2009. november 20-22.
Ismeretlen, veszélyes, szórakoztató, felejthetetlen és kihívást jelentő. Mosolyt csal az arcokra, de elgondolkodtat és meg is izzaszt. Ilyen egy igazi kaland. Aki pedig mindezt nemcsak átéli, de nap, mint nap keresi is, az a kalandor. A királyhelmeci cserkészcsapat bátor tagjainak e késő őszi hétvégén kellett bizonyítaniuk, hogy erre a címre ők is méltók.
Péntek este Frank és Karl, két híres szerencsevadász ismertette a jelöltekkel, hogy a kalandorrá válásuk feltétele, hogy megfejtsék a II. világháborúban eltűnt GH-osztag rejtélyét. Másnap már reggel megkezdődött a 65 éves ügy felderítése. A reggeli kocogás során egy háborús sisakban egy levél darabja bizonyította, hogy az alakulat valóban a városunkban járt, ráadásul egy titokzatos kincset is szállítottak magukkal.
(további képekért kattints ide)
A délelőtt folyamán az idővel és az óriáspuzzle-lel versenyeztek a jelöltek, majd a város több pontján kellett információkat összegyűjteniük a kalandori címre törekvő cserkészeknek. Újabb levélrészletek kerültek elő, amelyek arról tanúskodtak, hogy a nehéz tél nagyon megnehezítette a katonák útját, és felbukkant egy földrajzi koordináta darabja is.
A kiadós ebéd alaposan megtöltötte a hasakat, a mozgás ezért várhatott. Előtte a kalandorok színes fixtollakat ragadtak és elkészítették saját kalandori matricájukat. Az emésztéssel egybekötött színezés után már mozgás következett, a stafétajátékok jutalma nem más volt, mint egy újabb részlete a GH-osztag utolsó levelének. Hogy a dzsungelek óriási rovarjaival is fel tudják venni a harcot, cserkészeink pókfociban mérték össze erejüket. A kalandor jelöltek hamar átváltottak csúszómászó technikára a fárasztónak bizonyult pókutánzásról. A fekvésben legjobban labdát kotró játékosok jutalma egy-egy újabb levél darabka volt.
(további képekért kattints ide)
A rejtély megoldása és ezáltal a kincs egyre közeledett. A szentmise és a mediterrán vacsora után egy veterán katona érkezett közénk, aki elmesélte találkozását a GH-osztag talán utolsó élő tagjával, majd átnyújtotta az utolsó hiányzó részletét a levélnek, rajta a kulcsfontosságú koordináta második részével. A levélből kiderült, hogy a kemény tél túlságosan megviselte az osztagot, ezért jobbnak látták, ha értékes szállítmányukat biztos helyen elrejtik.
A rejtekhely koordinátái immár megvoltak, már csak rá kellett jönni, hogy hogyan fejtsék meg a cserkészek, hogy mely helyet is jelölik a számok. Nem kis fejtörést okozott ez a feladat, hiszen térkép nem volt a közelben, de végül a 21. század technológiáit segítségül hívva sikerült kideríteni, hogy a kincs a közeli plébánia hátsó udvarán lehet. Lámpát ragadott hát minden kalandor jelölt, és az éjszaka sötétjében álltak neki a keresésnek. Meg is lett az első, majd a második és további kincsek is, fejenként egy mindenkinek. Hogy mi is volt a GH-osztag oly értékes szállítmánya? Nem más, mint néhány új fejlesztésű étkező edény, amit ma már csak csajkának nevezünk. A többrészes csajkák tartalma azonban talán még értékesebb volt, a fedél alatt ugyanis hivatásos kalandorjelvény lapult. Az utolsó feladat teljesítésével a cserkészek teljes értékű szerencsevadászokká váltak.
(további képekért kattints ide)
A vasárnapot tektonikos reggeli torna indította, a további mozgáshoz pedig seprű és felmosó szolgált segítségül. Sportként agytorna következett, sakk és barkóba volt a két választási lehetőség. Szentmise koronázta meg a kalandorképző hétvégét, a zászlólevonás után már a megérdemelt pihenés várt minden újdonsült kalandorra.
