Cserkész 24 káposztával töltve

Cserkészcsapatunk történelmének harmadik cserkész 24 akcióján vettünk részt. Idén a táborhelyre érkezést nem biciklis fogattal, sem pedig "kolobecskával" segítettük, hanem egy kényelmesebb módszert, az autókázást választottuk. Rendelkezésünkre állt egy jeep, ami nagyobb rakodótérrel rendelkezett, mint két bicikli közé kötözött láda. Így hát azokat a dolgokat, amiket az akción használni kívántunk felpakoltuk az autóra, és Márk valamint Zoli pedig, hogy biztonságosan odaérjenek a cuccaink, beültek az autóba és elkocsikáztak a táborhelyig. Ákos, Évike és én pedig gyalogosan vágtunk neki az útnak. Táskákkal és kofolával felszerelkezve érkeztünk meg a táborhelyre egy órával az után, hogy Márkék kiértek. Mivel ők hamarabb ott voltak, ezért nekünk már csak a konyhát és a mosdót kellett elkészítenünk, mert a sátor már állt, és a tűzhely is kész volt már. 

további képek itt

Egy gyors zászlófelvonást és egy vacsorát névkiütős, majd csempészes játék követte. Éjfél magaslatában jött a tábortűz, aminek a keretén belül megtanultuk a "Házunk előtt áll egy terhes hajó" nótát, eljártunk egy  ördögtáncot (Ákos "hét ördög és pokol" bekiabálásai miatt féltünk is egy kicsit, hogy bejelentenek szektázásért, és kijönnek a városi rendőrök, de hát nem lett belőle semmi). Ezt követően összeültünk egy őrsvezetői tanácsra, és átbeszéltük a szeptemberben induló két részre szakadt őrs részleteit. Így lett aztán, hogy a lány őrsöt Évike és Zoli kapta, a fiúkét pedig Márk és én. Éjjeli kettő magaslatában hamar nyugovóra tértünk.

Reggel öt órakor csörgött Évike ébresztője, de mivel kiderült, hogy ez év elejétől be van állítva, ezért aztán csak Márk fél kilenc órai ébresztőjére hallgattunk. Gyors mosakodás után reggeliztünk, mire épp megérkezett Taki, Flóra, Sanyika és a maradék két Kelemen lány. Meghozták az ebédet, 72 darab töltött káposztát. Taki és Flóra elkezdtek főzni, mi pedig elmentünk egy nappali névkiütősre, majd a csempészes játékot játszottuk. Ezt követően elmentünk a Gémeskút-ig és ott két csapatra oszlottunk, és elkezdődött a frizbi-meccs. 3-0-ra buktunk akkor, de az ellenfél számítson majd egy visszavágóra. Miután kész lett az ebéd, és mindenki megevett minimum 3, de volt aki négyet is, maximum pedig a Taki által felállított rekord mennyiségű (ami 8 darab) káposztát. Amíg a társaság apraja-nagyja pihent, Ákos és Zoli sárkányrepülőztek, aminek a vége az lett, hogy a sárkány egy fa tetején landolt, amit egy fél óráig tartó bevetéssel le is szedtünk. 

Hogy megmutassuk, kemény legények vagyunk, a visszautat fuvar nélkül tettük meg. A Sahara sátrat egy biciklire erősítettük (déjavoue), amit egy társunk tekert hazaútig, a ládát, ami abban az esetben a konyhát és az eszköztartót jellemezte két ember vitte, ami természetesen váltakozott. Elismerést érdemel Flóra és Taki, mivel ők vitték a legtöbb távolságig a ládát. Szinte minden második páros ők voltak. Mikor beértünk a városba felvetődött, hogy jól esne most néhány pohár kofola. Nekem megadatott a lehetőség, hogy hazamenjek lezuhanyozni és átöltözni. Sietve mentem a Mécsbe, hogy még jusson a kofolából nekem is. Mikor Zoli kinyitotta az ajtót, az első szóváltás így hangzott:

   (Zoli) - Sanyi, nincs kofola.

   (Sanyi) - De hát miért? Miért nem mentek a jednotába?

   (Zoli) - Nincs nálunk pénz!

Így hát a kofola helyett mindenki kapott két pohár vizet. Még annyit így a végén, hogy Ákos csütörtök este találkozhatott rég nem látott barátjával, az imádkozófejű Imádkozósáska úrral. Mivel Ákosnak nem tetszett a jelenléte, Zoli egy napló közé csapva kitessékelte a sátorból, és máglyára vetette.