...Ő már megszületett!

"És megszületett Ő,

Az igazi világosság
-A világ világossága.
Ezen a szent helyen
csiholták e pislákoló
világocskát,
hogy Olimposzi tűzként befussa a földet,
és hirdesse:
Ő már megszületett!"
(Szalay László: Betlehemi tűzcsiholás)

Idén is, mint eddig minden éven a betlehemi láng igyekezett bejárni minden országot, várost, falut. Hozzánk is elérkezett. Mi, királyhelmeci cserkészek pedig igyekeztünk eljuttatni minden olyan háztartásba, ahová kérték.  Alakulatunk nyolc órakor indult útjára. Tizenhárom családhoz kellett eljuttatnunk a lángot.

Fél tíz magaslatában már kezdtünk aggódni az időhiány miatt, mert még csak a harmadik családnál tartottunk, és már majdnem félidőben voltunk. Ennek oka, hogy Csacsáéknál  bő húsz percet, fél órát eltöltöttünk. Épp ezért, az ezt követő családoknál már csak 7 percet tölthettünk (ugyanis Ákos nagy nehézségek árán kiszámította, hogy 7 percet tölthetünk mindenhol). Volt, ahol 4 percet töltöttünk csak azért, hogy több időnk maradjon.

Háromnegyed 12-kor érkeztünk meg a görög templom vendégszobájába, ahol 5 perces csapatkarácsonyt tartottunk. Már-már fejvesztve rohantunk az éjféli misére, hogy még a lángot a római templomban is át tudjuk adni, de már késő volt. Mikorra megkérkeztünk, már csengettek, és már megkezdődött a mise.

Ráadásul bent nem akadt számunkra hely, így kénytelenek voltunk kint tűrni a hideget. Így történt aztán, hogy Iza melengetni próbálta magát, és véletlenül felborította Taki mécsesét, amiben bizony betlehemi láng égett. Hamar intézkedtünk is, felemeltük a mécsest, és nagy meglepődésünkre nem aludt be a gyertya, hanem égett úgy, mintha mi sem történt volna. Végül is csak bealudt, de arról már mi nem tehettünk.

Mikor elhangzott az áldás, és a szentmise véget ért, mindenki fellélegzett. Ki-ki a saját módján tért otthonába melegedni, és persze pihenni.
További kellemes ünnepeket, és áldott, békés, boldog új évet kívánunk mindenkinek!

további képeket ide kattintva találhatsz

Megérkezett a betlehemi láng

Pénteken este a 17:44-es vonattal érkezett hosszú útja után a Betlehemben csiholt láng, melyet szlovák cserkésztestvéreink tetszetős piros színű viharlámpásából vettünk át. Az este folyamán a leleszi cserkészek már át is vették tőlünk a lángot. A betlehemi láng jelen pillanatban a cserkészotthon hideg levegőjét igyekszik szorgosan melegíteni, de a következő napok mozgalmasak lesznek számára.

a képek folyamatosan frissítésre kerülnek itt

Vasárnap a görög katolikus templomban 10:30-kor, a református templomban délután 3 órakor adjuk át a lángot, majd szenteste a városban terjesztjük a családok között, végül a római katolikus éjféli misén éri el a békeláng útja utolsó királyhelmeci állomását.

Aki szeretné, hogy szenteste elvigyük otthonába a lángot, jelezzen nekünk.

Kreatív délután a múzeumban

Nagyidán megismerkedtünk egy argentin hölggyel, kinek neve Virginia. Még az odafele vezető úton beszéltük, hogy el fog menni abba az iskolába prezentációt tartani a diákoknak, amelyben Ingrid, a legjobb barátnője dolgozik. A csapattal már korábban tervezgettünk egy cserkészes délutánt a múzeumban. Mikor meghallottuk, hogy Virginia a világot járja, eszünkbe jutott, hogy egy prezentációt bemutathatna nekünk is a múzeumban. Így jött az ötlet, hogy kössük egybe egy kreatív délutánnal. Az ötlet megvolt, már csak a megvalósítás váratott magára. Taki egy telefonnal lefoglalta a helyet, szerzett ropit és üdítőt.Eljött a szombat. Elég esős, latyakos időnk volt, de ennek ellenére aki tudott, és szeretett volna, az eljött és megtekintette a prezentációt,  majd készített néhány papír rénszarvast. Három óra magaslatában belevágtunk a prezentációba. Virginia mondta a képekhez tartozó történeteket, én pedig fordítottam. Bár a teremben száz főre elegendő székek voltak elhelyezve, mi ennek egy-két harmadát használtuk.  De azt a néhány embert, aki eljött (kb. 15-20) érdekelte Virginia prezentációja. Nagyjából negyvenöt-ötven percig tartott, amíg mind a 91 képet megtekintettük. Ezt követően mindenki nekivágott a sütinek, amit Anikó néni jóvoltából fogyaszthattunk egészséggel. Így utólag is köszönjük szépen neki!

Mint azt utólag Virginia elmesélte nekem, az a 91 kép csekély, de igazán csekély részét tartalmazza az ő utazásainak. Összesen 20 ország 1020 városában megfordult már. Volt már Kanadában, Amerikában, Afrikában, és még Európáról nem is beszéltünk. Ahogyan elmondta, "bárhol jársz a világban, az embereknek ugyanolyan érzéseik vannak, ugyanúgy gondolkodnak mint mi, de mégis mások." És ő már csak tudja...

Köszönjük Virginiának, hogy ellátogatott hozzánk, elmesélte történeteit, és ha esetleg valaki többet szeretne tudni, Virginia még egy hónapig nálunk van.

Köszönjük Zvolenszky Gabriellának, a múzeum igazgatónőjének, hogy biztosította számunkra a termet.

Látogatás Nagyidán

Második cikkemet írom egy helyről, ahová egyre gyakrabban szeretnénk ellátogatni.  A hétvégénket Szalay atyánál töltöttük Nagyidán. Szombaton reggel tíz órakor indult a vonatunk Perbenyíkből, és a déli  órákban érkezett meg Kassára.

