A nyár utolsó napja volt talán, mikor egy hosszú délelőtt után, miután a parkettán lévő dombot Gabi bácsi levarázsolta, és Viktor megvette a belsőt a biciklihez, nekivágtunk portyánknak. A
vonat indulása előtt 30 perccel még lapos volt a kerék (a gond csak az, hogy az állomás 10 percnyire volt tőlünk), de hát a cserkész feltalálja magát. Ötleteltünk is rendesen, de nem sikerült kerítenünk működőképes bicikliszelepes tömlőt. Márk volt az aki megmentette a túrát, és kitolt egy harmadik biciklit is a garázsból, mert egyet már eleve kölcsönzött.
Sátoraljaújhely hegyes, dombos vidéke felé vettük az irányt. Biciklivel nem jártunk még errefelé, de egy régebbi cserkésztúráról szép emlékeim voltak a terepről (útikalauzunk egy szlovák túristatérkép volt, melyre épp magyarországból is ráfért egy kis rész). Amolyan vadregényes, erdőben kanyargó csendes utak képeit láttam magam előtt.
Photo: Főző Viktor
Haladtunk is a tényleg csendes, hűvös domboldalban, és csakhamar Rudabányácskára értünk, itt tó mellett pihentünk meg, és bár a pihenőpark zárva volt, nagyon kedvesen fogadtak minket. A falut elhagyva jött a völgy, amelyben kanyargott is az út, és lehetett volna gurulni, ahogy előre beharangoztam, csak hát a lejtéssel volt egy kisebb gond. Haladtunk felfelé, és felfelé, aztán egy idő után dombtetőre értünk, itt túristaútra térve újból felfelé kellett haladnunk tovább. Kezdett is zúgolódni a 6 fős társaság, de hát aki lefelé akar menni, annak fel kell menni előbb. Még egy jó darabon haladtunk felfelé, és már én is kezdtem mondani, hogy tényleg visszafelé kellett volna megtennünk ezt az útvonalat, mikor dombtetőre érkeztünk. Egymás közt 15 méteres távolságot tartva gurultunk lefelé a völgyben kanyarogva az erdei úton, és mintha a bobon ültünk volna, hát érdemes volt erre jönni, és nem volt még vége. Beértünk a kertek közé, és megindult lefelé a kerék, mint aki nem is akar megállni. Hátulról kiáltások, hogy 42, 43. A sebességmérő adatait kiáltották a fiúk. Így haladtunk egész a főútig, ahol a STOP táblánál, mindenki 'ésszel biciklizve' behúzta a fékeket. Volt még időnk, kitekertünk a bobhoz...Műszaki okok miatt
zárva...visszatekertünk a központba, egy defekt után a Hamburgeresnél kötöttünk ki. 45 percünk volt a vonatig, és újból megindult a tolvajtempó: 30 perc alatt hátsókerék belső ragasztás után indulhattunk is az állomásra. Jól imádkozhattunk a túra elején, mert épp egy autószelepes belső lyukadt ki, és ehhez volt tömlőnk. Igaz, hogy nem volt profin visszarakva a kerék, és nehézkesen forgott, de hazáig már megtette. Vonat, majd korom sötétben tekerés felfelé a város fényei felé. Felérve búcsúztunk egymástól, de igazából a nyártól vettük a búcsút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése