A legfárasztóbb...

Negyedik alkalommal pakoltunk tele 24 órát mindenféle cserkészkedéssel és hazafelé úton "Zoli bácsi"-val megállapítottuk, hogy idén fáradtunk el a legjobban. Ezt leginkább a második napi kötélmászásnak és birkózásnak köszönhetjük.

további képek itt

A hagyományt sikerült folytatni ezúttal is, kimenetelünket egy korábban nem látott kézi hajtásos kolobecska segítette. Bár a kolobecska nem volt túl nagy, ügyes pakolással és kötözéssel minden elfért rajta. Kicsit tanakodtunk útközben egy alternatív helyszínen, de azt talán majd jövőre megvalósítjuk az 5. Cserkész 24-en. A gémes-kút idén még nem volt unalmas. 

A táborhelyet (sátor, menedék, konyharész, zászló, tűzhely) szokásunkhoz hűen 1 óra alatt feldobtuk és kezdődhetett is kis piros fazekunk kormozódása, avagy a körkörös teafőzés. Kis népdaltanulást követte a vacsora és ekkorra már igencsak sötétségbe borult az erdőszél. Minthogy a Hold sem látszott az égen, alkalmas volt az idő játékunkra, melyre leginkább a "Szauron szeme" név illik (sejtésem szerint ez is helmeci fejlesztésű cserkészjáték). Pont fókuszálású lámpánk nem volt, de a cserkész feltalálja magát: egy izolírral készítettünk objektívet kellően erős LIDL biciklilámpa elé, az eredmény kecsegtető volt. Jött a látótávolság teszt, 5 lépésnyire még látható, de 6-nál, már nem látszik az emberalak. Koromsötét volt, de senki sem félt, rengeteget nevettünk egy-egy kört követően.

A játék után az egyedi hangulatú tábortűz következett énekekkel, történetekkel és játékokkal. Éjféltájt pedig a réten barangoltunk, majd csillagkép tudásunkat osztottuk meg egymással és a jelenlévő cserkészújoncokkal. A tűz körül beszélgettünk még, majd néhányan itt, néhányan a menedékben hajtottuk nyugovóra fejünket a tűz ropogó hangjánál. Erdőszélen táboroztunk a csillagok alatt.

A csapat nemrég 20 méter hegymászókötéllel gazdagodott, jó hasznát is vettük neki az akción. A kötélen kívül nagy ponyvát, spárgát, 4 cöveket használva készítettünk esőbiztos menedéket, mely kb. 16 cserkész számára nyújthatna alvóhelyet. Szállítása viszont jóval egyszerűbb volt 2 szahara sátorénál. A reggeli tornán megismertük az NNT-ből hazahozott szuperhősös mondókát, elsőre fura volt talán, de aztán már hazafelé úton is ezt ismételgettük menetelés közben. A reggeli végére aztán teljes lett a banda, megérkeztek a hiányzó Kelemen lányok, a mindössze 5 éves Laurica is kilátogatott hozzánk.

Az ebéd főzése alatt, mely ezúttal pörkölt volt tarhonyával, két új dolgot is kitaláltunk. Kötélmászás volt az egyik, melyen a lányok remekeltek inkább. A fiúknak úgy tűnik a birkózás jobban tetszett a menedék ponyváján. Személy szerint is ez volt a kedvencem és Márk sajnálhatja, hogy kimaradt ebből, neki is tetszett volna (jövőre lehet szépíteni). Zolival vívtunk itt férfias csatát, annyira egészségesen elfáradtunk, hogy pakoláskor a hálózsák tömése is izomfájdalommal járt. Érdekes volt még, hogy bár kijelöltünk bírót, ahogy Zoli megjegyezte, "úgyis sportszerűek leszünk" és így is volt. A játék, a küzdelem, az erőösszemérés volt a cél, nem pedig, hogy ki győz a végén.

A 24 óra végén 10 perc késéssel érkeztünk az otthonhoz, a csapat kitartásáról tanúságot tett a menetelés az út végén. Nagyszerű 24 óra volt ez is, jövőre találkozunk ismét egy kissé jubileumi V. Cserkész 24 portyáján.