Disznóbőrös hétvége Tárkányban

"Terülj, terülj asztalkám"

Tárkányba érkezésünkkor nem kellett sokat várnunk, hogy a címben említett "finomság" asztalunkra kerüljön. Ugyanis a szálláshelyünk mellett a garázsban disznófeldolgozás zajlott épp, hát gondoltuk is, hogy egy kis kolbászt az érkező cserkészek nyaka köré tekerhetnének. Aztán Katica seprűkeresési projektje a garázsba vitte őt, ott pedig egy nagy tányér disznóbőrt is kapott a seprű mellé. Mondta is rögvest:

- söpörtem én már eleget, söpörjön már más is

Na jó, ezt nem mondta. Így történt hát, hogy megörültem a nagy tányér disznósnak, velem együtt a többiek is megörültek. Sajnos az első harapások után sokan csalódtak.. Ádám "traktorgumi"-hoz hasonlította többek között.. :)

Családias hangulatban tanyáztunk a tárkányi szállásunkon hatan.. egy valaki hiányzott csak, hogy gonoszak legyünk. Activity került elő elsőként, ahol igencsak ráéreztek egyes játékosok, mivel volt aki körülíráskor 3 betűből kitalálta, hogy "Taki" a megfejtés. A maffiát meghagytuk késő estére. Ezúttal Zolika sztorizgatott játékvezetőként. Jó utódomra találtam, ügyesen fonta a szálakat mesélőként. Szombat estére a hangulatot tetézte, hogy a Katica által kifaragott Tökfej vigyorának lángja sárgállott szobánkban, miközben természetesen a kifogyhatatlan disznóbőrt rágtuk a "hardabbak".




Ami pedig a Lúdas Matyi próbáját illeti, elégedettek voltunk mi is és a gyerekek is (összesen úgy 60-an próbálták ki rohampályánkat). Voltak nagyon jó idők és sok lelkes újoncnak való gyerek, akikkel ebéd után még puffot is játszottunk.
Délután mialatt Pityu a vacsoránkat intézte, mi a Tiszához látogattunk volna, de sajnos rossz úton haladtunk, mert egy idő után elkerített libák blokádja fogadott minket. Így 5x5-ös labdajátékkal merítettük le duracell elemeinket, majd visszatértünk a naplementében. Érkezésünkre Pityu a vacsoránkat el is intézte, így finom gulyás leves várt minket a kultúrházban.

"Kelj fel, kopasz!"

Csak a szokásos

Ahogy vacsora után közeledtünk a színpad felé, hát ismerős hang és arcok készülődtek felpörgetni a hangulatot. A Semi Holsen koncertje következett, aminek személyem nagyon örült, mert szégyellem, de eddig nem sikerült élőben hallanom őket. Jó zenét játszanak a srácok, csak sajnos cserkésztestvéreim nem teljesen tudtak azonosulni velem, így az utolsó szám előtt elhagytuk a nézőteret.

Az utolsó éjjel a fiúknál hosszú beszélgetésben merült ki, ám reggel mindannyiunk meglepetésére mégis kipihenten ébredtünk, mivel telefonom egy órát ajándékozott nekünk az éjjeli óravisszahúzás okán.

További képek itt