Félévi szünet volt aznap, mikor kipattant az ötlet fejemből, hogy: köd van, és a természet teljesen fehérre fagyott ruhájába öltözve mereng a köd homályában...portyázni lenne jó. Rá is írtam skypeon Márkra, aki csak ennyit írt vissza, "Akkor gyorsan riadólánc, 1 óra múlva?"
2 óra múlva Négy főt számlált kis őrsünk, és késő délután útnak indultunk fel a hegynek. Számoltunk vele, hogy sötétedik majd mire visszaérünk, így a túlélődoboz mellett a lámpa is bekerült hátizsákunkba. Felfelé kicsit bunkeszkodtunk, kissé hangosak is voltunk, így állatokat nem sok esélyünk volt megfigyelni. Egy alternatív eddig őrsileg még nem járt útvonalon vágtunk a hegytetőre. Ez a legrövidebb út a csúcsra, egyetlen gondja, hogy 2 részen csipkebokrokon kellett átküzdenünk magunkat (a nem tetszésnek volt is, ki erős hangját adta :).
A lehullt és valószínűleg őzek által széttaposott csipkebogyók mintha vérnyomok lettek volna a hóban. Ez megindította Deniszt, aki fogta szétrágta szájában a csipkebogyót, majd előre szólt:
- aau, elharaptam a nyelvem!
(lassan elkezdte a hóra csorgatni a rózsaszínes folyadékot szájából)
Odaértem, és mikor a egy kisebb csipkebogyó darabot köpött ki, akkor már gyorsan kezdtem megijedni. Csak fura volt, hogy nem látszott rajta, hogy fájna neki. Kicsit durva vicc volt, aztán bocsánatot is kért.
Az dombtetőn a kőoszlophoz vezető 100 méteren versenyt futottunk, én alul maradtam, de Tomi teljesen kifáradt. Kilátás nem volt a köd miatt, így inkább a bunkerba mentünk le elemlámpáinkkal, és ott riogattuk egymást.
4:31-kor lement a nap, lassacskán érződött is, hogy egyre sötétedik minden. Elindultunk hát lefelé Mila kekszek társaságában. Volt kik párban karöltve hátrafelé mendegéltek, és volt ki lefagyott kezét kabátjába téve, amolyan kényszerzubbony szerűen jött lefelé a dombról.
Az út végére kicsit fáradtak lehettünk, és hangunk is alább szállt, így láthattunk egy nagyobb madarat az út felett elrepülni, sasnak véltük.
Hazaérkezve közösen forró teát ittunk, és a szilveszterkor megmaradt gombás sóst ropogtattuk, ami nem igazán ízlett senkinek.
