A tűzben edzettek...

A honlapon eléggé ritkák mostanság a bejegyezni való események, ezért itt egy kis emlékirat. Nemrég keresgettem a számítógépen lévő képek között, és akkor régi, még a Siemens telefonommal készített képekre bukkantam, és hát visszaemlékeztem...

Az Albatrosz őrs látható a képen, akik vállalták a jó munkát, ami a próbáztatást megelőzi. Nem volt itt pihenés, de nem is volt az szükséges, mert hajtott minket valami. Most kihagyom az 5-10 sort, ahol megpróbálnám elemezni, hogy mi volt az, de talán senki nem hiányolja (ha valaki mégis, akkor a bejegyzés alatt a megjegyzéseknél hagyjon egy üzenetet). Hárman voltunk az őrsben – „mint a gonoszok” – de ez épp elég volt. Mint segédőrsvezető Viktor erősítette olykor az őrsi munkát.

A gyűlésekre a cserkészotthon falai közül kiköltöztünk a friss levegőre, így kicsit mindig a természetben voltunk. Készítettünk egy polcot, amely 3 év esőzését, fagyását kiállva még mindig stabilan tartózkodik és egy asztalkát is, amelyet gyakran használunk bakként, ha valamit nem érünk el. Igaz egyszer a póni lovacska kíváncsiskodott körülötte, hogy vajon meg lehet-e enni az asztalt, szóval szépségversenyre nem indítottuk, de még mindig egyben van. A képen látható gyűlésen épp az 'újonc első tűzének' sikeres megrakása látható.

Szoktam néha mondani, hogy a cserkésznyakkendőt nem adjuk ingyen, de valahogy így van ez talán az egész cserkészettel és később rájövünk, hogy az egész élettel is. Aki már részt vett helmecen próbáztatáson, az tudja, hogy miről beszélek, aki pedig cserkész szeretne lenni, az készüljön fel, hogy az nem lesz egy sétagalopp. De éppen ezért lesz kihívás, élmény és csak így lehet a végén megérdemelt jutalmat szerezni.