2017. január 22., vasárnap

Minden jó, ha a vége hó!

Az új év Királyhelmecen rengeteg csőtörést és vízhiányt hozott, ám minden éremnek két oldala van. A nagy hideg, ami miatt szinte háromnaponta szétfagy egy vezeték és eltörik, jó dolgokat is hozott magával, például sok-sok fehér, ropogós havat, na meg tanítási szünetet. Nem is baj, ha nincs otthon víz, egy-két óra fetrengés egy hókupacban máris pótol minden vízhiányt!



A több mint 20 centis hó már a cserkészeket is nagyon csalogatta, így hát a kiscserkészekkel együtt nekiveselkedtünk egy jó kis téli túrának.

Nehezen ment az elindulás, de amíg Anita hősünk érkezésére vártunk, megnéztük közelebbről is az előző nap frissen összebágerozott hóhegyet.








Megállapítottuk, hogy teki alakú és tökéletesen megfelel fenéken csúszkálásra...













...avagy egyszerűen csak kényelmesen meg lehet ülni, ahogy azt Laurica és Rebi örömmel meg is tette.











A türelem is rózsát terem, vagy éppen Anitát, így végül csak sikerült útnak indulnunk.











Miután minden kutya kellőképpen megugatott minket, beértünk az erdőbe, ahol megtanultuk, hogy a keréknyomban bizony sokkal könnyebb menni, mint a térdig érő hóban.










És ha már nyomokról van szó, alaposan szétnéztünk, találunk-e állatnyomot.












Találtunk nem is egyet! Őz- és cicanyomokat figyeltünk meg a hóban, na meg a fácánokat is jól megnéztük a ritkás téli bozótban.













Az érintetlen fehér vászon angyalkákat kívánt magára, mi pedig engedtünk a kérésnek.














Csak úgy szárnyaltak az angyalkák!













Ha bárki azt hinné, elfáradtunk, téved. Annyi az egész, hogy a hóban feküdni a legkényelmesebb időtöltés.














Majd, bár Szebi alig hitte, hogy valaha is odaérünk, megérkeztünk a hógolyózós helyre.











Igaz, a fagyott hó nem éppen a legjobb anyag hógolyó gyúrásra, azért sikerült egy rövid csatát összehozni.










Bibi vezetésével pedig még az eredetileg búvóhelyül szolgáló bucka is otthonosabb lett. Kapott hógolyótartó fiókokat és kényelmes, személyre szabott hóüléseket.






Még több képet ezen a linken találsz!




Miután megfürösztöttük egymást a porhanyós hóban, visszasétáltunk a cserkészotthonba egy bögre meleg teára és feladatválasztásra. Hiszen hiába a zsibbadó lábujj és a vizes pulcsi, új feladatra és kalandra mindig készen áll a kiscserkész!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése