Ezúttal a tavaszi tanyázásunk kissé a nyárra csúszott át, így sátras tanyát vertünk a Mécs László Keresztény Központ udvarán. Három indiánsátor emelkedett a magasba, majd a kincsvadászok, ereklyefosztogatók és a csapdasejtők őrse hamar be is költözött, mivel a nyári szünet első napjai eléggé csalókának bizonyultak, és sötét felhők érkeztek fejünk felé. A szél és a borús égbolt ellenére átvonultunk a parókiára, hol a régi épület tiszti pavilonjának kőfalai között széltől védve meggyújtottuk idei első tábortüzünket. A népdalok felcsendülése alatt egyszer csak egy kalandor csapódott be a tűzhöz. Hamar ráismertünk, hogy Indiana Jones az. Elárulta, hogy ezúttal egy királyhelmeci kincs nyomában van, és megbízása felderíteni a kincset, mielőtt az rossz kezekbe kerül. Persze szüksége volt a környéket jól ismerő cserkészek segítségére is. Az éjjel erős szél és mérsékelt eső zavarta volna álmunkat, de ez nem sikerült neki. Sajnos azonban reggelre egyik sátrunk alatt átnedvesedett a föld, így 1-2 ember vizes karimaton ébredt.
Reggel is az eső kopogására ébredtünk, így a mezőségek helyett a város utcáit jártuk, hogy a kincshez vezető térkép darabjait összegyűjtsük. A térképre ráhelyezve a helyjelölő fóliát megtaláltuk a következő célt. A régi parókiára tértünk vissza ismét, ahol a falak tégláin egy feliratra bukkantunk. A következő kulcsra a kocsimúzeumban találtunk, majd a hősök terének kőtábláit használva egy kód megfejtésével megtudtuk a kincs pontos helyét. Végül egy közeli pincében megtaláltuk városunk egykori pap-költőjének, Mécs Lászlónak a „csörgő” kelyhét. Erről pontosabb információkat a Szentmisén hallottunk, ugyanis a templomba eljuttatott kehely történetét az atya mesélte el nekünk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése