Sokan nem gyűltünk össze, de ahogy mondani szokás, mindenki ott volt, aki sokat számít. A próbáztatás előtt álló újoncokra gondolok – a Sivatagi Sasokra – akik 1-2 fő híján teljes számban jelen voltak.
Eső nem esett, inkább a nagy hőséggel kellett szembe néznünk. Úti célunk a gémes-kút volt, ahonnan épp egy báránycsorda távozott érkezésünkkor. Sajnos a kút vize szokatlanul nagy négyszög jelet érdemelt, így nem tudtuk hűsíteni vele felfőtt homlokunkat. Az erdőszélen fogyasztottuk el ebédünket, majd többfordulós helmeci szerzeményű cserkészjátékkal vettük be az előttünk fekvő cserjés rétet. A játék szabályait egy külön bejegyzésben tesszük majd közzé..., nagyon jó lopakodós, taktikai játék, ahol a legfontosabb, hogy légy résen! Itt Évike érdemel külön dicséretet, érdekes volt látni, amikor két dzsungelharcos fiút kiütve sétált a réten az egy szem lány. Viszont nem lehet megfeledkezni Zolikáról sem, aki a bevetés után előléptetést érdemel, mivel nagyon komolyan irányította társait oldalán, és több száz méterről is képes volt kiütni ellenfelét.
Képek nincsenek, mert akaratlanul, de úgy alakult, hogy nem készítettünk egyet sem. Még egy dolgot megemlítenék, utunk kezdetén az erdőben egy anakonda vett minket üldözőbe. Mire Márk:
- amikor anakonda a környező országokban sem él...
Hát én is meglepődtem rendesen :) De a kígyónak köszönhetően végre már az előzetesen meghirdetett időpontra sikerült visszaérkeznünk a túráról.
It was very funny.-JÓÓÓÓ VOLT!
VálaszTörlés