Szentestén a cserkészotthonban gyűlünk össze, miután az otthon melegében a családi asztal körül elfogyasztottuk az ünnepi vacsorát és a karácsonyfa alatt rejlő ajándékcsomagok sem rejtenek már meglepetést. Tesszük ezt azért, hogy széthordjuk a városban a Betlehemi lángot, hogy hol gyertyával várnak ránk, ott felragyogjon a 'világ világossága', az ünnepelt: Betlehemben megszületett kis Jézus.
Egyesek talán a megszokásból, mások mégiscsak tél lévén, jó melegen beöltöztünk. Előttünk volt egy estényi városjárás. Este fél 9-kor indultunk útnak, midőn kettőt üt a harang. Egy 10 főt számlált népességünk. Két lámpást vettünk magunk mellé egy harmadik biztosíték lángot az otthonban hátra hagyva. A viszonyokat jól leírták Bernáth William versének sorai, melyek felcsendültek minden ház ajtajánál:
"Hó nem szitál. Az ég derűs.
Csupán az este hűs.
A szív örül: Jézusra vár.
A lélek: fénysugár."
A vers alatt Ave Maria dallama csendült fel egyik leleményes cserkészünk telefonjáról. Az idő nem volt karácsonyi, de hideg nem volt, és a szél sem vívott harcot a Betlehemi lánggal lámpásunkban. Út közben finom süteményekkel lettünk gazdagabbak, de fontosabb volt, hogy két cserkésztestvérünk is csatlakozott hozzánk, miután betértünk hozzájuk. A város három sarkát bejárva az utolsó utcák előtt kétfelé váltunk, hogy behozzuk lemaradásunkat. Így történt, meg hogy a Sándor anyukája által készített bounty-s sütemény kóstolásból én kimaradhattam.
[Erre Karácsony második napján azonban sor került, mikor is a jászoláldásra és pásztortűzre Sanyi egy szépen megrakott tálcával érkezett (a sütemény története nem hosszú, annál inkább finom, 10 perc után üres lett a tál a cserkészotthonban)]
11 óra magaslatában szemerkélni kezdett az eső, de ekkorra már a templom előtti macskaköveken siettünk lefelé, és sikeresen megérkeztünk vissza a cserkészotthonba.
Körülültük az asztalt, felolvastuk az érkezett karácsonyi üdvözleteket. Majd következtek az ajándékok, melyeknek csapatunk nagyon fog örülni a jövőben: lábtörlő, seprű, lapát, fém teáskanalak és egy tűzálló teáskanna, amit rezsóra helyezhetnénk, ha úgy szeretnénk és mellesleg lenne is egy rezsó az otthonban.
Közeledett az éjfél, három cserkészünk felöltötte Mária, József és egy Pásztor ruháját. Elindultunk az éjféli misére, hogy együtt énekeljük: "Dicsőség menyben az Istennek, Békesség földön az embernek."
