Az elmúlt héten
kétszer is volt alkalmunk ellátogatni a
környék egy-egy táborába. Szerdán a határ magyarországi oldalán, Pácinban
vendégeskedtek csapatunk vezetői. Rossz magam nem voltam jelen, testvéreim
elmondása szerint népi játékról, cirkuszoló gyerekekről,
"spekacky"-ról és szalonnás csokoládéról szól ez a történet.
Pénteken pedig régen látott cserkésztestvérünkkel találkozhattunk: legendás tábori szakácsnőnk, "Gita
néni" táborozott együtt Tárkányban a környékbeli és dunaszerdahelyi
gyerekekkel. A jelenlévő cserkészek közül ugyan csak én emlékezhettem még Gita
főztjére, azonban a nap végére mindannyian megszerettük kedves
cserkésztestvérünket és a táborozó gyerekekkel is sikerült megtalálni a közös
hangot.
|
Zolibácsi elsősegélynyújtó gyorstalpalója |
Visszagondolva a Tárkányban töltött teljes napra nem is gondolnám, hogy egész napon át szinte
megállás nélkül esett, olykor szakadt az eső. A vidámságnak a rossz idő nem
tudta gátját szabni. Játszottunk, csomóztunk, festettünk és a faluban is
érkeztünk portyázni egyet. Titkosügynöki kiképzésben volt része a gyerekeknek,
ahol kitűnően helyt álltak. Emlékezetes marad még a Maffia, ahol ezúttal egy
óriási hangerővel rendelkező Papnő kijelölése tette még színesebbé a játékot. Tábortüzünket sajnos az eső
miatt gyertya körül kényszerültünk megülni, ám a hangulat igazi cserkészesre sikerült
csatakiáltásokkal, frappáns jelenetekkel, cserkészjátékokkal. A
szeretetkör és takarodó után egy közös
fényképet készítettünk Gita cserkésztestvérünkkel, jó helye lesz csapatunk
albumában. A fénykép után pedig egy másik elveszített eszmei értékünket
pótoltuk. Gita néni újra aláírta métaütőnket, ahogy azt tette mintegy
évtizeddel ezelőtt. Az ütő kész, már csak egy ütős métacsapat hiányzik (Flórát
idézve: "Powered by Gita").
Miközben saját
csapatunk tábora kétséges, volt szerencsénk mégis gyerekek közt táborozni, ami
jó érzéssel töltött el minket. Bár segíteni hívtak minket, mi
mégis legalább annyira köszönhettük, hogy ott lehettünk és együtt
éltük meg a 8. cserkész törvényt.
Végezetül, amíg el
nem felejtem, itt jegyezném le a táborozó fiúktól tanult nóta szövegét, melyet
szerintem fogunk még hallani a csapaton belül is:
"Én nem vagyok
gyalogos katona,
A sereg lovasa, nem lövök célpontra,
Én nem vagyok repülős pilóta,
Én Istennek szolgálok! Ó - Igen!"