Nemzeti Nagytábor - 100 évet vártunk rá

képeket itt találsz

Nem mindennapi jelenség az, amikor a vasútállomáson elhangzott a hangosbemondóban: "Cserkész különvonat érkezik a 4. vágányhoz, kérjük csak a szervezet tagjai szálljanak fel a vonatra". Aztán beállították a második vonatot is, mert egy kevés volt.
Ahogy a Nemzeti Nagytábor záróceremóniáján elhangzott: történelmet írtunk, mivel mi is azon 3500 cserkész közt voltunk, akik a magyar cserkészet 100 évének 3. legnagyobb táborát lakták. Ezt is megjegyezzük egy életre. Csapatunkból csak az Albatrosz őrs élt a ritka lehetőséget, a többieknek itt egy élménybeszámoló:

"Az altábor felé sokan ragadták meg
az alkalmat és a rönköt"

Másmilyen tábor volt ez, mint amit megszoktunk. Érkezésünkkor egy katonai laktanya tárult elénk,
akadálypályával, harckocsikkal és egy őrtornyokkal határolt, lövészárkokkal átszőtt hatalmas katonai gyakorló tereppel, mely jó nagy játszótér a cserkész számára. :) A táborban gyakran találkoztunk honvédelmi teherszállítókkal, a vizes tartályokat ezek szállították. 40 fős fiú rajtáborba kerültünk pécsi és budapesti kószák ("tapasztalt cserkészek") közé. Parancsnokunkat Ferkót jól emlékezetünkbe véstük, a napszemüveg és a függő ágy a táborban két legfontosabb kelléke volt, de emellett jól vezette a rájuk bízottakat, jó helyre kerültünk és amikor kellett akkor tudott mélyre ható intelmeket adni. Sok mindent lehetett kritizálni SZMCS-s fejjel, mi inkább alkalmazkodtunk és úgy vélem sikerült jól megélni cserkészlétünket. Altáborunk: Alsópél, egy volt a 7 altábor közül és 400 körüli fejet számlált. A táborban mindenki cserkész volt. Cserkész volt a misén a pap, cserkészek voltak a szimfonikus zenekar tagjai, a DJ, a néptáncos csoport, de néha még a buszvezető is.

Közösen Márkkal volt alkalmunk edzeni is egy keveset, mivel jó néhány rönköt hordtunk el építkezéseinkre a kb. 200 méterre található farakásokról. Körletünkben ez éven újdonságként egy asztal készült padokkal, ilyet korábban még nem készítettünk. Jól szolgálta étkezéseinket. Felszerelésünk közül a bandeszka szót hamar feloldottuk a magyar megfelelőjére, ezentúl én csak marmonkannának hívom majd.

"Csacsánál a fahordás helyett gyakran mással repült el az idő"

Leginkább az airsoft programnapját vártuk a Hősök hegyén, voltak itt vetődések, kúszások, "késelések", golyózápor előli menekülés. Szóval izgalmakban nem volt hiány. A karcolásokat és tüskéket nem számítva fájdalmasabb sérülések nélkül megúsztuk a csatát, ám az egyik lány fogát letörte egy szerencsétlenül érkező golyó.
A tábor alatt háromszor volt közös mise, így a lelki program hallatán nem sokan ujjongtak, azonban
meglepetésre jól sikerült ez a program is, tudtunk komoly dolgokról őrsileg beszélgetni és párkapcsolat témában érdekes előadást hallottunk még érdekesebb kiszerelésben egy Kis Ádám szerű paptól. Hát volt röhögés rendesen.

A lovaglásnál a lipicai ló helyett inkább a hőség miatt enyhe öltözékű aranybarna bőrű lányok emlékét őrizte meg fiú altáborunk (képek között találkozhatsz velük).
Vizes napunkon pedig ismerős arc várt bennünket Lengyel Zoli - Sexiláb személyében. Úsztunk és kenuztunk kedvünkre egész nap. A kenuban a pécsi cserkészek közül akadtak társaink, akikkel nagyon jól elbeszélgettünk. Nem túl hosszú kormányos előéletemet másodkormányosom Péter segítette, de Sexiláb is adott tippeket a távolból. A végére egész jól belerázódtunk és könnyedén siklottunk a vízen, mintha csak a földön járnánk. Élmény volt ez is... mint megannyi más.

(Klikk a képre a nagyításhoz)

A Túlélés Törvényei programon ugyan maga Bear Grylls-szel nem, de igazi "hard" cserkészekkel találkozhattunk. Kaptunk itt gyorstippeket, láttunk tűzgyújtási praktikákat egy igazán kényelmes menedéket és fafaragásból is kaptunk egy gyorstalpalót.
Őrsünkhöz időközben pedig egy gyík csatlakozott a tábor alatt,  gyakran hallottuk mocorogni az asztalunk mögötti cserjés fa körül. Érdekes volt, ahogy ragaszkodott az otthonához.
Fergeteges hangulat volt még a táncházban is, pedig csak két altábor ropta a táncot 800 körüli népességével.

Az utolsó előtti napon aztán a hangulat a tetőfokára hágott, egy Beatles emlékzenekar koncertje után DJ Ollé Bandi gondoskodott igencsak jól a "porfergeteges" hangulatról. A por egyébként jellemző volt a tábor egészére, sok ember mozgása száraz, homok-borította helyen nagy port tud kavarni.

Tábortüzekből sajnos nem sokat éltünk meg táborunkban, sőt élő fával táplált tűzzel sem volt szerencsénk sajnos találkozni (ennek egyik oka a tűztilalom volt). Azonban a záróestén, amikor a szimfonikus zenekar helyezte a dallamot cserkészindulónk alá,  az például vissza nem térő alkalom volt. Zárásként személyes egyik legkedvesebb élményem írnám le, mikor éjjelenként a már alvó Márk és Csacsa között utolsó teendőimet végeztem a sátorban és éjfélkor megszólalt a takarodó trombitaszólója (Il Silenzio), melynek hangját valószínűleg a nagyszínpad nagy teljesítményű hangszóróin keresztül bocsájtottak a légtérbe, hogy két kilométeres körzetben a tábor minden lakójához eljusson. Leírhatatlan érzés..

Ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy több száz cserkészvezető dolgozott önzetlenül, nem kis áldozatot hozva azon, hogy mi így táborozhassunk. Szép munka volt. A táborba vegyes érzésekkel indultam, hogy milyen lesz. Hazatérve viszont azt mondhatom, hogy jó "kis" tábort hoztak itt össze.