Városunkat járta a Betlehemi Láng...

Láng a gimnáziumban

Tegnap a Láng szinte napfelkeltétől naplementéig úton volt kint városunk utcáin, hogy minél több helyre betérjen, s maga után hagyjon egy lángocskát, a szeretet lángját. Nem járt egyedül, kézen fogva kísérték a cserkészek közül néhányan.

Reggel a roráté után vettük viharlámpánkat benne a Betlehemi Lánggal, és előbb a szlovák, majd a magyar alapiskolát látogattuk meg, ahol mosollyal vártak minket, és nagyon jól megértve a célt biztosították, hogy a láng útja ne érjen véget az iskola mécsesében, de továbbterjesszék a hírt minél tovább.

Délben a gimnázium épületében vártak minket, ahol már a második karácsonyi ünnepségen vehettünk részt. Egykori diákként különösen jól esett látni az ismerős arcokat, tanárokat és a karácsonyi szünet előtti utolsó momentumként együtt énekelni a diáksereggel a Csendes éjt.

Az ebédszünet idejére a láng kicsit visszakerült a cserkészotthonba, de délután már többen összegyűlve indultunk útnak. A református plébániát látogattuk meg először, és máris indultunk a városházára, ahol a polgármester fogadott minket. Közben a hangulat is kialakult, és megszokott módon olyan dolgokat is lekapott a fényképező, melyek nem szokványosak (lásd a galériát) na meg a helmeci szokás szerint, megint leragadtunk egy kifejezésnél, mely gyakran visszatért egy-egy mondat után.

A Milleniumi-téren meglátogattuk István királyunkat, és örömmel láttuk, hogy az augusztusban elhelyezett koszorúnk még mindig ott tiszteleg első magyar királyunk lábánál.

A városi vezetéstől ajándékot is kaptunk, a város címerének lenyomatát, melyet meg szerettünk volna örökíteni. Ekkor hangzott el a sorsdöntő mondat Bettitől:

- én szeretném lefényképezni..

Hát Betti még nem volt kezedben ez a fényképező, de aki kér az kap, és így született meg az az általam tökéletesnek nyilvánított fénykép, melyet alább láttok.

készítette Kresťanko Bettina

az idei müzliszállítmány

Hogy a görög-katolikus liturgia kezdetéig se töltsük haszontalanul az időt, frissítettük az otthonban található müzlikészletünket. És a három éve nálunk lévő kisebb ember nagyságának megfelelő dobozt lecseréltünk egy másik hasonlóan nagyra. És kiderült a rejtély is, hogy a Nézzetek-ben Gáspár Sándor nemrégiben felavatott cserkészünk válaszol okosan.

Utolsó látogatásunk 5 órakor a görög-katolikus templomban volt, itt Betti adta elő a lángátadást megelőző verset. Cserkészotthonunkba visszatérve még beszélgettünk egy ideig, majd „Viszlát szenteste“ búcsúzással váltak el útjaink.

A köszönet a nap eseményeiért Taki Pityut illeti, aki ismét bizonyságot tett szervezési képességéről.

további képekért kattints ide