Krónikás ének 2016-ból

2016. május 16-án cserkészcsapatunk 23 éves lett. Nem hagytuk figyelmen kívül ezt a jeles eseményt, szombaton megrendeztük az év első métáját az ünnep tiszteletére. Kicsik és nagyok összegyűltek, sokaknak ez volt életük első métázása, és bízunk benne, hogy nem az utolsó! Sőt a szabadidőközpont udvarán lévő focipálya földjét is először avattuk fel a métakarókkal.

Képeket a születésnapi métázásról ezen a linken találsz.

Mostani és régebbi csapattagok leporolták legkedvesebb emlékeiket, amiket most meg is osztanak. A gyerekként vagy felnőtt fejjel átélt cserkészélmények mindannyiunkat végigkísérnek utunkon. Hát lehetne ennél jobb alkalmat találni, hogy csokorba gyűjtsük őket? Dolgozzunk úgy a csapatban, hogy 23 vagy akár csak 1 év múlva új emlékek és új tagok új emlékei bővítsék ezt a listát!

Az egyik legkedvesebb cserkészemlékem az első táborom volt 1998-ban Szalánchután, ahol a Hangya őrs tagjaként vettem részt. Minden tekintetből érdekes volt és persze újdonság. Sok különleges programot szerveztek, ilyen volt például a szalánci vár körüli számháború, ahol az utolsó pillanatokban nyert a csapatunk, ill. a tű csere. Ez utóbbinak a lényege az volt, hogy egy tűt minél nagyobb tárgyra cseréljék el az őrsök a faluban. A Hangyáknak 1 biciklivázat sikerült beszerezniük. A győztesek a cseréjük végén egy traktorkerékkel tértek vissza a táborba. Ezek mellett az egész tábori hangulat újdonság volt, a tábortüzek, népdalok, népi játékok, túrák, új barátok. Mindenképpen egy felejthetetlen emlék.

(Sz. E.)

A legjobb élményem a biciklitúra volt.... Az, amikor a hidakon átmentünk meg sokat tekertünk.

(K. É.)

Jó munkát! 😊 sok emlékem van hála Istennek 😊 a legjobb egy tanyázás volt, meg nem mondom már hogy melyik, még anno a Mécsben, Jumanji-s keretmese volt, Zoliékkal besegítettünk, elloptak tőlünk egy telefont, hagytak egy levelet, hogy a nap valamelyik órájában megcsörren a telefon. Aztán a parókiára kellett szaladnunk, papírokat keresni, térképet kirakni, a városban kellett keresgélnünk mindenféle dolgokat. Nagyon fain volt 😊

(G. S.)

Albatrosz Őrs

(Cs. T.)

Az a bizonyos győzelem...

Amikor én csatlakoztam a cserkészcsapathoz 1999-ben, akkor nagyon ügyesek voltunk az országos akadályversenyeken (=többször nyertünk), de az azzal egy hétvégén megszervezett métabajnokságon szinte sose nyertünk egy meccset se. Aztán egyszer csak elkezdtünk gyakorolni a métára is, és pár év után látszott is a fejlődés. Ekkor jött a nyékvárkonyi métabajnokság (a pontos évre nem emlékszem), amikor is egy nagyon jó métacsapat állt össze, amivel persze épp az elődöntőn veszítettünk. A 3. helyért folyó meccset viszont megnyertük, és a mai napig emlékszem rá, hogy mennyire nagyon örültünk neki. Akkor érett be az a sok évnyi gyakorlás. A meccs után persze megnéztük a döntőt is, ami közben konstatáltuk, hogy a bronzmeccses teljesítményünkkel bizony megnyertük volna a döntőt is. :) 

(B. G.) 

Nyitra melletti tanyázás vagy tábor volt, már nem tudom pontosan. Ott egyik éjszaka kimentünk csillagokat nézni egy dombra. Olyan eget én még soha nem láttam, tele volt csillagokkal. Meg akartunk várni még egy hullócsillagot, mielőtt elalszunk, vártunk 3 másodpercet és láttunk is, aztán jó éjszakát kívántunk. Gyönyörű volt.

(G. D.) 

A métabajnokság, amikor a döntőben játszottunk. A harmadik helyért versenyeztünk és nem lehetett tudni, melyik csapat fog győzni. Az a feszültség, hogy ott álltunk... És végül mi nyertünk, csak pár ponton múlott, de bronzérmesek lettünk. Az az öröm! Az volt a legjobb, ahogy örültünk.

(D. K.)

...amikor kint éjszakáztunk távol a tábortól két őrs a Börzsönyben, és hatalmas vihar jött ránk hirtelen, a SŐV-ösökkel 10 perc alatt olyan menedéket állítottunk össze egy konténer oldalába kötelekből és ponyvából, hogy azt sose felejtem el! 

(B. Á.)

Túra végén a hegyen szalonnasütés volt. Ültünk a tűznél, ment a jókedv, cirkuszolás, és Zoli bácsi olyan kedvesen megbecézve szólt oda nekem, mintha már ezer éve ismernénk egymást, pedig először voltam a fiúkkal túrázni. Senkinek sem volt fura, cserkésztestvérek közt az ilyen természetes. Akkor éreztem, hogy ha befogadnak, tényleg testvér leszel. Azóta is hálás vagyok. :) 

(Sz. F.)

Igazából nagyon sok jó dolog van,ami visszaemlékeztet. Pl: Méta, toborzás, túrák, csapattáborok :D SŐV :P, CS24, békeláng hordozása és még sorolhatnám. Remélem hamar meggyógyulok és egy jó nagy métán ott leszek :S :-* 
(K. K.)