A Narancs flotta kalandja Jósvafőn

Rég került új bejegyzés a krónikába, ám most elérkezett a pillanat, hogy újabb kalandot örökítsünk meg a királyhelmeci cserkészcsapat életéből. 

Szeptember második hétvégéjén két csónakkal elhajóztunk a nem is annyira közeli Jósvafőre, hogy bejussunk a száz évente csak egyszer kinyíló Szigetre. Persze nem egyedül vágtunk bele a kalandba, a szepsi kiscserkészek is velünk szálltak fel Bátorszívű Baltazár hajójára. 

A teljes albumot ide kattintva nézheted meg.

A hajón sok a teendő, hát még ha az otthonunkat is meg kell védeni a Gonosz Mágustól, aki ezüstszínű nyomkövetőkkel akarja nyitva tartani és megkaparintani a Szigetet. Egy percig sem unatkoztunk. Első nap a környéket és egy barlangot fedeztünk fel egy rövid sétával, majd közösen bejutottunk a bűvös szigetre a varázsige elkiabálásával. Ezután elfoglaltuk helyünket a kajütben, és a hajóra felszállva megpróbáltuk elfogyasztani az otthonról hozott vacsorát. Akadt nem is egy matróz, akiket a szülők elég nagy vacsorakihívásnak állítottak elébe, és bizony rengeteg étel megmaradt, aminek a Tündér és a Mindentudó nem annyira örültek, hisz sürögtek-forogtak reggel-este, hogy minden matróz bendőjét alaposan megtömjék. 

A szombati nap sok-sok lótás-futást tartogatott a számunkra. Megdolgoztattuk a lábunkat nyomkövető-gyűjtő ügyességi túrával, medúzát és névre szóló kulcstartót barkácsoltunk a kezünkkel és találós kérdésekkel forgattuk meg a fogaskerekeket a matrózsapka alatt. Hatalmas, színes ponyvával repült a kedvünk az égig, daloltunk, csomóztunk, versenyeztünk, kötelet húztunk, zászlót festettünk, óriás papírhajót hajtogattunk, és persze készültünk minden este a tábortűzre, ahol először Micimackó történetei, másnap A dzsungel könyve szereplői elevenedtek meg előttünk. 

Reggel hol cápatámadásra ébredtünk, hol pedig arra, hogy elvesztünk a Bermuda-háromszögben. Ám minden akadályt sikeresen vettünk. Kitartóan gyűjtögettük a litereket egész hétvégén, hogy minél több üzemanyagra tegyünk szert, és így minél messzebb juthassunk. Ehhez még a Muzsikusnak is énekeltünk, sőt saját indulót írtunk, amit itt és most megörökítek: 

Flóra, Rebi, Sebi, Emma,

Bibi, Léna a csapat. 

Jöttünk rázós, köves úton 

jól érezni magunkat. 

A Narancs jó! A Narancs flotta jó! 

A Narancs flotta énekel: 

Hajrá matrózok! 

(A Bundát, bundát... dallamára.) 

Aki azt hinné, hogy a vasárnap csak a pakolásról szól, bizony nagyot téved. Reggeli után lovas kocsikázás csalta elő az izgatott mosolyt a matrózok arcára. A helyi templom padjait rendesen feltöltöttük, és hálából, hogy befogadtak minket az istentiszteletre, elénekeltük a "Láb, mely hangtalanul lépked" kezdetű cserkészdalt. Egy gigajáték és a ki-milyen-ügyes-volt színezés nem hiányozhatott az utolsó napból, ahogy a litergyűjtés eredményhirdetése sem. Ezután összepakoltunk, és olyan rendben hagytuk ott a kajütjeinket, ahogy vártak minket. 

Hogy a Szigetre soha ne tehesse be a lábát a Gonosz Mágus, varázslattal ismét bezártuk a kaput, majd az indulónkkal búcsúztatva leengedtük a kis hajónkat a kis patakon. 

Köszönjük a közös élményt az egész legénységnek!