Jutalomkirándulás Kisvárdán

Az elmúlt négy napban csapatunk egy olyan akción vett részt, amihez nem volt szükség hálózsákra és izolírra. A Kisvárdai és a Királyhelmeci Önkormányzat jóvoltából jutalomkiránduláson vehettünk részt az I. Testvérvárosi találkozón Kisvárdán. Egy viszonylag magas, 18 főt számláló csoporttal vettük be az irányt szombat délelőtt 9 órakor.

Egy nagyjából 40 perces rövid buszocskázás után álltunk meg a kisvárdai TESCO áruházban pénzt váltani. Ki-ki a maga zsebpénzét rábízta Takira és Petire, és feszültséggel telve érdeklődött az aktuális árfolyamok iránt. Amint megtörtént az Exlusive Change, a busz már gurult is tovább a Bessenyei György Kollégium felé, ahol a kirándulás további részében voltunk elszállásolva.

További képek a galériában.

Első programunk a 11 órai reggeli volt, majd ezt követően elmentünk egy fagyizóba, ahol némelyeknek volt szerencséjük fagylalt-tölcsérben üldögélni, vagy éppen egy tölcsér tükörtojásban. A hűsítő fagyizást a fél egyes ebéd követte. Amikor már az utolsó falatot is letuszmákoltuk a torkunkon, Takács István főnemes parancsirányt adott, amely a Polgármesteri Hivatalba vezetett. Megkezdődött a nyitó ünnepség. Nyitóbeszédet mondott Kisvárda polgármestere, Leleszi Tibor, és az első bemutatkozó prezentáció is Kisvárda városát illette. A többi testvérváros abc sorrendben követte egymást. Másodikként a romániai Kézdivásárhely mutatkozott be, őt követte városunk, Királyhelmec, majd a németországi Hildburghausen, ezt követően az Ukrajna beli Munkács, és utolsóként pedig Strzyzow városa, mely Lengyelországban található. Ez volt az első Workshop. Ezt a programot és a Polgármesteri Hivatalt elég éhesen hagytuk el, mert a nyitó ünnepség előtt már láttuk a Kisvárdai várat és a múzeumot. De nem kellett sokáig "éheznünk", mert már jött is a vacsora. Megnyugodva, teli hassal tértünk vissza a kollégiumba, és 9 óráig szabad foglalkozást kaptunk. De 9 óra előtt néhány perccel már készülődtünk a kisvárdai várba megnézni a Szegény Gazdagok c. előadást. Ezt én alvás nélkül nem bírtam ki. Az előadás után Fatia Negra-val fényképezkedtünk még egy-két percig, de aztán már mentünk is aludni, ami természetesen nem sikerült.

A lányok és Takiék hamar elaludtak, de hát abban a szobában, ahol Ákos, Csacsa, Jusu, Bence, Zolika és Sanyi vannak, ott aludni nem lehet. Csacsa, Bence és Jusuke 25-30 percenként, mikor Ákos Zoli és én már alfa típusba léptünk át, berontottak a szobába hangos rockzene szóval, és ráfeküdtek mindenkire, akire csak tudtak. Éjjeli fél 4. Csend van a szobában. Talán aludnak Csacsáék? Kiderítettük. Elkezdődött a visszavágási terv készítése, ami nagyjából annyit jelent, hogy megkerestük a lehető legrockosabb zenét. Berontottunk Csacsáékhoz, zenéltünk, ugráltunk, kiabáltunk és egyszer csak eltűntünk. Szinte természetesnek vettük, amikor az ellenség megjelent a szobánkban háromnegyed négy magaslatában. De ez volt az utolsó támadás.

Mindössze 4 és fél órányi alvás után álmosan, már majdnem, hogy élőhalottként készültünk fel a szobaszemlére, amit Takács István napostiszt és egyben jutalomkirándulás-parancsnok végzett.

A reggelit és a vasárnapi szentmisét követően a gimnázium dísztermébe vonultunk az Ifjúsági Workshop-ra. Majd' másfél órás reprezentálás után kimentünk az udvarra, ahol elkezdődött az EU-s ismeretek bővítése című program, amely egy vetélkedőt jelképez. Okos királyhelmeciek révén 19 aranytallért gyűjtöttünk össze, ami egy döntetlenre elég volt (Szlovákia-Németország: 19-19).

Ebéd után felmértük a testvérvárosok létszám-viszonyait, ami arra a következtetésre juttatott minket, hogy kihagyjuk a Sátoraljaújhelyi bobozást, hanem inkább csobbanunk a majdnem üres kisvárdai strand medencéibe. Miután mindenki jól kiázott, és Lacika is elegendő levegőhöz jutott (amihez nem volt ideje a folyamatos kényszermerülések végett), elindultunk vacsorázni. Hogy alaposan leugráljuk a vacsorát, részt vettünk egy Táncházban. Itt bizonyítottuk be, hogy a helmecieknek van party-érzékük. Volt itt lábcsapkodás, Csavard fel a szőnyeget, Szélről legeljetek és volt étel-ital, amiből sosem elég-nekem. Fájós lábakkal, ám örömmel telve tértünk vissza a szállásra, és még nagyobb lett az örömünk, amikor megláttuk, hogy Csacsa már alszik. Így nyugodtan hajtottuk le fejünket párnáinkra, és másnap reggel életerővel és energiával teli lélekkel ültünk a reggelink elé.

Délelőtt 10 óra tájt elkezdődtek a várbeli programok, egészen pontosan a különböző testvérvárosok különböző műsorai. Volt színjátszás, ének, tánc, és sok mindenkinek elege is volt már. Így hát otthagytuk a műsorokat és elindultunk a strand felé. Útközben megismerkedtünk a sátoraljaújhelyi cserkésztestvérekkel, Ákos pedig kiélhette az ostor iránt táplált vágyait, érzelmeit. Miután már neki is megfájdult a jobb keze, már ténylegesen bementünk a strandra.

Egy divatbemutató után Orsinak és Rékának megjött a kedve a manökenezéshez. Úgyhogy kedves szülők, majd szeptemberben tessenek elvinni a gyerekeket a válogatásra.

Az ebédet és a vacsorát is a strand területén fogyasztottuk el, majd vacsora után elmentünk a várba, és részt vettünk az augusztus 20.-i ünnepségen. Ezt követte a fergeteges, de igazán fergeteges hangulatú éjszakai fürdőzés és habparty. A királyhelmeci résztvevők elmondhatják magukról, hogy egy közel 160cm-es habtengerben megtaláltak 59 kis labdát, amivel kiérdemelték azt, hogy elfogyasszák Magyarország 2012-es évi tortáját, az almás-mákos tortafantáziát. Ezt a szálláson tettük meg. Zolika megkapta a hableányt, ami a tetején ült, és a kis hableányból egy idő után egy kopasz csaj lett, amit végül Batta Tomi fogyasztott el. Miután eltűnt a torta, még maradtunk egy kis beszélgetésre ahol Jancsi bácsi, helybéli vezetőnk és csoportunk kedvence tovább oszthatta a vicceit.

Másnap a reggeli után bepakoltunk a buszba, és elköszöntünk szeretett Lalikirályunktól, és Jancsi bácsitól. Én míg élek, nem felejtem el Jancsi bácsi "Pistike késett a zene óráról" viccét, aminek a végét személyesen tudakolni tőlünk, résztvevőktől, kérem.

Ismételten csak hálálkodni tudunk mindenért, amit megkaptunk.