A Sárkányölő Pitypangok kalandja

Egy meleg, júniusi szombaton a Pitypang őrs ismét levelet kapott a Papagájtól. Azt írta, hogy meglépett az aranytojást tojó tyúkocskával a sárkány karmai közül, de a sárkány egyre veszélyesebb, el kell pusztítani! Így hát a sárga nyakkendős, hangyajelvényes, legkisebb és legnagyobb cserkészek és jelöltek begyűjtötték tarisznyájukba a matricákat, felvértezték magukat naptejjel és bogárriasztóval, és nekivágtak a Nagy-hegynek.

Hét aranytojás mutatta az utat a sárkány fészkéhez, mindegyik mellett elrejtve egy-egy feladat. Miután kikutattunk egy aranytojást, a cetli figyelmeztetett, hogy ki ne nyissuk anélkül, hogy előbb megmondanánk neki a helyes megfejtést, mert akkor valami nagyon szörnyű történhet.

Nem is próbálkoztunk cselszövéssel, mindjárt nekiláttunk a feladatoknak. Forgattuk a beolajozott agykerekeket, útirányt kerestünk iránytűvel, csomót kötöttünk, növényeket gyűjtöttünk, állatnyomokra ismertünk, sőt még rovásírást is fejtettünk. Összedugtuk a fejünket minden aranytojás felett, és a közös munkának hála, egy tojás sem robbant fel, mindből kiszedhettük a titkos üzenetet, és megtudhattuk, hol találjuk a következő aranytojást.

Nem mondom, hogy könnyű volt az út, de minden Pitypang kiállta a próbát. Felkapaszkodtunk egészen a Nagy-hegy legtetejére, ahol a nyitott szemmel alvó sárkány tanyázott egy bokorba bújva. A kiscserkészek viszont nem ijedősek, jól megcibálták a sárkány szárnyait és a fejét is levágták, nehogy még egy tyúkocskát el tudjon rabolni!

Aztán tüzet raktunk a szúrós akácból, és megsütöttük a sárkány szalonnáját meg szafaládéját. Hősiesen nyeltük a meleget a nyársak végét tartva, de a finom falatok megérték a fáradozást. Aztán ki-ki felfedezőútra indult a hegy tetején, ahonnan a jó időnek hála beláttuk az egész környéket. Csodálatos helyen élt ez a sárkány, de most már mi is meghódítottuk a tanyáját.

Visszafelé megint bevettük magunkat az erdő sűrűjébe. Csak mentünk, mentünk lefelé az árnyékos fák között az árkokat és köveket kerülgetve. Végül a hegy lábánál pihenőt tartottunk, és megkaptuk az igazi Sárkányölőknek járó sárkányölő kitűzőt, amivel nagyon büszkén vonultunk be ismét a városba. A hangyajelvényes sárga nyakkendősök az egész éves munkájukért járó bagolyjelvényt is a nyakukba akaszthatták, és hiába tett a fáradtság ólomsúlyokat a lábunkra, a jól megérdemelt elismerés mindenkit újra felpezsdített. Ennek örömén megnéztük Lauricáék lovacskáját, akit meg is etethettünk, és a cserkészotthon felé vezető úton mindenki bemutathatta, mennyire jártas a lófajtákban. Azt hiszem, ebben a beszélgetésben én maradtam alul…

Bár a lábunk elfáradt és a vizünk is éppen csak kitartott, mégis nagy mosollyal fogadtuk a már ránk váró szülőket. Nagy köszönet minden résztvevőnek a segítségért!

Még több képet a díszes kompániánkról itt tekinthetsz meg.

Mindenkinek jó táborozást és kirándulást kívánok a szünidőben, és ne feledjétek, hogy cserkészkalandok is várnak még ránk a nyár folyamán, hiszen meg kell találnunk a Papagájt és a tyúkocskát!