A reggel a számgyártási 'csővezeték' beindításával kezdődött, már készen voltak a laminált nyomtatott számok, hátramaradt a színezés, lyukasztás, kötözés. A későbbiekben megérkezett az osztag is, sajnos csak egy osztagnyian voltunk, de ez épp elég volt. Elindultunk hát a közeli domboldalba, ahol a város találkozik az erdővel. Ennek a számháborúnak tehát rögtön egy érdekessége volt, hogy félig erdős, félig városi terepen játszottunk.
Rövid szabályegyeztetés, időlimit meghatározás, csapat szétosztás és ima után számot ragadtunk, és a két csapat elindult elfoglalni kezdő pozícióját, valamint elrejteni zászlaját. Az egyik csapat lentről a szabadtéri színpad mögül indult, a másik a lejtő felett az erdőben vette be magát.
 |
| Sanyi végső elkeseredésében a földre vetette magát |
Az első fordulókban is voltak már heroikus megmozdulások a fehér zászlót őrző fa alatt, de a taktikázás csak ez után kezdődött igazából. Az első két játszma után védekező-támadó szereposztásban játszottunk, itt a 0:2-re vesztésben álló csapat volt az ügyesebb, 1 zászlószerzéssel, és sikeres védekezéssel (ketten egérfogó helyzetet készítettek, volt aki a fáról nézett alá, volt aki a budiban bújt el :) 2:1-re tudtunk szépíteni.
 |
| "a bevehetetlen fán" |
Közkívánatra egy utolsó erdei fordulóban mérkőztünk meg, ahol újabb zászlószerzéssel beállt 2:2-es végeredmény. Itt oly magasra, azonban szabályosan látható helyzetben raktuk a zászlót, hogy a végén elárulva rejtekhelyét ez volt a válasz:
- jóóó, magasabbra már nem tudtátok tenni...
Ami azt illeti, tudtuk volna :).
A tél bekövetkeztével a számháborúzás talán idejét is múlja, de jövőre természetesen nagyobb létszámmal ragadunk ismét számokat.