Mivel volt majdnem három óránk, elindultunk egy városnézésre. Részt vettünk a déli szentmisén a dómban, melyet egy ismerős arc tartott, Zoltán atya. A mise végeztével betértünk a TESCO-ba, ahol sapkát és kesztyűt vettünk a nagy hideg miatt. Ezt követően a karácsonyi vásáron találtunk egy lángost áruló hölgyet, aki még magyarul is tudott. Megettük a lángost, és visszavettük az irányt a vasútállomásra. Ide kapcsolódik egy történet, ami Trosko Zsófi szlovák tudását hivatott megmutatni. A csomgamegőrzőben vannak a táskáink. Zsófi el szeretné jegy nélkül venni a táskáját, mire szegény szerencsétlen ott dolgozó hölgy, ki még nem is sejti, mekkora szlovák nyelvű gyalázatnak lehet szem-és fültanúja, elkezd ellenkezni Zsófival. Zsófi erre bepörög, és ez a mondat hagyja el száját többször is: "Toto je moje taške!!!!" Miután ez a fájdalom mindegyikünkben elült, felszálltunk a Nagyidára tartó vonatra, és egy fél óra múlva már ott is voltunk. Amíg megérkeztünk a plébániához gyalogszerrel, görögországi venédgünk, Virginia megcsodálta a szlovákiai telet (ugyanis náluk nincs ilyen hideg tél-mint azt később elárulta nekem). Beléptünk a házba, és a ház ura, a "priest" (pap) nem volt sehol. Kiderült, hogy gyóntat a templomban. Takiék nekiültek főzni, mi pedig a lányokkal bevonultunk Honfoglalózni. Mikor megérkezett a tisztelendő úr, mindenki illendően köszöntötte. Nem is szöszmötöltünk sokáig, nekiültünk a tortilla-chipsbe forgatott mellehusának, amit természetesen Stofira Péter főszakács, a cserkészcsapat séfje készített. Utólag is köszönjük, nagyon ízlett! A vacsorát követően kis csapatunk, Zsófi, Orsika, Zoli és én elkészítettük a tábortűzi jelenetet. A tábortűzre kilenc óra magaslatában került sor, aminek a kezdetén Taki egy rövid elmélkedést tartott. Ének, játék, jelenet, ének, játék, ének. Így gurult a tábortűz szekere. Vendégünk, Virginia kedvéért a "Heló, a nevem Joe!" játékot lefordítottuk angolra. A tábortűz végén elénekeltük az esti imát, és következett a takarodó. Már nem is kell részletezzem, hogy egy jó darabig nem aludtunk, hiszen azt már mindenki tudja. Nálunk ez így megy...Reggel aztán fél nyolckor mindenki felébredt, megmosakodott, átöltözött. Összeraktuk az ideiglenes ágyakat, elmosogattunk, és felmostunk. Részt vettünk az ünnepi szentmisén, majd elköszöntünk Kincsőtől és Trianontól, aztán pedig a tisztelendőúrtól. A kapuig kísért minket. Nem bírtunk megválni tőle. Virginia megkérdezte, hogy mire várunk? Ingrid mondta neki, hogy nem bírunk megválni az atyától. Erre Virginia azt mondta: "Oh, right? Okay." (Ó, igen? Rendben) Aztán végül csak sikerült valahogy, és megígértük, hogy lát még minket az éven.

Felültünk a vonatra. Kassán ismételten jártunk két órát. Az Aidát nem hagyhattuk ki, így megettünk egy banány v čokoláde-t (banán csokiban) és visszamentünk az állomásra. Kettő után pillantottuk meg az újfajta vonatot az első felszállóhelyen. Beszálltunk, és nagy örömmel telve, hogy az új vonatban utazhatunk, elindultunk hazafelé. Négy óra magaslatában már mindenki otthon volt.

Köszönjük Szalay atyának a szíves fogadtatást, vendéglátást, és ahogy mondtuk: "Lát még minket az éven!"

                                               további képeket ide kattintva találsz

"Égnie kell annak, aki gyújtani akar!"

"Égnie kell annak, aki gyújtani akar!"-szól a refrén a Piramis dalában. Ám ez nem csak egy refrén, hanem a kassai Lelkigyakorlat mottója is, melyet a lelkigyakorlatot vezető lelkiatya, Pásztor Zoltán választott ki.

Azok az emberek, akik még nem voltak lelkigyakorlaton, bizonyára úgy képzelnek el egy ilyen akciót, hogy 0-24-ben csak imádkozunk körbe-körbe. Ám aki ott volt, bátran elmondhatja, hogy aki így gondolja, az egy tébolyodott ember. Imák vannak, hiszen keresztény cserkészek vagyunk, de egy felszabadult akció. A vezető lelkiatya a kiválasztott témáról beszél három napig, blokkokra osztva. Na de ennyit általánosan a lelkigyakrolatokról.

Picit konkretizáljunk, és beszéljünk a kassai lelkigyakorlatról.

Egy libás nap

Királyhelmeci cserkészek idén sem maradhattunk ki az év talán leghidegebb szabadtéri fesztiváljából, a nagytárkányi Liba Galibából.

Idén úgy alakult, hogy nem egy tanyázás keretében mentünk, hanem összeszedtük harcra fogható vezetőinket és velük vágtunk neki annak, hogy szombat délelőtt megvalósítsuk Ludas Matyi 10 próbáját az érdeklődő fiatalok számára. Péntek este érkeztünk ki Tárkányba, ahol egy nagy adag sztorizgatás után - kiemelném, hogy a viccesebb dolgok mellett szó esett a szerzetesrendekről, és arról is, hogy hogyan lehetne megalapítani a sandrovics rendet - közösen átbeszéltük a másnapi teendőket és szétosztottuk az állomásokat, majd lefekvés előtt arra is jutott idő, hogy elkészüljön a gonosz Döbrögi élethű mása, hogy kiváló céltáblaként szolgáljon a 10 próba végére.

még néhány képet találsz ezen az oldalon

Szombat reggel aztán megérkezett az erősítés, hamar szétálltunk a kissé szűkös helyünkön és már alig vártuk, hogy a hivatalos megnyitó után a 10 próba is kezdetét vegye. Nem kellett sokat várni az első bátor vállalkozók érkezésére, utána pedig sorban jött a többi is, összesen 64. Ennyien vágtak neki, hogy igazi lúdtollal és tintával írjanak, hogy célbadobjanak és labdával szlalomozzanak, hogy szétválogassák a lencsét a kukoricától, hogy diót törjenek, és hogy jól megdobják Döbrögit egy-egy szúrós darts nyíllal.

Közben persze mind küzdöttünk egy kicsit a hideggel, de jó szolgálatot tett ebben a tea és a finom gulyás. Szerencsére sikerült körbe is néznünk a sokszínű fesztiváli rengetegben, majd a délutáni eredményhirdetés után hazafelé vettük az irányt.

Újra ég a petróleum lámpás

A fiúknak ígértem egy bejegyzést a honlapon:

A cserkészotthon körül a héten újra munka zajlik és ezzel együtt esténként újra előkerül a lámpás, hogy az óraátállítást követő korai sötétség ne legyen akadály számunkra, mert a fiúk a bányában dolgoznak.

A héten csatornázási, ácsolási és bányászati munkák zajlottak és zajlanak, melynek során a sötétségen kívül a kedvezőtlen időjárással is meg kellett küzdenünk… A csatorna működése tesztelve, az esővíz zuhanyként folyik egyelőre az ajtó mellé a betonra. Azonban már megkezdődtek a csákányozási munkálatok egy földalatti vízelvezetés építéséért. Reméljük, hogy nemsokára a második ajtó és a gamatka is helyére kerül, valamint hogy a tél várat még magára kicsit.

Jó munkát!

Szalay atya 60 éves

Jubilálása előtt néhány hónappal kellett elmennie tőlünk, királyhelmeciektől, és Nagyidára költöznie. Szalay László atyáról van szó. Jó királyhelmeciek révén nem intéztük el annyival szeretett lelkiatyánk születésnapját, hogy a királyhelmeci egyházközösség nevében küldtünk neki egy képeslapot. A volt királyhelmeci plébános úgymond jobb keze, Taki, Geri Kati néni és mások szerveztek meg egy látszólag egyszerű misét. Persze ily formában csak Szalay atya tudta. A háttér és a valódi szándék azonban egészen más volt. Tervünk az volt, hogy részt veszünk egy ifjúsági szentmisén, majd átvonulunk a nagyidai kastélyba (mely jelenleg Községházaként szolgál), ahol "megüljük" Szalay atya 60. születésnapját. Az ünnepség sem volt egyszerű. Hidegtálak, sütemények, köszöntők és még sorolhatnánk. Bizonyára a tisztelendő úr is teljesen meghatódott a közel 110 ünneplő ember láttán, akik mind-mind Őt ünnepelték. De ami szerintem a legmeghatóbb volt, az a mise utáni köszöntők sora. A nagyidai képviselőtestület, az Egyháztanács, királyhelmeci hívek és szerető szívek sora. Mindenki csak a legjobbakat kívánhatta, mert hát mi mást. 

A visszafelé vezető úton Zolika, Évike, Demeter Katika, Flóra és Sanyi vezetésével egy nagy cserkészbulit csaptunk. No nem úgy kell ezt elképzelni, hogy rockzenét hallgattunk. Épp ellenkezőleg. Cserkészdalok követték egymást, és az egész busz "zengett" tőlünk. Bár az idősebbek már inkább nyugalomra vágytak volna, de nem épp a legtisztelettudóbb módon, de mit csak annyit mondtunk: "Majd pihennek otthon."

Közös kép a plébánián

Köszönjük szépen a szervezett munkát, az ünneplési lehetőséget, de főleg a Jóistennek köszönhetjük hogy volt alkalmunk és lehetőségünk elmenni oly nagyon szeretett László atyánkhoz. Köszönjük neki, hogy velünk együtt nevetett, és ígérjük, minél hamarabb meglátogatjuk!







                             további képek a galériában  

Mesebeli erdő az idei cserkészműhelyen

Cserkészcsapatunk minden éven kihasználja a lehetőséget, és megmutatja magát a Bodrogközi Kulturális Fesztiválon. Idén sem volt ez másként, a Mécs központ udvarán mesebeli kaland várta a cserkészműhelybe betérő gyerekeket.

Egy varázsló kért segítséget elveszett varázspálcájának megkeresésében, és szerencsére sokan akadtak, akik vállalták a próbatételekkel teli utat. Volt ebben az elvarázsolt erdőben minden, csak a varázsló ereje nélkül valahogy minden a feje tetejére állt: az erőművész elgyengült, a kovács nem kovácsolt semmit, a bányász nem ment a bányába, az íjász nem tudott célba találni, a horgász pedig egyetlen halat sem fogott. Mindennek a tetejébe pedig még a Naphercegnő is egy sátorban ücsörgött egész nap.

A feladatok során az ügyességüket és az eszüket is használniuk kellett a bátor résztvevőknek, hogy a végén megtalálják a varázspálcát, és a varázsló visszaváltoztassa az erdő lakóit.

Persze a szülők sem unatkoztak. Megtekinthettek egy rögtönzött kiállítást, és beleshettek a folyamatosan szépülő, fejlődő új cserkészotthonba is.

(további képeket itt találsz)

Tájékozódásban elsők

Az Országos Akadályvereny és Métabajnokság idén az ipolysági cserkészek szervezésében került megrendezésre. A 16. alkalommal megrendezett akadályverseny idősebb résztvevői idén először tájékozódási versenyen vehettek részt. Itt az őrsök cserkésztudásuk mellett sokkal inkább tájékozódási képességükről adhattak számot.

A rendezvény helyszíne a megszokott benti, tornatermi körülményektől eltérően sátortábor volt, így a hajnali zimankóval is meg kellett küzdenünk. Mondhatni felvehettük volna a kesztyűt a hideggel szemben, de sajnos azt otthon hagytuk. A tájékozódási verseny reggelén 6 óra magaslatában bizony fagyos volt is a kezünk. A tájékozódási verseny Ipolyságtól délre a Magyarországon található Börzsöny erdeiben zajlott. A kiinduló állomáson eligazítást kaptunk. Segédeszközeink egy turistatérkép és az iránytűink voltak. A játéktér egy körülbelül 5 x 5 km-es területén 10 különböző pontszámot érő állomás helyezkedett el. Az pedig, hogy milyen útvonalat járunk be a rendelkezésre álló 7 óra alatt, csak rajtunk állt. A Börzsöny legmagasabb csúcsánál, a 938 méteres Csóványosnál található állomást nem terveztük útba ejteni, de végül is utunk úgy alakult, hogy arra jutottunk. A játéktéren 4 csekkláda is el volt helyezve, ebből 3-at sikeresen meg is találtunk. 

Csekkláda

Ebédre épp maradt elég időnk, hogy számításaink szerint még időben visszaérkezzünk. 2 óránk maradt az utolsó 5 kilométerre  és ezidáig még nem tévedtünk el. Olyan akadályversenyen én még nem voltam, hogy ne tértünk volna el a helyes úttól kisebb-nagyobb mértékben, így érdemes lett volna a vége felé tényleg nagyon odafigyelni. Sikeresen vettük az út nélküli levágásokat, mikor is letérve a kijelölt ösvényről völgyből vágtunk fel a bércre, hogy ezzel időt takarítsunk meg. Végül egy elágazásnál tévedtünk meg, mikor a piros jelzést követtük, és egyik irányban piros négyzet, másik irányban piros vonal jelzés volt. Ha piros, akkor piros, így semmit sem sejtve csak 1 óra múlva jöttünk rá a turpisságra, mikor már gyanúsan nem egyezett a terep a térképből kiolvashatóval. Ekkor eléggé összetörtünk, de végül összeszedtük magunkat és egy nagy hajrával elcsíptünk még két pontszerzési lehetőséget. Tomi bokája kiment néhányszor és Évike is megjegyezte, hogy nehezebb mint a SŐV-ös túra, de célba értünk és mint utolsó este kiderült, nem csak célba, de az első helyre is megérkeztünk. Őrült nagy izgalom előzte meg, és öröm követte az I. Tájékozódási Verseny győztesének hirdetését. Voltunk már 3. és 2. helyen és most végre összejött a csúcs is.

képek itt

Kis fős csapatunkkal a métában a Lévaiak métacsapatát erősítettük, ami nem sok sikert ért el, de kedvünk nem lankadt túlságosan, természetesen ment a megszokott cirkuszolás köztünk. A métabajnokság győztese kölök kategóriában Palást és Ipolyság csapata, suhanc kategóriában Szepsi lett. A suhanc döntő végeredménye: Bős - Szepsi, 85-86 lett, igencsak szoros és magas pontszámú mérkőzést láthattunk. Este zászlólevonás után egy gyomorforgató rapid népijáték és éjjeli frizbi közül lehetett választani.

Előzetesen sokat gondolkodtunk, hogy a csapatotthon költözés miatt kihagyjuk idén a bajnokságot, így utólag mindenki elmondhatja, hogy megérte elmenni.

Feltámadási menet

A feltámadási körmenetben városunk lassan már egy évtizede részt vesz. Az évek során a nemzeti zarándoklat olyannyira kinőtte magát, hogy mára négy úton is halad párhuzamosan Nagy-Magyarország utódállamain keresztül. A feltámadási menet ezúttal húsvéttól Krisztus király ünnepéig tart.

Az idei menet során az Árpád-kori szárnyas kereszt fordított útvonalon Kárpátalja felől érkezett, ahol a kaposkelecsényiek vették át az érkező hívektől. Majd Királyhelmecen a Mécs László Keresztény Központban fogadtuk érkező barátainkat.

A következő napon Rad községe felé vettük az útirányt, ahol szentmise keretében adtuk át a jelvényt.

további képek itt

Cserkész 24 káposztával töltve

Cserkészcsapatunk történelmének harmadik cserkész 24 akcióján vettünk részt. Idén a táborhelyre érkezést nem biciklis fogattal, sem pedig "kolobecskával" segítettük, hanem egy kényelmesebb módszert, az autókázást választottuk. Rendelkezésünkre állt egy jeep, ami nagyobb rakodótérrel rendelkezett, mint két bicikli közé kötözött láda. Így hát azokat a dolgokat, amiket az akción használni kívántunk felpakoltuk az autóra, és Márk valamint Zoli pedig, hogy biztonságosan odaérjenek a cuccaink, beültek az autóba és elkocsikáztak a táborhelyig. Ákos, Évike és én pedig gyalogosan vágtunk neki az útnak. Táskákkal és kofolával felszerelkezve érkeztünk meg a táborhelyre egy órával az után, hogy Márkék kiértek. Mivel ők hamarabb ott voltak, ezért nekünk már csak a konyhát és a mosdót kellett elkészítenünk, mert a sátor már állt, és a tűzhely is kész volt már. 

további képek itt

Valami véget ért...

A nyár mindig is a cserkészév megkoronázása volt a táborokkal, a szabadban töltött napokkal, a vidám hangulatú együttléttel, amelyek feltöltöttek minket erővel az egész vére. Idén sajnos nem csak az öröm határozta meg a nyarunkat.

Alig két hónapja, hogy elbúcsúztunk csapatunk alapító tagjától, Szalay László atyától, és máris egy újabb veszteséggel kellett szembesültünk. Utódja ugyanis úgy döntött, hogy a királyhelmeci plébánia nem ad tovább otthont a cserkészeknek, és költöznünk kell. Bár kezdetben bíztunk benne, hogy sikerülhet megegyeznünk a maradásról, de reményeink hamar szertefoszlottak a mutatkozó jelek következtében.

Augusztus 23-án nehéz szívvel gyűltünk össze, hogy a plébánia alagsorában lévő két termet kiürítsük, a cserkészcsapat felszerelését pedig ideiglenesen a Mécs László Keresztény Központba helyezzük el. Szép számban összegyűltünk és a kisebbek is ott voltak, hogy kivegyék a részük a munkából ahol tudnak, a gondviselésnek hála pedig három jármű is segítségünkre érkezett, jelentősen megkönnyítve ezzel a költözési munkákat. Köszönet mindenkinek, aki segített! Néhány óra múlva már csak a csupasz falak maradtak.

Azok a falak, amelyek 19 évig befogadtak minket, hogy legyen hol őrsi gyűléseket tartani, legyen helye a Cserkészműhelynek, a fogadalomtételnek, a karácsonyi lánghordás utáni melegedésnek...

Mindez most úgy tűnik véget ért.

Cserkészcsapatunk új otthont keres magának. A telet, ha minden jól megy, akkor már a Mécs központ mögötti teremben fogjuk tölteni. Addig azonban még sok munka vár ránk, és sok segítségre lesz szükségünk. Javítani kell a terem falát, ajtót kell cserélni, rácsokat és fűtőtesteket felszerelni, majd berendezni a termet. És nem utolsó sorban otthonná tenni másik négy falat.

Fenn a csúcson

Az Albatrosz őrssel egy régen tervezett túra valósult meg a nyáron. A Magas-Tátrában másztunk hegycsúcsot, a választás a Rysy csúcsra esett (2499 m). A túra 2 napos volt, mivel a csúcs mélyebben található a Tátra vonulatában.

Jutalomkirándulás Kisvárdán

Az elmúlt négy napban csapatunk egy olyan akción vett részt, amihez nem volt szükség hálózsákra és izolírra. A Kisvárdai és a Királyhelmeci Önkormányzat jóvoltából jutalomkiránduláson vehettünk részt az I. Testvérvárosi találkozón Kisvárdán. Egy viszonylag magas, 18 főt számláló csoporttal vettük be az irányt szombat délelőtt 9 órakor.

Egy nagyjából 40 perces rövid buszocskázás után álltunk meg a kisvárdai TESCO áruházban pénzt váltani. Ki-ki a maga zsebpénzét rábízta Takira és Petire, és feszültséggel telve érdeklődött az aktuális árfolyamok iránt. Amint megtörtént az Exlusive Change, a busz már gurult is tovább a Bessenyei György Kollégium felé, ahol a kirándulás további részében voltunk elszállásolva.

További képek a galériában.

Bemutatkoznak az RC modellek

A csapat az idei projektek keretében a fényképezőgépen kívül RC (Radio Controlled) modellekkel is gazdagodott.
A távirányítós jármű park 2 autóval és 1 helikopterrel rendelkezik. Az elemek beszerzését követően a tesztelés fázisát is nemrégiben kimerítettük. Minden működik, a helikopter kinti, szélben történő tesztelése technikai okok miatt elmaradt.

A modelleket bárki kipróbálhatja a Szüreti ünnepségen a cserkészműhelyünkben, de szerintem a tanyázások "takarodó utáni nem tudunk aludni úgysem programjaként" is megjelennek majd a járművek a Maffia konkurenseként.

