A 2014-es év első téli portyája a tél hiányának ellenére sem maradt el. Három cserkész nekivágott a ködös januári napnak, hogy bokáig sározza magát az erdőben. Utunk a már egyre kevésbé titkos, de annál titokzatosabb Titkos-tóhoz vezetett. Zoli Laci túlélődobozának közreműködésével és a jó cserkész találékonyságával sikeresen megmérte a tó mélységét. Megállapítottuk, hogy egy ember simán elsüllyedne benne… Na persze ezt nem egy ember vízbe mártásából tudtuk meg, a képekből jól látszik, milyen módszert alkalmaztunk.
A portya egyedüli lány résztvevőjeként, aki nem játszik olyan számítógépes játékot, aminek a nevét megjegyeznem se sikerült (pedig kétszer is rákérdeztem), nem volt sok közös témám a fiúkkal. Amíg ők egész úton a nindzsák köpéseit, a multihackeket és a nagyon menő selyemfiúkat tárgyalták (na jó, azért valamit megtudtam Viktor és Ákos sárkány-alakzatáról is), addig én próbáltam nem csak hallani, de meglátni is a hangoskodó fakopácsot, néha megkérdeztem, hogy milyen állatnyomokon taposunk éppen, és a fényképezővel játszottam.
A portya egyedüli lány résztvevőjeként, aki nem játszik olyan számítógépes játékot, aminek a nevét megjegyeznem se sikerült (pedig kétszer is rákérdeztem), nem volt sok közös témám a fiúkkal. Amíg ők egész úton a nindzsák köpéseit, a multihackeket és a nagyon menő selyemfiúkat tárgyalták (na jó, azért valamit megtudtam Viktor és Ákos sárkány-alakzatáról is), addig én próbáltam nem csak hallani, de meglátni is a hangoskodó fakopácsot, néha megkérdeztem, hogy milyen állatnyomokon taposunk éppen, és a fényképezővel játszottam.
Az utat hamar megjártuk, maradt még bennünk szusz is, ezért az erdő sarát a fiúk megmutatták a Lidlnek, majd a cserkészotthon felé vettük az irányt, hogy társasozzunk egyet. Nem volt azonban szerencsénk a lakattal, így az új társas játék kipróbálása a következő akcióra marad, ahol reméljük, már többen összegyűlünk! Mivel az otthonba beportolni nem tudtunk, véget vetettünk a zenének, és haza mentek a legények…
