Tanyázás rejtvényekkel

Csak nemrég ért véget a hunos tanyázás Attilával, máris megkezdődött az újabb Stevie Wonders-el és Michael-el, és persze a cserkészekkel és a nem cserkészekkel is. A tanyázáson életünkben először őrsöt is kaptunk, ez jó lehetőség volt arra, hogy gyakoroljunk egy kicsit a nyári segédőrsvezető-képző táborra. 12-en voltunk tanyázók, Takács volt a tanyázás-parancsnok (hát ugyan ki más?), és Ákos pedig amolyan kisparancsnok-féle. Zászlófelvonásnál megkaptuk az őrsöt, amí ebben a felállásban volt: Lányőrs: Őrsvezető-Évike, tagok- Kopasz Orsi (a tanyázás további részében Orszolia Kopačová-ahogyan a tátrai emberek mondják), Molnár Betti-Detti, Širokmán Laura, Kelemen-sisters. A fiúörs: Őrsvezetők: Zolika és én (amiből aztán lettek problémák), tagok: Hornyák SanyiKA, Dévald Dani, Godzsák Gábor, és Lacika (vezetéknevét nem kell mondjam, tudjuk kiről van szó).

A péntek esti tábortűznél volt egy kis szerepem nekem is és Zolinak is. El kellett játszanom (hülyéskednem-és azt tudjuk, hogy tudok) azt, amit Taki és Ákos beszéltek. Aztán meghallgattunk egy kazettát, amin egy ijesztő női hang beszélt, melyet senki nem ismert fel. Megkaptuk a feladatunkat, ami várt ránk szombaton, és ezt követte a takarodó, amit jó tanyázókhoz méltóan egy ideig senki sem tartott be.
Szombat reggel fél nyolckor volt az ébresztő, de én Zolinak köszönhetően már reggel 5 órakor fent voltam, és építettem a repülőt Zolival egyetemben. Amint Taki felkelt, kihasználta, hogy fent vagyunk és elküldött minket vásárolni. Énrám volt bízva 2 kg kenyér, Zolika és Taki pedig mentek veszekedni a hentessel. Miután bevásároltunk, már mindenkinek szólt az ébresztő, és készült a jól megszokott Májka pástétomos kenyér.

további képek itt

Reggeli után őrsökben levonultunk a régi pályára. A kazettán az állt, hogy ott találunk valamit, ami elvezethet minket a csörgőkehelyhez (mert hogy azt lopták el-ismét). Nem vagyunk mi nyomozók, ezért semmi különöset nem láttunk a métapályán kívül. A lehetőség adott volt, így elkezdtünk métázni. Furcsa mód Márk és Viktor nélkül is nyerhet egy métacsapat. A fárasztó méta után visszamentünk a Mécsbe, és ezzel a szöveggel vonultunk a folyosóra: "Éhes a banda, korog a gyomra, enne ha lenne-kaját, kaját. Ha nem kapunk kaját, ... (nem írom ki a végét, mert sértő lenne Takács István úrra nézve /meg persze igazság alapja is van/ ). Aki ott volt, az tudja, aki nem és szeretné tudni, az megkérdezheti személyesen.
Az ebédet nagy örömünkre Taki és Peti készítette. Közvetlenül ebéd után Taki beállított egy csomagot szorongatva. A csomagban egy kikapcsolt telefon volt, a mellette lévő levélből pedig kiderült, hogy egy hívást kell majd fogadnunk 14:45-kor.

A következő puzzle darabra az udvaron bukkantunk a csatornában. Két feladatlap, 9-9 feladattal. Ugyanazok a feladatok mindkét őrs számára. Több mint, másfél óránk maradt elvégezni a feladatokat. Ügyes helmeci cserkész létünkre ezeket a feladatokat megcsináltuk fél órán belül. Minden feladat megoldása egy szám volt. A tanyázásnak két jelszava volt: "csapatmunka és leleményesség". A csapatmunka meg volt a métán, most következett a leleményesség. Ügyesen kitaláltuk a telefon PIN-kódját, és bekapcsoltuk. Még mindig volt több, mint 50 percünk, ezért kimentünk az udvarra játszani. 14:40-kor bevonultunk a terembe, és vártuk a hívást. És jött is a hívás. Nekem kellett felvenni, torzított volt a hang, ezért nem nagyon értettem semmit. Ebből kifolyólag visszahívtuk, de nem vette. Rá egy órára, a tábortűz készítésének közepén csöng a telefon. Rohanok ki a Sastoll-ból, ordítva: "KUPAKTANÁCS, KUPAKTANÁCS!" Felvettük és meghallgattuk, hogy mit mond a torzított hangú nő. Azt mondta: "A kehely a színpadon van az orrotok előtt, és végig ott volt." Gondoltuk, fent van a színpadon, benéztünk elé, mögé, fölé, de nem volt sehol. Gondolkoztunk egy kicsit, hogy hol van még színpad:

A borítékban talált levél

   - A kultúrház?
   - Nem, az nagyon messze van.
   - Taki, a moziban van színpad?
   ...
   - Marika néni, a moziban van színpad?
   - Hát ott minden szét van szedve, de volt ott színpad...
Gyerünk a mozi! Zoli, Sanyi! Fel a színpadra!
 Ott volt egy tárgy aranyszínű lepedőbe burkolva.

   - Zoli, az a kehely?
   - Nem, ez egy üveg!
Körbejártuk a mozit. Megláttam egy ajtót, és mondtam: "Ákos, ott egy ajtó, megnézem mi van mögötte, hozzátok a zseblámpát". Benyitok, és látom, hogy fal van mögötte.
   - Ó, ez nem jó. Fal van mögötte. Várj, megvaaan csajok!

Szóval meg lett a kehely. Visszamentünk a Mécsbe és elkészültünk a misére. Mise után gulyásparti volt a Mécsben, és nem csak nekünk. Mikor már mindenki jóllakott a gulyással, és elkészültek a tábortűzi jelenetek is, átvonultunk a régi parókiára, amit előzőleg Ákos, Zolika és én kitakarítottunk. Volt köztünk egy ember, egy cserkésztestvérünk, akit mindenki szeret, és akit mindenki tisztel. Akinek ez volt az utolsó tanyázása, az utolsó tábortüze itt, Helmecen, velünk, királyhelmeci hívőkkel és cserkészekkel. Szerettük volna, hogy Szalay László plébánosunknak az utolsó tábortüze meghittre sikerüljön. És hála Istennek úgy is sikerült.

Vasárnap reggel már rendesen ébredtünk, és megizzasztottam mindenkit a reggeli tornánál, hogy bírják alvás nélkül a misét. Reggeli után következett a takarítás, amiből mindenki kivette a részét.
Viszonylag vidáman érkeztünk a misére, és felkészülve az őrségre, mert tudtuk, hogy hosszú lesz. Mindenki bírta is addig, amíg meg nem szólaltak a köszöntők, a búcsúzók, a hálával teli hívők. Addig, amíg fel nem fogta mindenki, hogy egy nagyszerű ember most itt hagy minket, és tovább áll. Hogy "itt hagy mindent, mit helmec adhatott neki". Egy ember, aki "mint egy kisgyerek, ki nem hiszi el, hogy most már menni kell".

Köszönjük szépen neki a 20 évnyi önfeláldozó munkáját, és reméljük, jó élményekkel hagyja itt a királyhelmeci szerető szíveket. Mi mindig várni fogjuk, főtisztelendő László atya.

Jó munkát!