Számháború

Hétfőn közösen a leleszi cserkészekkel számháborúra indulunk. Gyülekező 11 órakor a Mécs László Keresztény Központ előtt.

A növényzet a nyár vége felé már eléggé dzsungeles, öltözzetek megfelelően.

Napkelte és a köd

Már vasárnap gondolkoztunk Ákossal azon, hogy kéne menni valahova szerdán az idősebbekkel. Akkor még senkiben sem fogalmazódott meg a szerdai program, de Ákos leleményességének köszönhetően végül is megszületett a döntés. A tervezet az volt, hogy felmegyünk a Nagyhegy legtetejére és onnan nézzük majd a napfelkeltét. Egy apró változás történt csak: az, hogy a program csúszott csütörtökre. Tehát csütörtök este háromnegyed hétkor gyülekeztünk a Beátánál Ákos, Márk és én. Elkezdtük utunkat a cél felé, a Nagyhegy tetejére.

Érkezésünk kb. 8 órára esett. Ekkor előkerült a táskákból a szúnyogriasztó szer és mindenki kénye-kedve szerint fújta magát vele be (egyikünk még az arcára, nyakára is fújt). Megépült a sátor és a tűz is égett már. Tervünk az volt, hogy énekelünk majd a tábortűznél, de ez elmaradt, mert szó esetett a SŐV-ről, és a szúnyogok sem voltak túl barátságosak. Még mielőtt nyugovóra tértünk volna, egy ideig kémleltük az eget, és Ákosnak valamint Márknak volt szerencséje látni 3-4 hullócsillagot és egy műholdat is (én erről az élményről lemaradtam, mert a szemüvegem már a táskában pihent, én pedig nélküle nem nagyon látok semmit). Én a látóképességem elveszítve feladtam a keresést, és inkább lefeküdtem aludni, ami nem nagyon ment. Aztán éjjeli 1 óra fele már majdnem mindenki aludt, csak Márk próbálkozott még a kereséssel.

további képek itt

Reggel 4:20-kor felkeltünk, mert gondoltuk, hogy már napkelte van. Ákos ránézett az égre, és azt mondta: "Ó fiúk, itt még nem lesz napkelte. Még aludjunk." Ezt az utasítást mindenki követte. Öt órakor már mindenki ébren várta a napkeltét, ami egy idő után meg is jött. Elmentünk egy kicsit távolabb, és mindenki kedvére fényképezhette az akkor már ködben úszó Furcsát vagy éppen a napkeltét, de volt aki a tévétornyot is lefényképezte (ami mellesleg nagyon jó kép lett). Mire visszaértünk a sátorhoz, már ellepte a táborhelyünket is a köd, valamint harmatos (vizes) volt a hálózsák és a sátor is. Így 7 óráig még senki sem pakolt össze, vártuk, hogy felszáll a köd, ki süt a nap és szép és jó lesz minden. Ha ezt meg akartuk volna várni, talán még most is ott lennénk, így negyed 8 fele már pakoltunk és készültünk a hazaindulásra. Ákos és én raktuk össze a sátrat, és amikor már majdnem kész voltunk, a sátor tetején megjelent egy kedves kis pók, ami nagyjából ököl nagyságú volt. Ezt az eseményt nem tudtuk megállni kiabálás, "visítozás" nélkül. Ákos úgy róbálta elijeszteni, hogy néhányszor rákiáltott: " Jóóóó, tünj már!!" Ezt követően Ákost elfogta a gyomorideg és ez indulásunkig ki is tartott nála.

Miután összepakoltunk mindent, elindultunk hazafelé. Ösvények, akácbokrok, dombok, és néhány ismerős terep jellemezte utunkat. Miután már beértünk a városba, ki-ki arra folytatta útját, amerre lakott és a délutánját már azzal töltötte, amivel szerette volna.

– támogatta a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma –

– projekt bol financovaný z dotácie Ministerstva Školstva Slovenskej Republiky –

Kisfilm a csapattáborról

A nyár eleji csapattábor egy napja összefoglalva 6 percben:

Méta minden szombaton 9-től

Ahogy tavaly nyáron minden héten volt métagyakorlásunk, így lesz ez az idén is. Üssük el együtt az időt minden hét szombatján 9 órától a régi focipályán. Bárki jöhet, hozd magaddal a rokonságot :)

Oázisban táboroztunk

Idén egy kis őrssel érkeztünk a nyári csapattáborba, a táborhelyül szolgáló legelőt Érsekújvár és Ipolyság csapataival együtt vettük birtokba. A Rakhmar oázisban találtuk magunkat légiós sapkában, dögcédulával nyakunkban az állandó 30 fok feletti hőségben.

Kövess minket a tábor alatt is!

Haladunk a korral. A tábortól távol maradók, szülők és érdeklődők online követhetik, hogy hogyan telnek a napjain július 1-10. között Diósjenőn a nyári csapattáborban.

Ha minden jól alakul, akkor napi beszámolókkal és fényképválogatással: csapattabor.blogspot.com

Elköszönünk...

Cserkészcsapatunk ma egy különös búcsúzáson vett részt. Elköszöntünk ugyanis Szalay Lászlótól.

Attól a Szalay Lászlótól, aki 1993 óta, a királyhelmeci cserkészcsapat megalakulása óta mellettünk volt, és egyházi kötelességei mellett mindig szakított időt arra, hogy a cserkészekkel is törődjön. Talán kevesen tudják, de Szalay László atya nem csak, hogy a cserkészcsapatunk rendes, fogadalmat tett tagja, de azon kevesek közé tartozik, akik a tiszti képesítést is megszerezték. Nem véletlen hát az évek során annyira összefonódott a királyhelmeci plébános, a tartós értékeket kereső fiatalok és a cserkészet.
Korán, a '90-es évek közepén alakult meg az a nagysikerű rockszínpad, amely az atya vezetése alatt a cserkészcsapat színpadra termett tagjait, a templomi ministránsokat és a kórusban éneklő leányokat fogta össze. Szerencsések, akik tagjai lehettek annak a közösségnek, vagy láthatták őket a színpadon!

további képek itt

Azóta cserélődött már egy pár generáció, a 19 évvel ezelőtt nyakkendőt kapott cserkészekből is kevesen láthatók már egyenruhában, de mindenki megtalálta a helyét az életben. Szalay atyára pedig mindvégig számíthattunk. Lehetetlen vállalkozás volna felidézni az összes olyan eseményt, ahol az atya közreműködött, ezért csak az egyik legemlékezetesebb álljon itt:
2003-ban az újonc cserkészek próbáztatásának keretmeséjén az atya vállalta a nem éppen pozitív, de annál mókásabb szerep eljátszását, mégpedig egy haramiájét, akit el kellett kapniuk a fiataloknak. Egy rögtönzött fantomkép készült róla reggel, és majd csak a délután derekán láttuk őt újra lóval, kendővel az arca előtt igazi banditaként a határban. Nagy "csatában" végül az újoncoknak sikerült megkötözniük az útonállót, mi idősebbek pedig nagyon jól szórakoztunk az egész jeleneten. Az atya sokoldalúságát igazolva az elkapás után pár órával már az oltárnál álltunk, és az Úr házában, ünnepi mise keretén belül kapták meg a zöld nyakkendőt a cserkészek.

Az utóbbi napokban mind szembesülhettünk vele, hogy egy nagyszerű időszak a végéhez ért, és ma legkitartóbb cserkészeink egy bicikliút végén végleg elköszöntek Szalay Lászlótól.
De itt maradt nekünk csaknem 20 évnyi tanítás, útmutatás és példa.

Köszönjük! Köszönjük a cserkészek otthonát, a számtalan segítséget, türelmet, jókedvet, tanácsot, imát! Mindazt, ami nélkül szegényebbek, kevesebb lennénk mindannyian!

Tanyázás rejtvényekkel

Csak nemrég ért véget a hunos tanyázás Attilával, máris megkezdődött az újabb Stevie Wonders-el és Michael-el, és persze a cserkészekkel és a nem cserkészekkel is. A tanyázáson életünkben először őrsöt is kaptunk, ez jó lehetőség volt arra, hogy gyakoroljunk egy kicsit a nyári segédőrsvezető-képző táborra. 12-en voltunk tanyázók, Takács volt a tanyázás-parancsnok (hát ugyan ki más?), és Ákos pedig amolyan kisparancsnok-féle. Zászlófelvonásnál megkaptuk az őrsöt, amí ebben a felállásban volt: Lányőrs: Őrsvezető-Évike, tagok- Kopasz Orsi (a tanyázás további részében Orszolia Kopačová-ahogyan a tátrai emberek mondják), Molnár Betti-Detti, Širokmán Laura, Kelemen-sisters. A fiúörs: Őrsvezetők: Zolika és én (amiből aztán lettek problémák), tagok: Hornyák SanyiKA, Dévald Dani, Godzsák Gábor, és Lacika (vezetéknevét nem kell mondjam, tudjuk kiről van szó).

A péntek esti tábortűznél volt egy kis szerepem nekem is és Zolinak is. El kellett játszanom (hülyéskednem-és azt tudjuk, hogy tudok) azt, amit Taki és Ákos beszéltek. Aztán meghallgattunk egy kazettát, amin egy ijesztő női hang beszélt, melyet senki nem ismert fel. Megkaptuk a feladatunkat, ami várt ránk szombaton, és ezt követte a takarodó, amit jó tanyázókhoz méltóan egy ideig senki sem tartott be.

Méta

A szezonnyitó métagyakorlás után itt a második alkalom, hogy métaütőt vehess kezedbe és égbe küldd a labdát. Az esőzés erre a hétre befejezte, szombatra derült-napos idő várható. Gyülekező szombaton délelőtt 9 órakor a régi focipályán. 

Csapattábor

2012. július 1-10., Diósjenő (Magyarország)

Idén Érsekújvár és Ipolyság cserkészeivel együtt táborozunk. A tábor helyszínére Ipolyságtól nem messze a határon túlra utazunk. Az értesítőt a szükséges igazolásokkal együtt személyesen kapjátok, de a részletek itt is megtalálhatók.

Részvételi díj: 50 € euro (testvéreknek fejenként 30 €)
Útiköltség: 15 € (buszra féljegy igazolvány szükséges)

Felszerelési lista 

Magad pakolj, hogy a táborban is mindent megtalálj! Nagyhátizsákba a ruházatot, cipőt, és kishátizsákba az útiélelmet.

Ruházat: nadrágok és pulóverek természethez közeli színekben (zöld, barna, drapp, ne rikító és „csak-feliratból álló“ ruházat). 

zokni és alsónemű - egyéni igények szerint; fürdőruha/fürdőgatya

nadrág - egy hosszú és két (három) rövidnadrág (legalább 1 olyat hozz, amit a cserkészinghez is  illik venni – beletűrhető és színben is hozzápasszol).

5 db póló (előnyben korábbi cserkésztábori pólók, a hasat és mellkast elfedő)

2 db meleg pulóver

siltes sapka (kötelező!)

széldzseki, esőkabát, szennyes zsák (nem műanyag szatyor)

Cserkész egyenruha: cserkészing, nyakkendő, csapatpóló (ha van). Nyakkendőd jelöld meg!

Cipő: vízhatlan, bokát jól tartó kényelmes bakancs, vagy túracipő; könnyű, szellős tornacipő, strandpapucs vagy sportszandál;

Alváshoz: hálózsák és karimat, meleg alvóruha

Tisztálkodási csomag: fogkefe, fogkrém, szappan, sampon, törülköző, fésű, tükör, WC-PAPÍR (egy tekercs); arckrém vagy napolaj, szőlőzsír, kullancs- és szúnyogriasztó.

Étkezéshez: csajka vagy ételhordó doboz fedővel, evőeszköz, (nem törékeny) bögre, törlő ruha (legjobb csajkazsákban, ami felszívja a nedvességet)

Fontos kellékek: zseblámpa, pótelem, pótégő, zsebkés (tokkal, vagy vékony kötéllel a nadrágodhoz, esetleg szíjadhoz erősítve), gyufa, gyertya, kulacs, varrókészlet, papírzsebkendő, spárga, füzet, tollak, olló. Ne feledd otthon  az egészségügyi kártyádat, az útlevelet/személyi igazolványt.

Ne hozz: mobiltelefont, zenelejátszót, kártyát, újságokat, ékszert.

Tanyázás nem csak cserkészeknek

Ezúttal tanyázó hétvégénket közösen az elsőáldozókkal, és minden tanyázni vágyó fiatallal üljük megszokott módon a Mécs központban. Barátok, tábortüzek és egy rakat játék vár rád. Készítsd elő hát hálózsákod és karimatod.

Szállás: Mécs László Keresztény Központ

Részvételi díj: 5 €           

Kezdés: jún. 22., pénteken az esti szentmise előtt (előreláthatóan 17:00)

Befejezés: jún. 24., vasárnap, 11:45

Amit hozni kell: vacsora péntekre, hálózsák (amennyiben szükséges, tudunk kölcsön adni, ezt előre jelezzék), izolír (habszivacs, karimat vagy vastag takaró), hosszú és rövidnadrág, cserkészeknek egyenruha, pulóver, rövid ujjú trikó, alvóruha, zokni (min.5 pár), alsónemű, kendő, sportcipő, benti váltás cipő, esőkabát vagy vízhatlan kapucnis kabát, tisztálkodási felszerelés, cserkészfüzet, toll, legalább 1 literes műanyag flakon.

