Vissza a jövőbe

Újra elővettük a hálózsákot, az izolírt és a táskát, ki-ki készített egy keret-ruhát, és péntek este újra megtelt cserkészekkel és újoncokkal a Mécs Központ.

további képekért klikk ide

Felvontuk a zászlót, helyet csinált mindenki magának a filmnézéshez, és elkezdődött a Vissza a jövőbe c. film első része, melyben megismertük Marty McFly-t és Biff-et. Éjfél már lehetett, mikor kikapcsoltuk a vetítőt, de még nyugovóra nem tért senki. Elkezdődött a súgdolózós játék (persze súgdolózni senki nem tudott), és a régi klasszikus, a Maffia. Ennek a játéknak a vége is érdekesre sikerült, jómagam voltam ember a városban, Zolika és Évike pedig maffiák. Mikor megvádoltam Zolikát, Évike azon nyomban börtönbe küldte őt. És engem pedig meggyilkolt. Így történt, hogy ebben a játékban a maffia győzött. Ezután következett a takarodó. De még alvásra itt is csak néhány ember adta magát. Zolika és én még 2 órán át beszélgettünk.

A szombat reggeli torna egy kis színdarab volt, amikor is MartyMcFly kint gördeszkázott a Mécs előtt, Biff pedig kikiabált az ablakon, és azt mondta:
‒       McFly! Mit mondtam én neked?!

(kattints alább a linkre, vagy a bejegyzés címére a teljes cikk megjelenítéséhez)

Marty barátja, Jennifer a vászon előtt

Erre Marty elkezdett futni, mi pedig utána. Mentünk két kört aztán már mindenki úgy gondolta, hogy most már lehet enni. De Ákosnak nem elég egy kis futás. Két részre osztotta a csapatot és két különböző irányba küldött minket. Azt mondta, hogy aki hamarabb visszaér a kiinduló pontra, az este mehet ping-pongozni. Ennél a résznél történt az, hogy Lacika nem bírta a dombot, kénytelen voltam hátulról tolni felfelé. Aztán pedig lefelé. Nem mi lettünk az elsők, de nagy öröm volt, hogy Lacika még élt és virult. Ezek után már következett a jól megérdemelt reggeli, majd a Vissza a jövőbe c. film 2. része. Ez a rész már egy kicsit bonyolultabb volt, aminek a következménye az lett, hogy azt hittem, hogy ami szombat reggel történt, az péntek este volt. Mikor vége lett a 2. résznek is, kimentünk az udvarra és kipróbáltunk egy új játékot. Délben aztán kész lett az ebéd, amit természetesen Taki és Peti csináltak Viktor közreműködésével. Ám még mielőtt nekiláttunk volna az evésnek, berontott „Veszettkutya” Bill és párbajra hívta Marty-t délután 3 órára és hozzátette:

‒        McFly!! Nyuszi vagy?

‒        Engem senki nem nevezhet nyuszinak!

"srácok, látta valaki a lapátot?"

Ekkor történt meg a párbajra hívás. Ettől egy kicsit megijedtünk, de a leves és a pörkölt mindenkiből elűzte a meglepődöttséget. Ebéd után az udvaron rendrakás következett váltott műszakban. Ezután Márknak sikerült rávennie Ákost, hogy az új játékot próbáljuk ki a Hősök terén. Háromnegyed 3-ig még Márk és Ákos is velünk játszottak, de aztán ők ketten valahogy eltűntek. Így az újoncok maradtak és a játékokat Évike, Zolika és én felügyeltük. Aztán elérkezett a várva-várt 3 óra. Visszamentünk a Mécsbe, és mindenki kivonult az udvarra ahol már ott állt MartyMcFly és „Veszettkutya” Bill. A szószóló megkérdezte, hogy ki kinek az oldalára áll. Én természetesen Marty mellé álltam, mert gondoltam,hogy a jó fog majd győzni.  És a többség is velem tartott. A templom órája elütötte a hármat. Három lövés hallatszott. Az első Bill kalapját vitte el, a második Bill kezét találta, a harmadig golyó pedig kiütötte a már megsérült „Veszettkutya” Bill szívét a helyéről.  Jól gondoltam, a jó győzött. Ünneplés nem volt, hanem megtudtuk Ákostól, hogy a régi focipályán egy olyan játékot fogunk játszani, ami jobban elfáraszt, mint a méta. Nem tudtunk olyat mondani, de mikor leértünk, és megláttuk Ákos kezében a frizbit, rögtön tudtuk, hogy valóban fárasztóbb lesz, mint a méta. Nem sokkal, de fárasztóbb. Eleinte csak egy körben állva dobáltuk a frizbit, míg a többiek sárkányrepülőztek, de a gyenge szél miatt ez hamar abbamaradt. Ákos a társaságot felosztotta két csapatra. A mi csapatunk nagy cselezések, passzolgatások, óriási leütések és kisebb sérülések árán 3 gólt szerzett.Egy kicsivel a játék vége előtt már annyira fáradt voltam, hogy úgy vágódtam egyet, hogy senki nem állt sem előttem sem pedig mögöttem. Visszafelé Márk kapott egy telefont, hogy menjen haza enni mert csirkét sütöttek. El is indult, de alig értünk a Jednota-ig már csörgött Ákos telefonja, és Márk mondta, hogy jön, mert nem ízlett neki a csirke (gondolom az állt a háttérben, hogy már Taki és Peti főztjére vágyik csak J).

Este a szentmise után visszatérve a Mécsbe ahogyan szokásunk, megvendégeltük a tisztelendő urat. Megettük tehát Taki és Peti paprikás krumpliját. Ezt követte a „kacsintó gyilkos” című játék. Ez viszonylag egy vicces játék volt, bár szerintem, ha jól játsszuk nem az. A vicc benne egyrészről az, hogy Márk elég sokszor volt egymás után "gyilkos", és ha ő eltakarja az arcát és még a haja is belelóg az szemébe, akkor nem látod, hogy kacsint-e vagy sem. Másrészről pedig mikor Lacika lett a gyilkos akkor már senki nem halt meg, mivel előtte is egypárszor már kacsintott.  Szóval, amikor olyan hevesen elkezdett körbe kacsintani mindenkit, akkor már senki sem vette figyelembe. A játék végén Lacika elmondta, hogy „én már mindenkit megöltem hatszor”. Aztán következett a 3. része a filmnek, amit már nem bírtam ki alvás nélkül. Körülbelül a film vége előtt 15 perccel elaludtam és a végére felkeltem. Ezután már mindenki aludni ment, és most valóban időben aludt is mindenki.

Vasárnap a reggeli tornán ismét feltűnt Marty McFly az én személyemben és Biff Zolika személyében. Az volt a torna, hogy a Delorean-nal felgyorsulok 88 km/h-ra és elrepülök Vissza a jövőbe! A többiek addig fák voltak.

Mise után visszamentünk a dolgainkért, és hát nem is én lennék, ha nem hagytam volna ott valamit. Most a sálam maradt ott, amit még mindig körözök.

Ismételten csak jót mondhattam erre az együtt töltött hétvégére. Minden problémát űberelt egy fantasztikus dolog. Problémák mindig lesznek, én már nem is foglakozom velük. Köszönöm, hogy újra birtokba vehettük a Mécs Központot és újra egy háznyi élménnyel térhettem haza. Remélem találkozunk a következő tanyázáson, de addig még élni kell. Majd meglátjuk, mit hoz a JÖVŐ, mert "Ahová mi megyünk, ott nincs szükség utakra!"

további képekért klikk ide