A nyár mindig is a cserkészév megkoronázása volt a táborokkal, a szabadban töltött napokkal, a vidám hangulatú együttléttel, amelyek feltöltöttek minket erővel az egész vére. Idén sajnos nem csak az öröm határozta meg a nyarunkat.
Alig két hónapja, hogy elbúcsúztunk csapatunk alapító tagjától, Szalay László atyától, és máris egy újabb veszteséggel kellett szembesültünk. Utódja ugyanis úgy döntött, hogy a királyhelmeci plébánia nem ad tovább otthont a cserkészeknek, és költöznünk kell. Bár kezdetben bíztunk benne, hogy sikerülhet megegyeznünk a maradásról, de reményeink hamar szertefoszlottak a mutatkozó jelek következtében.
Augusztus 23-án nehéz szívvel gyűltünk össze, hogy a plébánia alagsorában lévő két termet kiürítsük, a cserkészcsapat felszerelését pedig ideiglenesen a Mécs László Keresztény Központba helyezzük el. Szép számban összegyűltünk és a kisebbek is ott voltak, hogy kivegyék a részük a munkából ahol tudnak, a gondviselésnek hála pedig három jármű is segítségünkre érkezett, jelentősen megkönnyítve ezzel a költözési munkákat. Köszönet mindenkinek, aki segített! Néhány óra múlva már csak a csupasz falak maradtak.
Azok a falak, amelyek 19 évig befogadtak minket, hogy legyen hol őrsi gyűléseket tartani, legyen helye a Cserkészműhelynek, a fogadalomtételnek, a karácsonyi lánghordás utáni melegedésnek...
Mindez most úgy tűnik véget ért.
Cserkészcsapatunk új otthont keres magának. A telet, ha minden jól megy, akkor már a Mécs központ mögötti teremben fogjuk tölteni. Addig azonban még sok munka vár ránk, és sok segítségre lesz szükségünk. Javítani kell a terem falát, ajtót kell cserélni, rácsokat és fűtőtesteket felszerelni, majd berendezni a termet. És nem utolsó sorban otthonná tenni másik négy falat.