Amire nem lesz szükség: mp3 lejátszó, kártya, ékszerek, hajvasaló J

Métával és tortával ünnepeltünk

2012. május 26-án emlékeztünk meg cserkészcsapatunk alapításának 19. évfordulójáról. Azonban az ünneplés nem éppen klasszikus formáját választottuk, hiszen megtartottuk szezonkezdő métázásunkat.

Nagy öröm volt, hogy szép számban összegyűltünk, így simán belefért, hogy szabályos métapályán, öt várral játszuk le a meccseket. Bebizonyosodott, hogy nem rozsdásodtunk be nagyon a tél folyamán, sőt a 40 feletti végeredmények azt mutatják, hogy idén is jó formában vagyunk. Mondjuk nem tud még mindenki Krisztivel és Viktorral versenyezni ütésben, de tudjuk, hogy a jó kapás legalább olyan fontos, mint az ütés, ha nem fontosabb. A szeles, de napos délelőttön három fordulót játszottunk le, majd együtt indultunk el a cserkészotthonba, hogy megünnepeljünk csapatunk születésnapját.

(további képeket itt keress)

Némi gyors előkészület után a hátsó udvaron elénekeltük a cserkészinduló két versszakát, és égbekiáltottuk a csatakiáltásunk, majd bevonultuk a terem hűsébe. Itt két meglepetés is várt minket. Sanyinak köszönhetően egy zenés prezentációt tekinthettünk meg a csapat legjobb fényképeiből, majd megérkezett a meglepetés torta. Meglepetés, mert csak kevesen tudták, hogy lesz, és meglepetés, mert senki sem számított ilyen nagy és szép, liliom formájú tortára. És persze az íze is igazán ünnepi volt.

Miután mindenki sikeresen megbirkózott a barátságos méretű tortaszeletekkel gyorsan rendet raktunk, és ebédre már otthon is voltunk.

Csapatszületésnap métaütővel

Csapatunk május 16-án 19 éves lett. Kicsit megkésve, de megemlékezünk ezen eseményről. Találkozzunk szombaton (május 26.) 9:00-kor a régi focipályán és üssük el együtt az időt és a métalabdát.

A métát követően átvonulunk a cserkészotthonhoz, ahol zászlónál tisztelgünk majd egy rövid ünnepségre kerül sor az otthonban. A métához bárki csatlakozhat, a cserkészotthonhoz már csak a cserkészek és újoncok vonulunk át.

Terjesszétek a hírt, hogy minél többen legyünk...

Pajzs ostrom a YouTube-on

Az utóbbi néhány évben a csapatunkban a rengeteg fénykép mellett készült néhány videó is. Így volt ez a tavaszi tanyázáson is, ahol a délutáni szép időben az Ákos által kitalált pajzs ostrom nevű játékra került sor.

Erről készült két felvétel is.

Az elsőn egy teljes forduló látható:

Te vagy az Attila?

Egész héten az időjárás felől érdeklődtem, izgultam, hogy a jó előre betervezett tavaszi tanyázással mi lesz, ha kitart a hideg. Aztán úgy is értem Helmecre, hogy jön az eső, de péntek este, amikor már gyülekeztünk a mise után annyira jó idő volt, hogy muszáj volt kint leülni, és ott megenni a vacsorát. Én igen élveztem, hogy kint melegebb van a nap miatt, mint a bent a Mécsben, úgyhogy jól indult a tanyázás.

A bemelegítő játék sem lett rossz szerintem, bár volt, akinek nehezebben sikerült kitalálni, hogy ki is ő (azaz ki van a hátára ragasztva), de a végén azért csak sikerült még Aladdinnak is.

Aztán kezdődött a készülődés a tábortűzre, ahol azért már sejteni lehetett, hogy miről is lesz szó, de amikor bejött Attila, a hun, bundában, karddal, buzogánnyal, akkor azért tudtuk, hogy ki a főnök -és, hogy nem az, hogy mindegy, hogy ki vagyok. A hun fejedelem aztán a tűz után rögtön be is vetette újdonsült kazár és avar alakulatait, hogy kihallgassa a római cselszövését. A kezdő kémek sikerrel jártak, és Attila ki is találta a megelőző csapást. És még csak most ért végéhez a péntek.

Tanyázás

Sokan már egy hónappal ezelőtt említették...most elérkezett az idő, hogy újra elővedd a hálózsákod, bicskád és egy tanyázáson éld meg cserkész létedet. A hangulat és az élmények ezúttal is garantáltak.

Szállás: Mécs László Keresztény Központ, az első estét, amennyiben az időjárás engedi sátorban töltjük kint a szabadban

Részvételi díj: 5 €           

Kezdés: ápr. 20., péntek, 17:00 (az esti, fél 6-kor kezdődő mise előtt már kezdetét veszi a tanyázás)

Befejezés: ápr. 22., vasárnap, 11:45

Amit hozni kell: vacsora péntekre, hálózsák (amennyiben szükséges, tudunk kölcsön adni, ezt előre jelezzék), izolír (habszivacs, karimat vagy vastag takaró), hosszú és rövidnadrág, cserkészeknek egyenruha, pulóver, rövid ujjú trikó, alvóruha, zokni (min.5 pár), alsónemű, kendő, sportcipő, esőkabát vagy vízhatlan kapucnis kabát, tisztálkodási felszerelés, cserkészfüzet, toll, legalább 1 literes műanyag flakon.

Amire nem lesz szükség: mp3 lejátszó, kártya, ékszerek

Húsvét a cserkészcsapatban

Ahogy a korábbi éveken, úgy idén is kivesszük a részünk a húsvéti megemlékezésekből. A szentmisék rendje Pityunak köszönhetően fent a Facebookon, most csak arra térünk ki, ami minket érint cserkész szempontból.

Nagypénteken 10:00-kor kezdődik a városi keresztút. Legyünk "kéznél", hogy ha szükség lesz segítségre valamiben, akkor ott legyünk.

