2012. június 28., csütörtök

Elköszönünk...

Cserkészcsapatunk ma egy különös búcsúzáson vett részt. Elköszöntünk ugyanis Szalay Lászlótól.

Attól a Szalay Lászlótól, aki 1993 óta, a királyhelmeci cserkészcsapat megalakulása óta mellettünk volt, és egyházi kötelességei mellett mindig szakított időt arra, hogy a cserkészekkel is törődjön. Talán kevesen tudják, de Szalay László atya nem csak, hogy a cserkészcsapatunk rendes, fogadalmat tett tagja, de azon kevesek közé tartozik, akik a tiszti képesítést is megszerezték. Nem véletlen hát az évek során annyira összefonódott a királyhelmeci plébános, a tartós értékeket kereső fiatalok és a cserkészet.
Korán, a '90-es évek közepén alakult meg az a nagysikerű rockszínpad, amely az atya vezetése alatt a cserkészcsapat színpadra termett tagjait, a templomi ministránsokat és a kórusban éneklő leányokat fogta össze. Szerencsések, akik tagjai lehettek annak a közösségnek, vagy láthatták őket a színpadon!



Azóta cserélődött már egy pár generáció, a 19 évvel ezelőtt nyakkendőt kapott cserkészekből is kevesen láthatók már egyenruhában, de mindenki megtalálta a helyét az életben. Szalay atyára pedig mindvégig számíthattunk. Lehetetlen vállalkozás volna felidézni az összes olyan eseményt, ahol az atya közreműködött, ezért csak az egyik legemlékezetesebb álljon itt:
2003-ban az újonc cserkészek próbáztatásának keretmeséjén az atya vállalta a nem éppen pozitív, de annál mókásabb szerep eljátszását, mégpedig egy haramiájét, akit el kellett kapniuk a fiataloknak. Egy rögtönzött fantomkép készült róla reggel, és majd csak a délután derekán láttuk őt újra lóval, kendővel az arca előtt igazi banditaként a határban. Nagy "csatában" végül az újoncoknak sikerült megkötözniük az útonállót, mi idősebbek pedig nagyon jól szórakoztunk az egész jeleneten. Az atya sokoldalúságát igazolva az elkapás után pár órával már az oltárnál álltunk, és az Úr házában, ünnepi mise keretén belül kapták meg a zöld nyakkendőt a cserkészek.


Az utóbbi napokban mind szembesülhettünk vele, hogy egy nagyszerű időszak a végéhez ért, és ma legkitartóbb cserkészeink egy bicikliút végén végleg elköszöntek Szalay Lászlótól.
De itt maradt nekünk csaknem 20 évnyi tanítás, útmutatás és példa.

Köszönjük! Köszönjük a cserkészek otthonát, a számtalan segítséget, türelmet, jókedvet, tanácsot, imát! Mindazt, ami nélkül szegényebbek, kevesebb lennénk mindannyian!

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó a ciik és szomoru is :'( :-( :'( :-( :'(
    Évike vagyok

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó cikket írtál Gergő, és minden egyes szavaddal egyetértek. Mint már mondottam, én nem ismerem egészen az atya 20 évnyi munkásságát, de azt a 13 évet, pontosabban csak 10 évet, amit vele töltöttem, rendkívül örömtelinek, hasznosnak és legfőképp szeretetteljesnek mondhatom, és állítom, hogy bátran mondhatom. És biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
    Örömmel tölt el, hogy Szalay atya "utolsó útján" részt vehettem. Köszönöm Neki, és köszönöm Nektek is a lehetőségeket.
    Jó munkát!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jo a cikk Gergo,es mar most hianyzik az atya,bar csak maradhatott volna meg vagy 40-evet vagy25-evet sajnalom hogy el kellet mennie.Katica

    VálaszTörlés
  4. Példaértékü László Atya tevékenysége ezen a területen is, remélem nem keletkezik nagy törés a cserkészek tevékenységében, most, hogy az Atyának elkelett mennie. Bízom abban, hogy cserkészeink nem adják fel, továbra is egyengetik a "kiscsemeték" útját, nem hadják öket elveszni, hogy további táborok, tanyázások várhatók....Kérem a Jó Isten adja meg nekik ehez a feltételeket , körülményeket is.....Jó munkát minden cserkésznek, hisz itt van a szünidö!gm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te ki vagy ha szabad tudnunk?Katica

      Törlés
    2. Katica, szerepelt egy monogram az üzenet végén, tehát alá lett írva. Aki ebből tudja, az tudja, aki nem, annak pedig talán nem is fontos tudni. A lényeg úgyis az üzenet tartalmán van. :)

      Törlés
    3. Most nehezebb idők következnek, de erős fából faragták a cserkészeket, úgyhogy biztos átvészeljük ezt is.

      Köszönjük a biztató szavakat, a fohászt. Isten legyen mindannyiunkkal.

      Törlés
  5. Szèp a cikk, ügyesek vagytok fiuk ès büszke vagyok ràtok.

    VálaszTörlés
  6. Az egész "búcsúztatáson" a legszomorúbb László atya kijelentése: "Nem is tudtam, hogy ennyire szeretnek!" Nem akkor kell kinyilvánítani a szeretetünket, amikor valaki már búcsúzik, hanem addig, amíg mellettünk van ...
    PG

    VálaszTörlés
  7. nekem most mán hiányzik a papbácsi mi lesz majd késob és még csak most ment el nem rég nagyon hiányzik minden nap csak rá gondolok nem tudom ell felejteni :(

    VálaszTörlés