Fánkest kicsit másképp

Szombaton már délelőtt összesereglettünk néhányan, hogy kellőképp kidíszítsük a görög katolikus hívektől kapott termet. Előkerültek a lufik, a szalagok és a létra is, ami sokat segített. Nem sokkal dél után már mindegyikünk hazatért, ám nem sok ideje maradt készülődni, mert háromra már mentünk is vissza. Elvégeztük az utolsó simításokat a díszítésen, megterítettünk, és vártuk a résztvevőket.

Apránként jöttek is már ők, aztán négy óra táján már valóságos tömeg kavargott a teremben. Kört alakítottunk, Taki, aki egy Európa Parlamenti Képviselő bőrébe bújt, mondott egy rövidke köszöntőt, majd megkezdődött a bemutatkozás. Volt itt cowboy-lány, kisegér, Robin Hood, egy igazi Lacika, egy katonaorvos, Dr. Kovács, és jómagam Don Corleone szerepét vettem föl. A bemutatkozás után mindenki helyet foglalt, egy-egy fánkot mindenki a tányérjára tett, merítettünk a lekvárból, és elkezdődött a falatozás.

további képek itt

Mikor már úgy éreztük, mindenki jóllakott, felálltunk, és elkezdtünk bulizni. Először csak kulturált módon, amolyan "nyugdíjas léptekkel", aztán a mindenki által jól ismert Gangnam Style-ra már beleadtunk apait-anyait, és pörögtünk.

"egy gésa emlékiratai"

A szünetben, hogy ne legyen senki álmos, játszottunk. Vattantyú, Bum-chiki bum, Helló, a nevem Joe játékokban vettünk részt. Aztán következett a széktánc, amit első ízben Orsika nyert meg, másodízben pedig Laura. És a vége felé következett a szavazás, melyben mindenki az általa legjobbnak tartott jelmezre szavazott. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy Don Corleone-ra senki sem szavazott. Azzal próbálom magyarázni, hogy biztos féltek, hogy mi lesz, ha nem nyerek. Robin Hood barátom egy darab szavazatot kapott. A legtöbbet (3) Orsika kapta, aki egy gésa, egy kínai asszonyság bőrébe bújt.

Hét óra után nemsokkal már a kisebbek elmentek, mi vezetők pedig még maradtunk, de nem csak takarítani. Amint kitakarítottunk, előkerültek a héliumos lufik. Ákos, Zoli és én megszívtuk a lufikat, és ilyen Törppapa hangon beszélgettünk egymással. Voltak olyan pillanataink, amikor már fájt a fejünk a röhögéstől. Mikorra már jól kicirkuszoltuk magunkat, rájöttünk, hogy háromnegyed 9 van, és haza kéne menni.  Én egy kissé féltem, hogy maffiavezér létemre nem próbálnak-e meg eltüntetni, de szerencsére nem történt semmi baj. 9 órára már bizonyosan mindenki hazaért.

Köszönjük Mondok atyának a termet, köszönjük a szervezést és a kivitelezést. Biztosan mindenki jól érezte magát!