Nagyszombaton a szokásos díszőrség lesz a Szent Sírnál, a következő beosztásban:
9:30-10:00 - Kopasz Orsolya és Sirokmán Réka
10:00-11:00 - Szabó Nándor és Saláta János
11:00-12:00 - Paholicsék
12:00-13:00 - Takács István és Stofira Péter
13:00-14:00 - Csarnakovics Tamás és Főző Viktor
14:00-15:00 - Kopasz Izabella és Priám Márk
15:00-16:00 - Bodzás Orsi és Gergő
16:00-16:30 - Kelemen Éva és Szabó Annamária
16:30-17:00 - Kelemen Katalin és Balog Bence
17:00-18:00 - Szerdi Flóra és Bodzás Ákos
18:00-18:45 - Gáspár Sándor és Toronyi Zoltán

Vissza a jövőbe

Újra elővettük a hálózsákot, az izolírt és a táskát, ki-ki készített egy keret-ruhát, és péntek este újra megtelt cserkészekkel és újoncokkal a Mécs Központ.

további képekért klikk ide

Felvontuk a zászlót, helyet csinált mindenki magának a filmnézéshez, és elkezdődött a Vissza a jövőbe c. film első része, melyben megismertük Marty McFly-t és Biff-et. Éjfél már lehetett, mikor kikapcsoltuk a vetítőt, de még nyugovóra nem tért senki. Elkezdődött a súgdolózós játék (persze súgdolózni senki nem tudott), és a régi klasszikus, a Maffia. Ennek a játéknak a vége is érdekesre sikerült, jómagam voltam ember a városban, Zolika és Évike pedig maffiák. Mikor megvádoltam Zolikát, Évike azon nyomban börtönbe küldte őt. És engem pedig meggyilkolt. Így történt, hogy ebben a játékban a maffia győzött. Ezután következett a takarodó. De még alvásra itt is csak néhány ember adta magát. Zolika és én még 2 órán át beszélgettünk.

A szombat reggeli torna egy kis színdarab volt, amikor is MartyMcFly kint gördeszkázott a Mécs előtt, Biff pedig kikiabált az ablakon, és azt mondta:
‒       McFly! Mit mondtam én neked?!

(kattints alább a linkre, vagy a bejegyzés címére a teljes cikk megjelenítéséhez)

Március 15.

Az 1848-as szabadságharc hőseire emlékezünk városunkban március 14-én szerdán. Szokás szerint Petőfi Sándor szobra mellett díszőrséget is állunk. Gyülekező a cserkészotthonban 15:30-kor, ahonnan a Millenniumi térre vonulunk le 4 órára.

Cserkészeknek egyenruhában. Akinek ideje engedi, csatlakozzon a megemlékezéshez.

Filmhétvége - Vissza a jövőbe

A váratlanul izgalmas, több fordulatot is tartogató szavazás után Vissza a jövőbe trilógiája nyerte el, hogy a következő filmhétvégénk főszereplője legyen.

Aki már látta, tudja mire számítson, aki nem, az pedig biztosan nem fogja megbánni (csak nézd meg az első rész előzetesét). És hogy tényleg jó legyen a buli, ezúttal is jelmezekbe öltözünk majd, mint tettük azt a Gyűrűk Ura filmhétvégén. Ez nem lesz nehéz, mert 3 időből is választhatunk, a vadnyugati múltból, a jelenből, vagy a jövőből. A Google kép-keresőbe beírva a film címét ötleteket gyűjthetsz a jelmezkészítéshez.

Időpont: 2012. március 16., 18:00 - március 18., 11:30
Helyszín: Mécs László keresztény központ
Részvételi díj: 3 euro (testvéreknek fejenként 2 euro)
Amit hozni kell: hasonlóan, mint tanyázáskor (hálózsákot szükség esetén tudunk kölcsön adni, ezt időben jelezzétek), péntek estére a vacsorát még mindenki magának biztosítja

Hogy tényleg olyan legyen, mint egy moziban, hozhatsz magaddal ropogtatni-valót.

Aki tud hozzon egy üveg lekvárt, vagy két doboz pástétomot. Ha van otthon zöldség, akkor azzal is támogatni lehet a tanyázást.

Szavazz a filmhétvégére

Ahogy azt már biztosan tudjátok, három hét múlva, március 17-18. között ismét filmhétvége lesz csapatunkban. A részletek majd később jönnek, most annak van itt az ideje, hogy segíts kiválasztani a hétvégén megnézendő filmtrilógiát, vagy tetralógiát, vagy bármi is lesz.
Az oldal jobb oldalán szavazhatsz a jelöltekre. Többet is megjelölhetsz, szóval bármelyiket, amelyiket szívesen megnéznéd. Itt a bejegyzés alatt pedig hozzászólásban bővebben is kifejtheted a véleményed.

A szavazás lezárása után pedig kiderül, hogy milyen jelmez készítéséhez láthatsz hozzá!

Mély hóba vágtuk a bakkancsot...

Annamária küzdelme a dűnével

Az idei téli portyánkhoz már többen kaptak kedvet, mint tavaly, így heten vágtunk neki az útnak, mint a gonoszok.

Az út nem volt könnyű a 30, helyenként 40 centis hó miatt, de a hideg és a szél nem nehezítette utunkat, így a csúcsra érve nem igazán láttam fáradság jeleit az arcokon. Igaz, hogy a felfelé vezető út közben háromszor is megpihentünk.

A csúcsra egy titkos ösvényen (ami nem is nevezhető ösvénynek, mert nincs ott semmiféle kijárt út) jutottunk fel. A dombtető alatt egy méteres hódűnével kellett megküzdeni, de néhány perc taposás után átjutottunk rajta.

A képek Viktor munkáját dicsérik, jobbra például az látható, ahogy a csúcsra érkezünk háttérben a másik hegyen lévő TV toronnyal.

További képekért kattints ide

Mivel a nap még javában az égen tartózkodott és esze ágában sem volt lemenni, feltettem a kérdést a Kis vakond őrs újonc lányainak:

- tegye fel a kezét, aki nem hiszi, hogy tudunk ilyen időben is tüzet rakni...

Hát senki nem tette fel, úgy látszik valamit kezdenek elsajátítani a cserkész életformából. De a kísértés túl nagy volt, hogy ne álljunk le fát gyűjteni. Épp akác volt a közelben, az ideális volt számunkra, mivel a tanok szerint nedvesen is jól ég. A tüzet, talajt nem igazán érve hótéglákkal raktuk körbe csak a kinézet és szélvédettség kedvéért :). A csak gallyakat tartalmazó mag égett ugyan, de nem tudott nagyobb lángra kapni, így szesztablettához folyamodtunk, ami mindhárom cserkészünk túlélődobozában benne volt.

Kicsit melegedtünk, inkább füstölődtünk, majd elindultunk hazafelé. A szánkópálya felé tértünk vissza, ahol szaladni lehetett a dombról lefelé, de szánkóval nem sokra mentünk volna. A domb alján, mivel még mindig volt időnk naplementéig egy trükk jutott eszünkbe a mély hó kapcsán.

Nekiláttunk, hát elásni Viktort, aki "ezt szereti", ahogy a felvétel végén elhangzik. Közben egy szánkós is lejött a hegyről, de ahogy én láttam eléggé akadozva haladt. Utunk további része már a hócsatáról szólt Katica nagy örömére. Volt aki kisebb golyóval, volt aki nagyobbal próbálkozott, volt aki sunyin, vagy aki távolról kedveskedett útitársának, egy biztos, hogy mindenkit ért találat... még Viktort is, bár az nagy odafigyelést igényelt.