Június 15-én érkezett el az első igazán nyári hétvége idén, és természetesen kint talált minket cserkészeket a szabadban.
Reggel korán indultunk útnak (bár nem elég korán, mert a hőség már javában a nyakunkon volt), egy királynő kérésére indultunk el megkeresni a kutat, ahol reményeink szerint bizonyítékot találhatunk arra, hogy ki mérgezte meg a királyt. Utunk a géresi pincékhez vezetett, ahol kihasználva az árnyékot, megpihentünk egy rövid időre, majd mentünk is tovább A kúthoz. A nem túl bizalomgerjesztő gémeskútnál viszont nem találtunk bizonyítékot, csak egy döglött madarat, és egy fura szerzetest, aki megemlített egy másik kutat is a közelben, majd rejtélyesen továbbállt. Mi is továbbindultunk, majd beiktattuk az ebédszünetet. Itt mindenki kivette a részét a munkából: kisebb és nagyobb fákat gyűjtöttünk, megraktuk a tüzet és felszeleteltük a paprikás krumpli és a zöldségsaláta hozzávalóit. A közösen elkészített ebéd pedig pont tökéletes lett, amiben a csapat frissen felavatott új bográcsának és természetesen a dolgos kezeknek van elévülhetetlen érdeme.
Ebéd után bár többeknek jól esett volna egy kis szundítás, elindultunk a második számú kút felé. Ez már sokkal csábítóbban nézett ki tiszta vizével és láthatóan használatban lévő itatójával, de ellenálltunk a csábításnak, és csak a bográcsot tisztítottuk meg amennyire lehetett (ismét bebizonyosodott a használat előtti szappanozás jótékony hatása). Nem mellékesen pedig itt leltük meg a bizonyítékot, de többről volt szó, mint amire számítottunk: megtaláltuk a király mérgezését megrendelő levelet, de a királynő aláírásával.
Így indultunk hát visszafelé a nagy meleggel dacolva, majd a városba beérve le is ültünk az első kofolacsapoló hely árnyékába, és megvártuk a nyitást, hogy elfogyasszuk életmentő hideg kofola adagunkat.
Majd a cserkészotthonba visszaérve elköszöntünk egy időre, de egy kicsivel később újra találkoztunk és elindultunk kintalvásunk helyére, a kőbánya közelébe, ahol majdnem rögtönzött vacsorát készített Zolika, ahol a szúnyogokkal dacolva beszéltünk a tűz körül, ahol ismert népdalok teljes szövegét cseréltük "Lacikára", és ahol sátrainkban a hőség nehezítette az elalvást.
Így ébredtünk vasárnap reggelre, megint egy adag élménnyel, és a nyár kezdetével, amikor nem csak a meleg, de a kalandos cserkészakciók nagy része is kezdetét veszi.