Idén egy kis őrssel érkeztünk a nyári csapattáborba, a táborhelyül szolgáló legelőt Érsekújvár és Ipolyság csapataival együtt vettük birtokba. A Rakhmar oázisban találtuk magunkat légiós sapkában, dögcédulával nyakunkban az állandó 30 fok feletti hőségben.
A táborhely különleges volt, minthogy a tehenek és lovak kedvük szerint feljárhattak a sátrak közé. Szerencsére ezt az első napok után megunták, a törzsben lévő vezetők nagyon hamar megtanulták a csordaterelés alapjait. Túl az alap tábori funkcionalitásokon kívül rendelkezésünkre állt vezetékes víz, zuhanyzósátor és egy hatalmas víztartály, melyben délutánra a víz felmelegedett, így kiválóan szolgált zuhanyzásra. A tábori zsoldot a kantinban költhettük el, ahol kávé, tea, bolero, vízi pisztoly és egyéb cikkek kerültek árusításra. A tábor alatt csak egy banánt vettünk a kantinosnál, mivelhogy Lacika kiapadhatatlan bolero forrása volt az őrsben. |
| "gircses-görcsös" |
A legelő letaposott kemény talajában csak csákány segítségével tudtunk építkezni, ám némi leleményességgel lóca, bandeszkatartó és egy árnyékot biztosító kifeszített ponyva hamar és tartósan elkészült. Büszkeségünk a beduin-ponyva volt, mely az egyetlen volt az oázisban, ami minden vihart kiállt és az utolsó napon is állt. A hűtő is elkészült, ami ténylegesen jól működött, a tábori liciten elnyert dinnyét és az őrsi főzés keretében készített kókuszgolyót is itt tároltuk.
Az újvári csapattal most táboroztunk először, Babar nevéhez viszont már legendák szövődnek, a sági cserkészeket már jól ismertük. A hangulat lassan indult, de a 6. nap környékére már a tetőfok környékére került. Ahogy teltek a napok, egyre jobban megismerkedtünk, legfőképpen a szomszéd őrsökkel a Peti és Feki vezette fiúkkal, de a lányok is gyakori vendégek voltak esténként a SŐV-ös fiúk társaságában.
 |
| Kenu, mixer, palacsinta |
Legemlékezetesebb élményeink az embert próbáló 24 órás portya és a fiús program volt. Utóbbin adrenalin szaga járta át a levegőt a rögbi és a szkanderbajnokság okán, míg a portyán egy 4 órás viharral kellett megküzdenünk. A „vezetők próbája” volt ez, ahol 15 cserkésznek kellett egy lyukas ponyva alatt átvészelnie az éjszakát. Drégelyvár alatt készítettünk menedéket egy építkezési konténerhez erősítve a ponyvát. A lyukakat foltoztuk, amennyire tudtuk, de sok helyen esőkabáttal kellett fedni a hálózsákokat. Szűkösen fértünk el, vezetők csak az eső után tudtunk fekhelyet kialakítani a menedéken kívül. Olyan éjszaka volt ez, amire egy életen át emlékszik az ember.
A tábor vége felé két keréken megérkezett az emlegetett Mon Presidant is, aki tovább fokozta a hangulatot. Hazafelé úton cserkészésünket megélve, élményekkel megtöltve már tervezgettük is a hazai nyári kistábort… reméljük, sikerül megvalósítani, és hasonlóan emlékezetes élményt nyújt, mint légiós csapattáborunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése