Egyszer volt, hol nem volt, négy helmeci cserkész felkerekedett, hogy bevonatozza Dél-Szlovákiát. Jártak Kassa szép városában, ettek a Kebaposnál, jártak szebbnél szebb vidékeken, dombok és síkságok közt, láttak vadnyulat, őzet és fácánt, s utuk vége felé megannyi cserkészt is, akikkel közösen érkeztek meg Szőgyén nagy falujába. Ismerkedtek, játszottak, majd nyugovóra tértek, hogy másnap frissen feszülhessenek neki az akadályverseny kihívásainak.
Szerencséjük nem hagyta el őket - nem kellett hideg reggel kelniük. Tápláló reggeli és izomnyújtó Twister után fél tízkor már alig várták, hogy útnak indulhassanak. A szél sem vette el kedvüket, hogy István királynak segítsenek, a feladatokat ezért legjobb tudásuk szerint oldották meg. Bár énekelni nem igazán akaródzott nekik, erdőn-mezőn járva azért felcsendült egy-két szép népdal, felhangzott pár jóízű nevetés, és elkattant néhány csoportselfie.
 |
| Suhanó Sutyerákok csoportselfie No1 |
A hat órásra sikerült túra után cserkésznapon pihentek meg, ahol finom sütemények, mindenféle kézművességek, jótékonykodás és játékok várták a résztvevőket. Ezután a közel kétszáz cserkész három oszlopba rendeződve menetelt végig énekelve a falun a templomig, ahol hálát adtak a hétvégéért. Majd jött a vacsora, mindenki örömére, sűrű levessel és hatalmas knédlikkel. Félő volt, hogy Laci nem bírja majd megenni, de végül mindent elpusztított a tányérjáról.
