2015. január 19., hétfő

Az helmeczi kastélyépítők krónikájából

Nagy vigasság köszöntött Helmecz városára, mikoron I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem s annak asszonya, Lorántffy Zsuzsanna látogatást tett az királyhelmeczi cserkészeknél. Nagy gond nyomta az ő vállukat: Nyáry-kúriájukat nem volt, ki felemelje. Fejedelem urunk aggályait hamar eloszlatták a helyi népek, kik bizonyították rátermettségüket. Zsuzsanna asszony sem maradt így bánatban, hisz az ő szívének oly kedves tájon felépült szép kúriája. 

Meg is örökítették boldogságukat fotózó készülékkel
Ezen helmeczi polgárok megtanulták elsősegélynek nyújtását, szép madarak dalának felismerését, élesítették memóriájokat s énekhangjokat. Kicsi és nagy kastélyépítők, kik közt akadt kőmíves, lakatos, tetőfedő, bútoros, plasztablakos és sok más mesterség tudósa, szétszéledtek a városban, hogy megfigyeljék az híres épületeknek minden csodás ékességét s megmutassák az polgárok történelem nagyjai iránti becsületét. Megmértek s lerajzoltak mindent, mi szükséges lehetett a gyönyörű kúria terveihez. Ebédkor pompás lakomát ültek, s gyomruk nehézségét számháborúval enyhítették az szép táj szép fái között, ragadós sártengerrel dacolva. Imígyen álltak hozzá a kastélyépítéshez, s vacsoráig oly pompázatos kúriát emeltek, oly díszeset, melyből paripa sem hiányzott, hogy fejedelem urunknak s asszonyának szíve repesett az örömtől. 
Ha megkukkantanál még több képet, kattints ide!

Az eleven kastélyépítők a munka bevégeztével tábortűz körül ünnepeltek, hol megtudhatták, Rákóczi urunk s Zsuzsanna asszonyság nem adná el frissen épült kúriáját még a szomszédos királyért cserébe sem! Esti mulatozásuk kártyával s robbanó fatoronnyal telt, ezt követte sötét éjjeli órán pokróc alóli halk csacsogásuk. Az vidám helmeczi kastélyépítők nem restelltek vasárnapon hálát adni az Úrnak, s rendrakásból is igen jelesen kivették részüket. Zászlajukat levonták, batyuikat összeszedték, így hagyták berendezkedni az fejedelem urat s feleségét. 

Büszkén foglalták el ékes kastélyukat az nemes vendégek, kik immár otthonuknak nevezhetik Királyhelmeczet, s kik szívökben jó érzéssel emlékeznek az ügyes helmeczi kastélyépítőkre. 

1 megjegyzés: