Te vagy az Attila?

Egész héten az időjárás felől érdeklődtem, izgultam, hogy a jó előre betervezett tavaszi tanyázással mi lesz, ha kitart a hideg. Aztán úgy is értem Helmecre, hogy jön az eső, de péntek este, amikor már gyülekeztünk a mise után annyira jó idő volt, hogy muszáj volt kint leülni, és ott megenni a vacsorát. Én igen élveztem, hogy kint melegebb van a nap miatt, mint a bent a Mécsben, úgyhogy jól indult a tanyázás.

A bemelegítő játék sem lett rossz szerintem, bár volt, akinek nehezebben sikerült kitalálni, hogy ki is ő (azaz ki van a hátára ragasztva), de a végén azért csak sikerült még Aladdinnak is.

Aztán kezdődött a készülődés a tábortűzre, ahol azért már sejteni lehetett, hogy miről is lesz szó, de amikor bejött Attila, a hun, bundában, karddal, buzogánnyal, akkor azért tudtuk, hogy ki a főnök -és, hogy nem az, hogy mindegy, hogy ki vagyok. A hun fejedelem aztán a tűz után rögtön be is vetette újdonsült kazár és avar alakulatait, hogy kihallgassa a római cselszövését. A kezdő kémek sikerrel jártak, és Attila ki is találta a megelőző csapást. És még csak most ért végéhez a péntek.

Szombat reggel kiderült, hogy nem álom volt a hun vezér, mert a reggeli tornát személyesen ő vezette, még egy nagyon trükkös, földön elterüléssel végződő rúgást is megtanított nekünk. A reggeli közben úgy eltűnt a retek, hogy észre se vettem, de szerencsére volt még egy adag, úgyhogy mindenkinek jutott a napindító vitaminból. Kellett is, mert a japán foci maraton (e nélkül nem is lehet tanyázni Helmecen) után következett a rómaiakkal való megütközés.

Bár ők megpróbálták meghiúsítani a csatát azzal, hogy a számokat nem hozták el, de végül Ákos szélsebes futásának köszönhetően azok is meglettek és jöhetett az ütközet. Az első menet Főző "számháborúban verhetetlennek tűnő" Viktor csapatának fölényét mutatta, a második menet pedig még hamarabb véget ért a hun zászló villámgyors megszerzésével, de ekkor jött a harmadik menet. A hunok zászlójánál már csak Ákos volt magasabban, aki a zászlós fa tetejéről (értsd: a legtetejéről) kémlelte szemüvegben a harcteret, biztosítva ezzel a tökéletes védelmet. Az erősítésként beállt Gergővel pedig ostrom alá került a rómaik bázisa, ahol épített fedezékek is voltak. Miután nagy nehezen sikerült kiütni Főző "azt hittem engem nem lehet kiütni" Viktort és Ádám, Lacika kezdett fifikáns taktikába: mindenféle fedezék nélkül, csak mindig jó irányba forgatva a fejét lecsalta a zászlótól a védőket, és mire Laci kiesett Ákos már ott is volt, hogy megragadja a zászlót. Így ért véget a csata a hunok győzelmével. És mehettünk is vissza az ebédre, Taki és Peti megint kitett magáért.

Ebéd után pajzsostrom volt, ha már ilyen hunos hangulatban voltunk, majd egy kis munka következett, hogy rászolgáljunk arra, hogy a Mécs mindig tárt ajtókkal vár minket cserkészeket. Kigyomláltuk az épület előtt macskakövek közül a dudva nagyját, a hátsó udvaron pedig előkészült a virágágyás az új virágok befogadására. Mindeközben pedig Tomi gondolkodott...

És a sötét felhőkből eső lett, mi pedig bevonultunk a terembe, körülültük a gépet, és megnéztük a Nagytábor DVD-jének nagy részét, hogy lássuk, hogy esőben sem áll meg az élet a táborban. Jó volt visszaemlékezni, és volt 1-2 kifejezetten vicces rész is.

Ezek után átmentünk a misére, megvacsoráztunk és jöhetett egy kis éjszakai íjazás, ami a hangulatnak jót tett, de a találatoknak nem annyira. A tábortűz viszont megint jól sikerült, visszatértek az előző este karakterei, és velük együtt a nevetések is. Nem maradt más hátra, mint az DVD befejezése, és a villogó diszkógömb, ami álomba kábított mindenkit.

További képekért kattints ide

És vasárnap lett. Összecsomagolásban és takarításban már nagyon profik vagyunk, így belefért a kényelmes reggelizés, és a mise előtti zászlólevonás is (amire Évike biciklivel érkezett). A templomban pedig díszőrséggel és olvasással mutattuk meg, hogy itt vagyunk, majd mindenki hazatért és most már ottHun van.