska az asztalnál?". Na de Sanyi...