Egy meleg, júniusi szombaton a
Pitypang őrs ismét levelet kapott a Papagájtól. Azt írta, hogy meglépett az
aranytojást tojó tyúkocskával a sárkány karmai közül, de a sárkány egyre
veszélyesebb, el kell pusztítani! Így hát a sárga nyakkendős, hangyajelvényes, legkisebb és legnagyobb cserkészek és jelöltek begyűjtötték tarisznyájukba a matricákat, felvértezték
magukat naptejjel és bogárriasztóval, és nekivágtak a Nagy-hegynek.
Hét aranytojás mutatta az utat a
sárkány fészkéhez, mindegyik mellett elrejtve egy-egy feladat. Miután kikutattunk
egy aranytojást, a cetli figyelmeztetett, hogy ki ne nyissuk anélkül, hogy
előbb megmondanánk neki a helyes megfejtést, mert akkor valami nagyon szörnyű
történhet.
Nem is próbálkoztunk
cselszövéssel, mindjárt nekiláttunk a feladatoknak. Forgattuk a beolajozott
agykerekeket, útirányt kerestünk iránytűvel, csomót kötöttünk, növényeket
gyűjtöttünk, állatnyomokra ismertünk, sőt még rovásírást is fejtettünk.
Összedugtuk a fejünket minden aranytojás felett, és a közös munkának hála, egy
tojás sem robbant fel, mindből kiszedhettük a titkos üzenetet, és megtudhattuk,
hol találjuk a következő aranytojást.
