A tavalyi biciklis mozgótábor után idén gyalogos mozgótáborra vetemedtünk. Két kerék helyett két lábon mentünk fel-le-fel-le a ruzsíni víztározó körül.
A kihívás nagy volt, nem is vállalkoztak rá csak csapatunk top vezetői, így hárman vágtunk neki augusztus 6-án az idei mozgótábornak. Kysakig a vonat klimatizált kényelmét élveztük, onnan pedig gyalog folytattuk az utunk - rögtön egy szlovák cserkésztestvérünk köszöntött minket - majd enyhe emelkedő, forrásvíz és az erdő kellemes árnyékában kanyargó ösvény vitt egészen Jánosík bástyájáig, ami egy kisebb sziklaszirt volt pihenésre csábító kilátással. Nem sokat időztünk itt, mert várt az ebédre kinézett hely, egy tetővel fedett pihenőhely. Feltankoltuk magunk energiával és nekivágtunk a nap legdzsungelesebb részének - minden napra jutott dzsungel, így jártunk - ahol a jelölt turistaútvonal ellenére is méteres csalánok között küzdöttünk. Igaza volt a szembejövő túrázó családnak, hogy kemény útvonal vár ránk. Ákos elő is vette csodafegyverét: a hosszúnadrágot. Mire kiértünk az őserdőből már nem sok kedvünk volt megkeresni a tervezett barlango(ka)t, így továbbmentünk a nap szó szerinti csúcspontja, azaz a Sivec 781 méteres teteje felé. Fent élveztük a kilátást - ekkor láttunk a legtöbbet a Ruzsínból - majd indultunk a remélt forrás felé.
Nos, ezért a forrásért köszönetet kell mondanunk a forrás közeli geocache elrejtőjének, mert másként sose találtunk volna rá. Újra megküzdöttünk a dzsumbujjal, és egy kis szerencsénk is volt, mert más túrázók is épp a forrást és a cache-t keresték, de végül vizet is töltöttünk és a geoládát is levadásztuk hála Flóra leleményességének. Minthogy a nap már bőven lefelé tartott, mi is lefelé vettük az irányt a víztárózó partjához. Utolsó erőnkből éttermet kerestünk, ahol a kelleténél több tányéron, de megkaptuk vacsoránkat.
A meleg nap után az éjjel is melegnek ígérkezett, így az alvóhelyünkön nem állítottuk fel a sátrat, inkább maradtunk a szabad ég alatt, hogy jobban lássuk a hullócsillagokat.
Kilátás a Sivecről
Reggelre persze meglett a sátorállítás elhagyásának ára: alaposan beterített minket a harmat, és nap csak 8 óra körül sütött a helyünkre, hogy elkezdjünk száradni. De addig megreggeliztünk, és néztük a kora reggel érkezett horgászok ténykedését, valamint a másik társaság csónak összeállító munkáját.
Aztán vettük a nehéz táskát (mintha nehezebb lett volna, mint az előző nap reggelén?) és irány egy újabb csúcs. Ezúttal egy kört tettünk, így már a túra elején kinéztük, hol fogunk vacsorázni, majd könnyű, patak melletti utunk volt. Aztán valahogy egyre meredekebb és meredekebb lett, míg kettőnknek alaposan elfogyott az ereje. Sűrűn álltunk meg pihenni, jó ürügy volt erre a láncokkal erősített erdei gép munkájának megtekintése, majd a csúcs előtti pihenőhely. Aztán nekiveselkedtünk az utolsó fél órának a csúcs előtt, 710 méterről 915-re indultunk utolsó erőinket összeszedve. Kivéve Ákost. Ákos felszaladt 25 perc alatt.
Fent aztán jól megpihentünk élvezve a kilátást, a fogyni nem akaró Zuzanky-t és az Úr által küldött felhők árnyékát. Aztán egyre nagyobb lett a felhő és jött hozzá egy kis szél is, úgyhogy elindultunk visszafelé. Az utunk kényelmes lejtő volt, még málnát is tudtunk szedni közben, de valahogy nem akart véget érni. Ákos és Flóra el is nézett egy kanyart, de hamar visszataláltak. Már nagyon vártuk, hogy elérjük a térképen jelölt Szent Gergely © forrást, de helyette inkább csak egy bizonytalanul jelölt utat, meg a napi dzsungelt kaptuk (= Ákos átöltözik + elhagyja a nyakkendőjét). De azért kiérve a főútra ott volt a forrás, tankoltunk, felfrissültünk, és kb. eldöntöttük, hogy az ebéd a vacsora lesz :)
Útnak indultunk hát, de valahogy hosszú volt az út, és még egyszer - pedig már közel volt a cél - sikerült eltévednünk a hiányos jelölésnek hála. De aztán meglett a helyes út, annak a végén pedig a reggel kinézett étterem, ahol alaposan belakmároztunk.
Jobb időben voltunk, mint előző nap, így jöhetett a csobbanás. Átmentünk a legstrandosabb partszakaszra, és ott áztattuk le a napi koszt és fáradalmat. Estére új alvóhelyet kellett keresnünk, mert az előző napit elfoglalták, de szerencsénk volt és a másik parton lett jó helyünk, ahol nyugodtan tölthettük az éjjelt.
Merre is van a következő sárga jelzés?
Eljött a szombat, ami elég melegnek ígérkezett. Ez már reggel is bebizonyosodott, mert mire végeztünk a reggelivel és a pakolással, már izzadtunk is. Szerencsére erre a napra nem sok kilométert terveztünk be. Aszfalton baktattunk a víztározó egyik vége felé, majd áttértünk a megint csak kissé gyatrán jelölt és néhol dzsungeles turistaútra, majd megint egy kis aszfaltozás várt ránk, aminek a végén Malá Lodinaban kötöttünk ki, ahol megebédeltünk (vifon, sült kolbász, nyers kolbász volt a menü). Volt még időnk, úgyhogy belefért egy Kofola is, mielőtt vonatra szálltunk Kassa felé.
Kassán még egy kötelességünk maradt: elmenni az Aidába egy óriás fagyipohárra csokiöntettel és tejszínhabbal. Ha menni kell, akkor menni kell, úgyhogy ezt is kipipáltuk, majd kimerülten, de mégis feltöltődve is hazaindultunk.
A többi képet erre találod
Háromnapos mozgótáborunk kellően megtornáztatott minket, de minden percért megérte. Megfogadva BiPi tanácsait, bizonyítékot adva a női kitartásról és megélve a nomád igénytelenség szépségeit teljesítettük az idei nyári minitáborunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése