2013. december 28., szombat

Karácsonyi szahara, ahol Betlehemi Láng még nem járt

Ahogy már sok-sok éve szokás nálunk, cserkészeknél, idén is átvettük és terjesztettük a Betlehemi Lángot. December 21-én, szombaton 17:55-kor került birtokunkba a Láng. A perbenyiki vasútállomáson előbb a leleszi, majd a kassai cserkésztestvérekkel találkoztunk. Az ember el sem hinné, mi minden fér bele 1 percbe, amíg a vonat áll. Nekünk ezalatt Taki vezetésével sikerült elindulni a vonat elejéhez, és mikor már majdnem mindenki ott volt, észrevettük a lámpást a vonat végéből világítani. Ismét Taki vezetésével kis esti edzést tartottunk, és átfutottunk az utolsó vagon utolsó ajtajához, hogy a szlovák cserkészek meggyújthassák a mi lámpásainkat is. Akinek ez még nem elég akció az 1 percbe, annak elárulom, hogy egy pózolós, vonatos, cserkészes fotóra is jutott idő. A vonat robajával suhanó ködben pedig a lelesziekkel fényképezkedtünk, majd autóba ültünk és biztonságba helyeztük a Lángot.

Másnap aztán elindult a Békeláng, hogy bevilágítsa a görög katolikus és a református templomot, délután pedig a perbenyiki gigantikus adventi koszorú fáklya-gyertyáin lobogott, ahol igazi ünnepi hangulat kerekedett hála többek között a helyi kisiskolások zenés, táncos programjának.

Gyertyáról gyertyára...

December 24-én, szenteste a Láng folytatta küldetését, de már nem csak a békét és szeretetet hirdette, hanem a kis Jézus születését is. Este nyolc órakor hét cserkész verbuválódott össze a Hősök terén, hogy a Betlehemi Lánggal kántálhassanak a városban. Rövid egyeztetés után, hogy ki van itt, ki mit tud énekelni, ki akar olvasni, lámpást vinni és ki vigye a tavalyról újrahasznosított, kissé ütött-kopott, de funkcióját még tökéletesen betöltő perselyt, útnak indultunk.


Ahogy az már lenni szokott, mindenhol finomságokkal, üdítővel vártak minket, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk! Igaz, a cukorszintünk a háromszorosára nőtt, de legalább jobban bírtunk énekelni. Közös megegyezés alapján a Mennyből az angyallal, Szalay tisztelendő úr versével és Taki gondolataival vittük a Lángot minden otthonba. Útközben pedig megtanultunk egy új dalt is, pontosabban a refrénjét, amit akkor énekeltünk, amikor átadtuk a Békelángot gyertyáról gyertyára. Hála a sok gyakorlásnak útközben, mindenkinek jól ment az ének, igaz nekem néha eszembe kellett juttatni, hogyan is kezdődik a szöveg, de utána már tényleg mindenki úgy dalolt, mint egy pacsirtakórus.

Összesen 10 helyen hirdettük a Megváltó születését, s közben majdnem kétszeresére dagadt kántáló kis csapatunk, így végül 12-en másztunk be a szahara sátorba csapatkarácsonyozni. A jókedvű cserkészeknek a Mécs mögötti régi csapatotthonhoz a szekrény mélyéről előbányászott karácsonyi villogó csillag mutatta az utat. A teremben pedig ünneplőbe öltözött szahara várt minket jó meleggel, teával, elmaradhatatlan Kofolával, és annak, aki még bírt, mosolygó mézeskaláccsal és Katica jóvoltából lidlös édességgel. Bár sok időnk nem maradt ünnepelni, érkeztünk enni, inni, beszélgetni, a lámpás és mécsesek pislákoló fényében meghallgattuk Taki megható szavait, sőt idén is jutott idő megszámolni a betlehemi perselyünk tartalmát. Megtartottuk az ajándékozást is, igaz csak 4-en készültünk, plusz Csacsa, aki szerint minden éven ő az ajándék, valamint előkerült a csapat ajándéka, amit a legközelebbi akción biztosan kipróbálunk. Időben odaértünk az éjféli misére, ahol Zolika gyávaságának köszönhetően Katica és én a szentmise elején minden fiút megszégyenítő bátorsággal bevonultunk a Betlehemi Lánggal, és meggyújtottuk az oltáron a két gyertyát.



A szeretet lángja karácsony első és második napján is az oltár előtt égett, pénteken a Szent János-napi boresten vendégeskedett, vasárnap pedig, a Szent Család ünnepén ismét a római katolikus templomban tanúskodik majd Jézus születéséről és az összetartozás erejéről. Köszönet Takinak, Katicának, Annuskának, Orsinak, Zolikának, Lauricának, Évikének, Sanyinak, Csacsának, Denisznek, Ákosnak és Izának, akikkel együtt hordoztuk a béke lángját szenteste. Remélem, jövőre is találkozunk ugyanitt, ugyanekkor, hogy veletek és a lánggal ugyanolyan jó hangulatúvá, széppé és meghitté varázsoljuk a karácsonyt, mint az idén!

4 megjegyzés:

  1. Ez a Sahara igen feldobja a hangulatot. Mondja el nekem valaki, hogy miért, honnan jött az ötlet?

    VálaszTörlés
  2. Igazából a kényszer szülte az ötletet :D Fűtött, kész állapotú cserkészotthon híján ez tűnt a legjobb, leginkább cserkészhez méltó megoldásnak, és a sátrat a kisfűtő gond nélkül bemelegítette. A többi meg jött magától :)

    VálaszTörlés
  3. A "kényszerhez" annyit szólnék hozzá, hogy Flóra ötlete volt a sátorállítás és a benti takarós hangulat, hogy idén is volt hol csapatkarácsonyozni, azt neki köszönhetjük.

    VálaszTörlés
  4. A kényszer szüli a legjobb ötleteket!

    VálaszTörlés